Szívből keresni az Urat

"Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."

Zsoltárok könyve 119:10-11

Szív kell, teljes szív. A szőrös nem jó, a kőszív elégtelen, a fél szív a legrosszabb. 

A parancsolatok helye nem a kőtáblán, hanem a szívben van. Különben semmit sem fog használni. A kőtáblákat nem tudjuk magunkkal vinni a strandra, az ágyba, a baráti találkozóra és a munkahelyre. De a szívünkben elvihetjük bárhova. Használni és hatni fog, mert a szívben él. 

Ha működnek a parancsolatok a szívben, akkor mindenki tudni fog róla, csak mi nem vesszük észre:

Reményik Sándor: Azt mondják...

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -


Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -


Azt mondják dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.


- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. -


Azt mondja, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ott.


- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. -


Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:


Nem enyém a fény, csak bennem jár,
Istennek köszönjétek,- ne nekem!



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia