Szívből keresni az Urat
"Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."
Zsoltárok könyve 119:10-11
Szív kell, teljes szív. A szőrös nem jó, a kőszív elégtelen, a fél szív a legrosszabb.
A parancsolatok helye nem a kőtáblán, hanem a szívben van. Különben semmit sem fog használni. A kőtáblákat nem tudjuk magunkkal vinni a strandra, az ágyba, a baráti találkozóra és a munkahelyre. De a szívünkben elvihetjük bárhova. Használni és hatni fog, mert a szívben él.
Ha működnek a parancsolatok a szívben, akkor mindenki tudni fog róla, csak mi nem vesszük észre:
Reményik Sándor: Azt mondják...
Azt
mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -
Azt
mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be
nyugtalan! -
Azt
mondják dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.
-
Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. -
Azt
mondja, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ott.
-
S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. -
Ó,
Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:
Nem
enyém a fény, csak bennem jár,
Istennek köszönjétek,- ne nekem!