Őszintén, tisztán
„Mert a mi
dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és
tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a
világon, kiváltképpen pedig ti köztetek.”
(Korinthusbeliekhez
írt második levél 1. fejezet 12. vers)
Egy
alkalommal egy lelkészt madártenyésztő barátja meghívott otthonába. Miután
körbevezette a lakásban, kivitte az udvarra és megmutatta neki csodaszép
galambjait.
Hetven
galambja volt, de az egyikről különösen sokat beszélt: ’Látod ezt a madarat?
Képzeld a múlt héten 800 kilométert repült St. Louisból hazáig, mégpedig
megállás nélkül!’
Megállás
nélkül? - kérdezett vissza a lelkész - Na, ne szédíts! Nem voltál ott. Honnan
tudnád, mit csinált és merre járt?
A
madarász ezt válaszolta: - ’Tudod testvér ezt nagyon könnyű megállapítani. Ez a
madár tisztán és időben érkezett.’
’Mit
jelent az, hogy tisztán érkezett?’ - volt a kérdés.
Mikor
megnéztem a karórámat, kiálltam az udvarra, tudtam melyik irányból kell jönnie,
feltekintettem az égre. Aztán megláttam a távolban közeledni. Mikor pedig
leszállt, láttam a fáradt szárnyakat, és hogy készségesen besétált kalitkájába,
ahol eleség és friss víz várta.
Tudod,
amikor megérkezett, nem volt rajta semmi folt, sár a lábán, vagy ilyesmi.
Tisztán és időben érkezett. Egész napon át repült és csak egyre gondolt: haza
kell érnem, mert valaki vár rám otthon az udvaron.
Milyen
jó lenne, ha ennek a kis madárkának fáradhatatlanságával igyekeznénk mi is
mennyei hazánk felé, ahol Üdvözítőnk vár minket menyegzős vacsorával és az élet
vizével.
Ha
már elindultál felé, ne állj meg! Ne szállj le a bűn mocsarába! Ne késlekedj!
Otthon már várnak!
