Szüntelen védelem
"Az Úr megőriz téged minden bajtól,
megőrzi életedet. Megőriz
az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor."
Zsoltárok könyve 121:7-8
A 121.
Zsoltár úgy kezdődik: ’Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet!’
És ha
valóban a hegyekre, a magasba emelem szememet, figyelve, honnan jön a segítség,
akkor az Úr megőrzi lelkemet.
Tanulóvezető
koromban – hú de rég volt már! – az oktató hányszor mondta: ’Ne a kocsi orrát
nézd! Nézz előre!’ Ha szemeimet a hegyekre emelem, ha felfelé nézek, nem a
mocsokra, ami körülvesz, nem a bántásokra, akkor – de csakis akkor tudja
lelkemet megőrizni az Úr minden gonosztól, rossztól. Nem azt írja, hogy
’megőrzi testedet’ – hanem a lelkedet. Hány emberrel találkoztam már beteg
testben – tökéletesen ép lélekkel – mert szemüket szüntelen Istenre emelték.
Napi – vagy talán percről perci kapcsolatban voltak Vele. Sokan mennek át az
ellenség támadásain, de győztesen jönnek elő. Lepereg róluk a mocsok. A gonosz.
Ismeri,
tudja az Úr, hogy mikor megyünk ki, és mikor be, mit teszünk, hol járunk,
milyen gondokkal küzdünk – Ő nem szendereg, napi 24 órás védelmet tart
felettünk. Örökre a barátunk szeretne lenni. Akkor mégis miért ér néha baj,
bánat, rossz? Valószínű azért, mert kiléptünk a védelmet nyújtó esernyő alól.
Vagyis – levettük szemünket a ’hegyekről’.
Az, hogy
’mostantól fogva’ – azt jelenti, hogy ma elkezdheted szemeidet a hegyekre
emelni. És mostantól fogva – egész életeden át élvezheted Isten őrző-védő
szolgálatát. Csupán figyelned kell Rá!
Isten adja,
hogy mostantól fogva mindörökké megtapasztald, milyen jó Hozzád az Úr!
Legyen szép
napod!
Megjegyzések