Szeretsz?
Ja, hogy azért annyira már nem megy? Hogy ezt már ne
kívánjam tőled?
Pedig ma reggel azt olvastam:
„Ez az én parancsolatom, hogy
úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb
szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.”
János 15:12-13.
Próbáljuk hátulról kezdve olvasni: Mivel ti az én barátaim
vagytok – mondta Jézus – ezért kész vagyok életemet adni értetek. Példámból
okulva, ti is adjátok oda életeteket barátaitokért.
Hát bizony elég nagy dolgot kért ma tőled a te Mestered.
Ha barátom vagy, akkor add oda értem – életedet. Azért kért
nagyot, mert hidd el, ha fizikálisan kéne odaadnod életedet, az még a kisebbik
baj lenne. Egy lövés a szívbe, se fájdalom, se szenvedés, és már teljesítetted
is a kérést. Egyetlen pillanatig tartott.
Itt TÖBBRŐL van szó ennél. Adj nekem
az amúgy is kevés idődből! Hallgass meg! Gyere el velem egy számomra fontos
helyre, még ha ez szenvedésedbe is kerül. Fogd meg a kezem, és hallgasd végig századszor
is történetemet. Írd már meg végre azt a levelet, amit három hónapja halogatsz,
mert előbb meghalok, mint az a levél ideér. Hívj föl telefonon, mert minden
csörgésre fölrezzenek, hátha végre te hívsz. Látogass meg a kórházban. Gyere el
hozzám, a börtönbe. Ülj le velem, és beszélj már végre a hitedről, hisz látod,
mennyi bajjal küzdök, támaszra lenne szükségem.
Érted már?
… Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket –
mondja Jézus. Mert Ő ÍGY szeretett. Nemcsak az ÉLETÉT adta érted, hanem az
életét is. Az idejét, a figyelmét. Mindennapjaid részévé szeretne válni.
Nos, ha a Barátom akarsz lenni, így szeress engem!
És én – mivel a barátod akarok lenni – így szeretnélek
szeretni!
Kezdjük el még ma!