Oltalom és vár

Pár hónappal ezelőtt egy – számomra – igen nagy műtétre készültem. Minél többet olvastam róla az interneten, annál jobban rettegtem. Napokkal a műtét előtt mindig a 91. Zsoltárnál nyílt ki a Bibliám. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogyha Isten az én oltalmam és erős váram, akkor miért félek ennyire? Így aztán addig olvastam, amíg a zsoltár minden szava mélyen a szívembe vésődött. S onnan belülről pedig már csak a bátorító gondolatok jöttek a felszínre, és elnyomták a műtét zaját.
Engedd el magad! Engedd, hogy Isten bátorító szavai a szívedig hassanak! Hidd el, Nála biztosabb védelmet, erősebb óvó kart sehol nem találsz.
Ne félj! S ha a félelem bekopog az ajtón, s a remény ajtót nyit – hidd el, már nem lesz ott senki!

91. Zsoltár
„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban."

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia