Lídia
„És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.”
(Apostolok
cselekedetei 16. fejezet 14-15. vers)
Mikor
Pál apostol társaival együtt kikötött Neapoliszban (ma: Kavala), Filippibe
indult, mely akkor a tartomány legnagyobb római városa volt, ahol a császár a
leszerelt veterán katonákat és családjaikat telepítette le. Itt lakott lídia,
akivel egy szombati napon a település határában találkoztak.
De ki is volt ő valójában? Kis-ázsiai Thiatirában született, amely
híres volt ruhafestő iparágáról. A festéket, mellyel a gyapjúfonalat
megszínezték a közelben kifogott bíborcsigákból nyerték és ez akkoriban nagyon drága luxuscikknek
számított.
Lídia,
mint kereskedő, mint jómódú vállalkozó élt Filippiben. És ismerve az akkori kor
nőkkel szembeni hozzáállását, már ez a tény is bátor személyiségéről
tanúskodik.
Amit
megtudunk még róla, hogy istenfélő volt, azaz nem érte be pogány
vallásossággal, a bálványok tiszteletével, az igaz Istent kereste és így tért
be a zsidóságba. Ám mivel Filippi római város volt, zsinagóga nem lévén minden
szombaton a hozzá hasonló asszonyokkal a folyócska partján mondták el az
imádságokat.
S
hogy ez sem volt veszélytelen lépés, szombaton lakatot rakni az üzletre és
zsidóként élni Filippiben, azt méltán tükrözi a városlakók később a Pállal szembeni
megfogalmazása: "Ezek az emberek felforgatták városunkat. Zsidók lévén,
olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem
követnünk, mert rómaiak vagyunk." (16,20-21).
Lídia
bátorságát és Istenkeresését azonban ennél több is hirdeti. Egyrészt, hogy
elfogadva Pál által hirdetett Jézusi kegyelmet, nyilvánosan megkeresztelkedett
egész családjával együtt. Másrészt a házát megnyitotta az evangélium előtt.
Így
amellett, hogy ő volt az első, aki a kontinensen kereszténnyé lesz, élete
komoly kérdést intéz ma is felénk:
Elég
bátor vagy ahhoz, hogy nem törődve a hagyományokkal, elvárásokkal, azzal, hogy
ki mit mond, vállalod a hitedet?
Elég
bátor vagy ahhoz, hogy minden körülmények között nyíltan megvalljad a benned
lévő reménységet?
Kész
vagy otthonodat, életedet az evangélium helyévé alakítani, ahova embereket
hívsz, hogy Jézussal találkozzanak?
„Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem! (Fil.3:8)