Általunk megmutatkozó Úr



„És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,”
(Rómabeliekhez írt levél 9. fejezet 23-24. vers)

Nagy Sándorról, a híres hadvezérről olvastam egy tanulságos adomát, miszerint, ahogy a perzsák ellen folytatott hadjárata során az egyik nehéz csatában egy magaslatról a harc kimenetelét figyelte és irányította, egyszer csak megpillantott egy gyáván menekülő görög katonát.

A történet szerint a világhódító Bukephalosz nevű lován odavágtatott a katona mellé és megkérdezte; - Hogy hívnak, fiam? - A katona zihálva válaszolta; - Alexandernek uram. - Ha Alexandernek hívnak, mint engem - mondta Nagy Sándor - akkor vagy változz meg, vagy változtass nevet!

Mikor ma reggel arról olvasok, hogy Isten rajtam keresztül akar megmutatkozni a világ felé, akkor engem komolyan elgondolkodtat, vajon mit is jelent Jézus nevének viselőjeként élni?

Hiszen, ha kereszténynek mondom magam, de önző módon csak magamnak élek, eszem, iszom, loholok, mint mások a pillanatnyi mámor, a földi múlandó tárgyak birtoklása, elérése felé…

Ha kereszténynek mondom magam, de nem vagyok hajlandó megbocsátani másoknak, és nem törekszem arra, hogy mások nyomorát enyhítsem…

Ha kereszténynek mondom magam, de ez csupán csak névleges, felületes, elméleti vallásoskodás, és gyáván megfutamodok, mikor konkrét tettekre hívnak…

Akkor Jézus odalép hozzám és annyit kérdez;

Mondd, téged hogy is hívnak?

Krisztusi? Adventista? Hívő?

Nos nézz magadra és a te elméd megújításával (Róm. 12:2) változz meg, vagy változtass nevet!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia