Ugye ott leszel!


„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."(Thesszalonikabeliekhez írt 1. levél 4. fejezet 16-17. vers)

Isten meghívója ez, mely a világtörténelem legnagyobb és legboldogabb találkozójára invitál téged is.

Gondolj csak bele! Milyen öröm lesz ott állni és átölelni Jézust, megköszönni mindazt, amit érted tett…

Milyen megható pillanat lesz, amikor megnyílnak Jézus barátainak koporsói és találkozatsz elhunyt szeretteiddel, akiket ideig-óráig elvesztettél, és szemed láttára öltenek halhatatlan testet azok, akiket valamely betegség emésztett el szemed láttára…

Milyen felejthetetlen pillanat lesz az, amikor nézed majd, ahogy édesanyák és édesapák visszakapják gyermekeiket, akik talán meg sem születtek. A családok, akiket háború, tragédia választott el egymástól, szemed láttára egyesülnek…

És milyen fantasztikus lesz találkozni a Biblia hőseivel. Amikor megpillantod majd Ádámot, aki termetével valószínű kitűnik a tömegből. És milyen megható lesz nézni, ahogy ismét kézen fogja Évát, és ahogy közösen átkarolják Ábelt…

Ott lesz Ábrahám és Sára és láthatják utódaikban Isten ígéretének teljesülését, amit egykor kinevettek. Ott lesz a tizenegy, Péter, János, Jakab, Máté, Fülöp, Tamás megint Jézus körül…

„Amikor Jézus Isten városában fogadja a megváltottakat, elragadtatott ujjongás zeng át a légen. A két Ádám találkozik. Isten Fia kitárt karral fogadja az emberiség ősét, akit Ő teremtett, aki Alkotója ellen vétkezett, akinek a bűnéért a Megváltó a keresztre feszítés nyomát a testén viseli.

Amikor Ádám megpillantja a durva szögek helyét, Urának nem a keblére, hanem alázattal a lábához borul, és így kiált: "Méltó, méltó a megöletett Bárány!". A Megváltó gyengéden felemeli Ádámot, és tekintetét rég elvesztett édeni otthonára irányítja.

Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden, amely pompásabb most, mint amikor elvesztette.

A Megváltó az élet fájához vezeti. Szakít pompás gyümölcséből, és Ádámnak nyújtja. Ádám körülnéz, és az Édenben meglátja üdvözült családjának sok-sok tagját.” (E.G.White; Nagy küzdelem 552.o.)

Akik között ott állsz majd te is.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia