Az én szerelmesem


"Milyen kedvesek nékem a te gondolataid, Istenem! Mily nagy azok száma!
Számlálgatom õket, de több a homokszemeknél. Fölébredek és mégis veled vagyok."
Zsoltárok 139,17-18.

Voltál már olyan szerelmes, hogy azt mondtad: Ó, ébren álmodom! Magad sem hitted el azt, ami történt. Legszivesebben az egész világnak kikiáltottad volna: Igen, engem szeret! Viszont szeret! Aztán az egész napot vele tölthetted és nem csináltatok mást, csak beszélgettetek. És ittad minden szavát, kedvelted minden gondolatát és élveszted, hogy mindent megoszt veled, nem titkol el semmit. Az idõ pedig röpült, mintha szárnya lenne és újra és újra átélted a másik megismerésének csodálatos pillanatait. És akkor érezted elõször, hogy azt akarod, hogy ez a nap örökké tartson.

Ismerek házaspárokat, akik már úgy ismerik egymást, hogy befejezik egymás gondolatát. Ez az egymásrahangolódás felsõ foka. Együtt töltött életünkben talán az aranylakodalmunkat is meg kell élnünk, hogy odáig eljussunk.

Most képzeld el azt, hogy ez a kettõ, amit leírtam, egyszerre lehetséges egy kapcsolatban! Képzeld el, hogy nem kell évtizedeket várnod a teljes harmóniára és a másik minden gondolata és tette megörvendeztet téged minden nap! Azt gondolom, mind erre vágyunk.

És végül képzeld el, hogy ez eltarthat örökké Istennel!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia