Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december 22, 2013

Mindenkinek, aki hisz Jézus Krisztusban!

Kép
Kolossé 3. fejezete alapján Kol 3:23-24. „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;  Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok”. Ha megtapasztaltátok Isten megmentő szeretetét és megértettétek, hogy Jézus Krisztus halála által örök életetek van, egyszer és mindenkorra döntsétek el, hogy számotokra mindenkor és mindenben első az Isten! Tekintsétek úgy, hogy ennek a világnak és mindannak, ami abban van, meghaltatok. Így annak kísértései, csábítása nem érhet el benneteket. Mert mindennél többet ér az az új életünk, amely Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelekor lesz a miénk. Tudjátok, mivel régen ti is azokat cselekedtétek, hogy a bűn, a gonosz kívánságok és szenvedélyek bármilyen ismerősnek és jónak látszanak is előttünk, végül kiváltják az Isten haragját.   Ezért tekintsetek ezekre úgy, mint háborúban az ellenség fegyverére és stratégiájára, amit ti használni nem tudtok. A legfontosabb,

MINDENRE!

Kép
A napokban olvastam egy történetet egy hölgyről, aki egyszer hallott Jézus feltámadásáról, és ez olyan mélyen megérintette, hogy szinte nem tudott másról beszélni. Minden ismerősétől, barátjától, rokonától megkérdezte, hogy ismerik-e a húsvét történetét, és már mondta is, hogy mi az a történetben, ami őt rendkívül szíven ütötte. Olyan meggyőzően és szeretettel beszélt Jézus golgotai áldozatáról, határtalan szeretetéről, hogy mások szíve is megnyílt és kezdték más szemmel nézni a világot. A hölgy kapott egy levelet orvosától, hogy egy bizonyos napon jelenjen meg a rendelőjében. A hölgy elment, és a váróteremben, mivel várnia kellett, elkezdett beszélgetni a mellette ülőkkel kedvenc témájáról. Egyre többen hallgatták, volt, aki könnyes szemmel. Amikor rákerült volna a sor, az orvos azt mondta az asszisztensének, még ne hívjuk be, mert ő ott kint a betegek között egy másfajta terápiát alkalmaz. S amikor végül behívták, az orvos szomorúan közölte vele a hírt, hogy megtámadta szerv

Mennyei kincsek gyűjtése

Kép
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Máté evangéliuma 6:19-21. Gyerekkoromban a családi bevásárlások egyetlen izgalmas dolga az volt (a játékosztályt leszámítva), ha bátyám és én a bevásárlókocsin gurulhattunk. Egy alkalommal azonban balul sült el a dolog. A parkolóban löktük magunkat, de nem fékeztünk időben, és nekicsapódtunk egy Trabant (akkoriban még volt ilyen autómárka) hátsó lámpájának. Édesapánk tekintete nem sok jót jósolt, így bátyámmal gyorsan ki akartuk vágni magunkat: – Most gyorsan tűnjünk el, mielőtt még visszaérne a Trabant gazdája! Evvel nyílván szüleink pénztárcáját akartuk tehermentesíteni, és büszkék is voltunk remek ötletünkre. Még most is emlékszem, mennyire megdöbbentem éde

A törvényben gyönyörködni

Kép
„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.” (119. Zsoltár 92. vers) Nemrég volt az emberi jogok világnapja. A közszolgálati rádió tematikus adásában rövid riportot készítettek az utca emberét kérdezve, mennyire ismerjük jogainkat. A válaszadók pedig csak sorolták: élethez való jog, szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogok, élelemhez, neveléshez és munkához való jog , stb. Ahogy hallgattam a felsorolást, feltűnt, hogy milyen szívesen és milyen fennhangon hangoztatták az emberi jogainkat. Viszont senki sem akadt, aki legalább félszóval odavetette volna; a jogok mellett nem ártana a kötelességekről is beszélni egyszer. Aztán elkezdtem keresgélni a neten, de hiába, mert olyat, hogy emberi szülői, házastársi, gyermeki, vagy társadalmi, netán gyülekezeti tagok kötelességének világnapját sehol sem találtam. Hát igen,

Jézus szólít - beszélgess Vele

Kép
 „Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind [csak] azon az úton járjatok, amelyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!” Jeremiás 7:23 Ma még rohanunk, vásárolunk, sütünk, főzünk, hogy estére mindennel kész legyünk, aztán nyugalom, békesség költözik körénk. A gyertyák fényénél a család összegyűl és megajándékozzuk egymást. Megtapasztaljuk azt, hogy adni öröm, és békesség tölti el a szívünket. Ilyenkor szinte tapintani lehet a szeretetet.  Most reggel határozzuk el, hogy az ünnepnapokon megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk az életünk nagy kérdéseiről.  Ahhoz, hogy választ kapjunk, egyedül, csendben tegyük fel magunknak a kérdéseinket és Isten válaszolni fog: 1.       Azt csinálod, amit igazából szeretnél csinálni? 2.       Van olyan álmod, amit követhetsz? 3.       Hány ígéretet tettél életedben, és hányat teljesítettél belőlük? 4

Bölcsek közt

Kép
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostoba barátja romlottá lesz.”  Példabeszédek könyve 13:20 Néhány évvel ezelőtt egy hegyi kirándulásra indultunk kis csapatunkkal. Nagyon nagy túra elé néztünk, így időben útra keltünk. A turistajelzésekkel megjelölt úton indultunk el és nagyon jól haladtunk. Már a túra felénél tartottunk - legalábbis ami az időt illeti – de egyszer csak elfogyott az ösvény. Aggódni kezdtünk. Jó ideje nem láttunk turistajelzést, de azzal magyaráztuk, hogy korábban volt, és jó úton vagyunk, csak nem vettük észre, lekopott, vagy lemosta az eső. Ahogy haladtunk felfelé, egyszer csak egy nagy sziklával találtuk szembe magunkat. Mondanom sem kell, milyen kétségbeesés uralkodott el a csapaton. Tanakodni kezdtünk, mit tegyünk. Visszafordulni már nem lehetett, sőt veszélyes volt, hiszen turista jelzés hiányában nem oda értünk volna vissza, ahonnan elindultunk. Így tehát nem maradt más hátra, mint amennyire csak lehet, megkerülni a sziklát, egy megközelíthető r

Egy tökéletes világban...

Kép
„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Lukács evangéliuma 12:32 Így az év vége közeledtével, az ünnepek táján úgy érzed, nagyobb a kontraszt. A szeretetről beszélünk, miközben nem tudjuk igazán szeretni a másikat. Ajándékokat veszünk, pedig a Társnak talán legjobban közös időre, élményekre lenne szüksége. Egy jó beszélgetésre a félhomályban, egy forró teára reggel az ágyban, egy igazi, szívből jövő ölelésre, mikor késő este hazaér a munkából.  Ilyenkor jobban látszik, hogy nem ez az a világ, amire az embert Isten teremtette. Halál, fájdalom, amerre csak nézel, és még a legboldogabb pillanatba is csöndben bekúszik a rossz. A félelem, a hiány, az üresség. Ülsz a családdal az asztal körül, és tudod, elférnétek itt többen is, de már nincs kikkel megtölteni az árva székeket.  Éled a hétköznapokat, és tapasztalod a nyomort, a szegénységet, a kilátástalanságot magad körül, vagy éppen a saját bőrödön. Van, aki nem tud, és