Szívből való Hozzátérés
„De még most is így
szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is,
sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy
térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő;
késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”
(Jóel próféta könyve
2. fejezet 12-13. vers)
Megtérés?
Csongrádi
Pista bácsi szavajárása jut eszembe; „Nincs nagy bajunk, csak meg kéne
térnünk!”
Megtérés?
Értékváltás.
Ahogy Pál írja: „melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért
kárnak ítéltem… mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a
Krisztust megnyerjem” (Fil.3:7-8). S ha a mai nap terveit nézem, s azt, hogy
abból mily sok csak saját kívánságaimat szolgálja, azt mondom „meg kéne
térnem!”
Megtérés?
Jóvátétel.
Mikor „a bűnös visszaadja a zálogot, ha megtéríti, amit
ellopott, ha megvallja bűneit, ha szereti Istent és embertársait.” (E.G.White;
Nagy küzdelem 412.o.) Bocsánatot kérni, attól, akit megbántottam, akit háta
mögött kibeszéltem?
Megint csak azt mondom valóban „meg kéne térnem!”
Megtérés?
Bizony,
amilyen egyszerűen hangzik, legalább olyan nehéz. Mert elprédikálom,
megmagyarázom, Igét Igére halmozva bizonygatom, mennyei piros pontokra hajtva
megyek, csinálom, de a szívem mélyén mégis valami hiányzik; az hogy igazán „meg
kéne térnem!”
Megtérés?
Bevallom,
ez sehogyan sem jön össze nekem. Már annyiszor ígértem, fogadkoztam, s azt
hittem megmásíthatom saját magam. De nem. A próbákban újra és újra elbukom és
ismételten csak azt mondom „meg kéne térnem!”
Megtérés?
Ma
reggel rádöbbentem, eddig rosszul csináltam. Így ma mást teszek. Önerőből történő megtérés
helyett Hozzá térek.
