A babiloni fogságból hazatérő izraeliták annyira hozzászoktak
a pogány világ társadalmi beidegződéseihez, hogy hazatérve is folytatták azok
szokásait. Pogány, fiatal lányokat hozattak maguknak, kereskedtek, dolgoztak az
Úr napján. Nehémiás erőteljes szankcióira volt szükség a „kór” megfékezésére.
Ezt az életképet idézi fel Ézsaiás a nevét viselő könyv lapjain.
„A próféta itt olyan népet jellemez, amely az igazságtól és
jogosságtól való általános elhajlás idején igyekszik helyreállítani azokat az
elveket, amelyek Isten országának alapját képezik. Ez a nép javítja ki az Isten
törvényén ütött rést azon a falon, amelyet Isten védelmül emelt választott népe
köré. E törvény jogos, igazságos és tiszta elveinek követése állandó védelmet
jelent számukra.
A próféta félreérthetetlen szavakkal határozza meg a falat építő maradék különleges munkáját. "Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt" (Ézsa 58:13-14).
A vég idején minden isteni intézményt helyre kell állítani. Azt a rést, amelyet a szombat megváltoztatásakor ütöttek a törvényen, ki kell javítani. Isten maradék népének - amelynek tagjai reformátorokként állnak a világ előtt - meg kell mutatnia, hogy Isten törvénye minden maradandó reform alapja, és hogy a negyedik parancsolat szombatja a teremtés emlékműveként, Isten hatalma állandó emlékeztetőjeként érvényben marad. Világosan és érthetően meg kell magyarázniuk, hogy a Tízparancsolat minden előírásának engedelmeskedni kell. Krisztus szeretetének késztetésére együtt működnek vele a puszta helyek felépítésében. A romlás kijavítóinak és ösvények helyreállítóinak kell lenniük, "hogy ott lakhassanak." Lásd: Ézsa 58:12 E.G. White Próféták és királyok
A próféta félreérthetetlen szavakkal határozza meg a falat építő maradék különleges munkáját. "Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt" (Ézsa 58:13-14).
A vég idején minden isteni intézményt helyre kell állítani. Azt a rést, amelyet a szombat megváltoztatásakor ütöttek a törvényen, ki kell javítani. Isten maradék népének - amelynek tagjai reformátorokként állnak a világ előtt - meg kell mutatnia, hogy Isten törvénye minden maradandó reform alapja, és hogy a negyedik parancsolat szombatja a teremtés emlékműveként, Isten hatalma állandó emlékeztetőjeként érvényben marad. Világosan és érthetően meg kell magyarázniuk, hogy a Tízparancsolat minden előírásának engedelmeskedni kell. Krisztus szeretetének késztetésére együtt működnek vele a puszta helyek felépítésében. A romlás kijavítóinak és ösvények helyreállítóinak kell lenniük, "hogy ott lakhassanak." Lásd: Ézsa 58:12 E.G. White Próféták és királyok
Ma reggel Isten mindenkit felszerel a "javítás képességével".
Téged is!
