Szegény gazdagok, szegény szegények…
Élt egyszer egy gazdag meg egy
szegény ember egy faluban, mindketten egy rokonságból származtak és ennek
megfelelően utálták egymást. A gazdag ember semmirekellőnek tartotta a szegény
embert. Olyannak, mint aki nem akar dolgozni, így meg is érdemli a sorsát. A
szegény ember meg azért utálta a másikat, mert az, úgymond, beleszületett a
vagyonba és egy szalmaszálat sem tett keresztbe azért, ami az övé.
A gazdag ember egyre többet
akart, egyre nagyobb úr akart lenni ezért hol tisztességesen, hol
tisztességtelenül használta a pénzét, hogy elérje célját. Figyelte, hogy mások
mit tesznek, igyekezett mindig kihasználni a kínálkozó alkalmakat így általában
nyereséges volt az üzlete és csak egyre gazdagodott. Magát a többi gazdag
emberhez mérte és általában jobbnak tartotta magát náluk, mert többet adakozott
jótékonysági célokra. Arra azonban mindig ügyelt, hogy erre csak a profit
minimális részét használja fel, de minél nagyobb reklámot csapott körülötte.
Minden nap, amikor felkelt belenézett a tükörbe és jólesően megállapította,
hogy az élete immár tökéletes, nem olyan, mint a szegény emberé és nincs
szüksége senkire és semmire, mert mindent meg tud szerezni magának, amit csak
akar.
A szegény ember eközben egyik
nyomorúságból a másikba jutott. A szívét emiatt egyre inkább eltöltötte az irigység
és a harag azok iránt, akiknek jobb sors jutott. El is határozta, hogy tesz
ellenük valamit. Minden elbocsátás esetén tiltakozott a munkahelyén egészen
addig, amíg őt is kirúgták. Ezután követte el az első kisebb lopását. Eleinte boltokból
csent el apró dolgokat, de később azok házába tört be, akiket gyűlölt. Ha
nagyobb zsákmányra tett szert, nem tudott élni vele, hamar elköltötte és egyre
nagyobb rablásokra adta a fejét ezért többször börtönbe került. Mivel szívének
minden szegletét kitöltötte a harag és a gyűlölet, ott nem maradt helye senki
másnak. Minden nap, amikor felkelt és bele nézett a tükörbe, elhatározta, hogy
mindent megtesz azért, hogy falubelijének, a gazdag embernek minél több
bosszúságot okozzon.
Valójában elkerülték egymást és egész életükben nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Aztán meghaltak és végül mind a ketten a pokolra jutottak…
"...szegénységet
vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az
Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem
nevével!”
Példabeszédek 30,8-9