Az igazi szabadság
„Mert ti testvéreim,
szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek,
hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”
Galatabeliekhez írt levél 5:13
Pálnak nem kis gondot okoztak a korabeli gyülekezetekben
felbukkanó tévtanítók. Nem feltétlenül rossz szándék vezérelte őket, csak éppen
saját torz meggyőződésüket akarták mások számára is mércévé tenni. Ebből pedig
viszály, pártoskodás, gyűlölködés kerekedett. Olyan ez mint a kovász, – írja Pál
– melyből egy kevés is megkeleszti az egész tésztát. A hamis elképzelések
magvát, ha egyszer megfogant, nagyon nehéz eltávolítani az elménkből.
Gondolkodásunk pedig vagy megkötöz vagy szabaddá tesz.
Hogyan él egy Krisztusban hívő ember? Hogyan viszonyuljon a Krisztus
halála előtti dolgokhoz, és magához Krisztushoz? A vita itt azon volt, hogy mi
legyen a körülmetélés régi zsidó szokásával? Egy zsidó számára ez fontos kérdés
volt. A szövetség jele, a nép azonosságtudatának része. Sokan Krisztust elfogadva
is tovább szerették volna vinni ezt a számukra nélkülözhetetlen gyakorlatot.
Pál azt mondta, hogy a régi hagyományokat követni, miután
már Krisztusban megszabadultak – értelmetlen bolondság. Senkit sem a jelképes
külső jegyek fognak Krisztushoz láncolni. Krisztus helyettes áldozata teljes,
tökéletes volt. Ehhez nincs mit hozzátenni. Nincs szükség az én hozzáadott dolgaimra.
Szabadság a bűn terhe alól – ez az, amire igazán szükségünk van.
És bár nem kötnek a régi ceremóniális törvények, nincs
szükség a külső testi jelekre a szövetséghez, a keresztség által mégis mindkét
dolog egyé válik. Halál a bűnnek, a múltnak és feltámadás egy új életre immár Krisztussal.
Az ő uralma alatt, a szeretet törvényével szívünkben, őt követve.
Az igazi szabadság nem abban van, hogy azt teszem, amit én
akarok (beleértve a testi dolgokat is), hanem abban a tudatban, hogy Krisztusban
megbocsáttattak bűneim és készülhetek az örök életre. Ha kegyelemből eltörték
bűn által szerzett adósságomat, szabad és boldog lehetek. Nem élek vissza
helyzetemmel, hanem szeretettel szolgálok, áldást viszek mások életébe.
