Példaképünk Jézus

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb."

Pál levele a filippiekhez 2:5-9 

A legnagyobb volt és a legkisebb lett. 

Egyenlő volt Istennel, Ő volt a Teremtő azért, hogy Maga is teremtmény legyen egy időre - valószínűleg örökre. 

Gyűlölte a bűnt, de a bűnössé vált emberi család tagjává lett.

Semmije sem volt, amivel könnyebb lett volna Neki, sőt Ő nehezített pályán haladt.

Nem uralkodni jött, hanem szolgálni. 

Ember lett: tudta mit jelent, éhesnek, szomjasnak, fáradtnak, csalódottnak, szomorúnak lenni.

A legkisebb lett: jelentéktelen, sőt rosszhírű városban nőtt fel, hétköznapi szülők gyerekeként az élet munkás oldalát ismerte meg, nem tanult híres iskolákban, nem lakott palotában, pedig Király volt - ami miatt megfeszítették.

Igent mondott a keresztre - bár vérre menő tusa árán. Még akkor sem változtatott ezen, amikor buzdították, hogy szálljon le róla - nem bizonyította a csodát, hogy egy nagyobbat bizonyítson: sokkal nehezebb a kereszten maradni, mint leszállni róla.

Ezért a tettéért olyan rangot kapott, ami mindig is az Övé volt, de ezek után méginkább és vitathatatlanul örökre az Övé lesz: a Világegyetem Királya lett.

Csodálatos Király! Még elképzelni sem lehet fenségesebbet Nála!!!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet