Jézus és Péter

Harmadszor is szólt hozzá: 
- Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: 
- Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.
Jézus ezt mondta neki: 
- Legeltesd az én juhaimat!"

János evangéliuma 21:17

Azon a tengerparti kiránduláson és közös reggelin a szeretetről beszélgettek - csak férfiak. Nem szerelemről, hanem valami ennél is fontosabbról volt szó: akarsz-e mindennek ellenére a Teremtővel - Aki közben Megváltó is lett egyben - újra kapcsolatban lenni.

Amióta utoljára találkoztak sok dolog történt: Jézus egyedül volt a legsötétebb órában, mindenki elszaladt Tőle. Júdás elárulta Jézust, Péter nemkülönben. Még azon a napon mindkettejük sorsa eldőlt: Júdás véget vetett az életének, Péter szíve mélyéig bánta tagadását.

Jézus meghalt a kereszten, egyetlen tanítványa kísérte el a Golgotáig. Sötétség támadt, Jézus megbocsátott bántalmazóinak és nem szállt le a keresztről. Az Atya a sötétségbe burkolózva végig Fiával volt, de erről Jézus nem tudhatott. A már halott Jézust dárdával megszúrták, Arimátiai József még nem használt sírjába fektették gyorsan, mert kezdődött a szombat. A hét első napján reggel a kenetet vivő asszonyok már nem találták Jézust, mert feltámadt.

Péter szívében nehéz volt a szikla. Vajon Jézus megbocsát-e? Az ellenségeinek megbocsátott, vajon a barátjának is kész-e erre? A tanítványok a Jézussal töltött 3 és fél év után visszamentek régi foglalkozásukhoz, mintha semmi sem történt volna addig. Jézus ekkor hívja el őket újra, hogy sohase halásszanak többet - csak embereket.

Jézus semmit sem tesz kényszerből. Azért kérdezi Pétert, mert az Övé biztos - mindennek ellenére is, már csak Péter szeretete kérdéses. Azon a bizonyos éjszakán - az utolsó, amit Jézus hallott, arról szólt, hogy "nem ismerem azt az embert."

Mi mind Péterek vagyunk. Szeretjük Jézust, de egy óvatlan pillanatban letagadjuk Őt. Amikor Jézus kérdezi, igent mondunk, amikor az emberek kérdezik, néha nemet. Péter ezen az igenén többet nem változtatott és amikor igazi veszélyek leselkedtek rá, sőt el is érték, soha többet nem lett NEM az IGEN-éből.

Urunk, tedd meg velünk azt a csodát, hogy Neked és másoknak is mindig igent mondjunk, amikor az a kérdés: Szereted-e Jézust?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia