Események Jézus halálakor


„És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; És a sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.”
(Máté evangéliuma 27. fejezet 51-53.vers)

Jézus kereszthalála nemcsak a föld, hanem az egész világegyetem legmeghatározóbb pillanata volt. Hiszen Sátán nemcsak bennünket embereket, hanem angyalokat és más bolygók lakóit is lázadásra csábított.

Így bár a Golgota látszólag Isten vereségének tűnik, a valóságban mégis ez az áldozat a végső győzelmet jelentette Sátán vádjaival szemben. A kereszt egyértelműen bizonyította, hogy Isten a szeretet, aki életét adja teremtményeiért. És világossá vált, hogy Lucifer végleg önző, gyilkos indulatainak kíván élni.

A templomban az esti áldozat ideje volt, ám a földrengés következtében megrepedt az oltár, a bárány kiszabadult a pap kezéből, a kárpit kettéhasadásával pedig láthatóvá vált a legszentebb hely. Mindezek a jelek kifejezték, hogy Jézus az igazi Bárány megáldoztatott, ezáltal nyitva meg számunkra az utat a mennybe (Zsid.10:19-20).

És annak ellenére, hogy Sátán a sötétség erőivel megpróbálta végleg betapasztani a sír száját, a hét első napján, a feltámadás hajnalán a Krisztus általi szabadulás még nagyobb erővel ragyogott fel, mikor ismét „nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből" (Mt 28:2) megnyitotta Jézus és sok elhunyt szentnek sírját.

Ezután, ahogy Jézus, ők is felkeresték szeretteiket, bátorítva őket, majd negyven nap múlva vele együtt emelkedtek a mennybe, mint Krisztus győzelmének előhírnökei.

Így nyújt ma reménységet és vigasztalást az evangéliumnak eme Igéje;

„Üdvözítőnk feltámadásakor csak néhány sír tárult fel. Második eljövetelekor azonban minden drága halottunk meghallja majd az Ő hangját és előjönnek a dicsőséges és halhatatlan életre. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő egyházát is, és megdicsőíti azt Vele, minden fejedelemségek, minden hatalmasságok és minden más név felett, amely adatott, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.” (E.G.White; Jézus élete 694.o.)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia