Jézus kiáltása a kereszten

Szerző: -

„Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?”
(Máté evangéliuma 27. fejezet 46. vers)

Mai napig megremeg az ember szíve, ha olvassa Jézus szenvedéstörténetét. Az elárultatást és elfogatást a Getsemáné kertjében, a kihallgatást Annás, Pilátus, Heródes udvarában. A megostorozást, a via Dolorosa állomásait…

… és a keresztre feszítést. A latorral történt beszélgetést, amikor Jánosra bízza édesanyját, és mikor megszomjazik. De a fent említett mondat, mintha kilógna a sorból.

Hiszen ezt a kérdést: „Istenem, miért hagytál el engem?” mi emberek, kishitűségünk és földhözragadt látásmódunk miatt szoktuk kérdezni. Bizony, ezen szavak olyan méltatlanok a világ Megváltójához.

Vannak, akik épp ezért megpróbálják kimagyarázni e mondat okát, keresik a különböző értelmezéseket, fordításbeli eltéréseket, stb. Pedig ennek az ellentmondásosnak tűnő felkiáltásnak oly egyszerű a magyarázata.

Ez a mondat egy idézet; a szenvedő Messiásról szóló 22. Zsoltár 2. verse. Melynek későbbi verseivel is találkozhatunk az evangéliumban. Igaz, nem Jézus által mondott idézetként, hanem az események alakulásában.

„A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! (8-9. vers)

„Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.” (17-19.vers)

És ha e zsoltár fényében szemléljük Jézus kiáltását, megérthetjük, ez nem az aggodalom és félelem kérdése, hanem egy kódolt üzenet, melyet, „akinek van füle érti”, egy kiáltás; emberek vegyétek észre, a próféciák szemetek láttára teljesednek és a megváltás most „elvégeztetett”.

S mikor előtör fájdalmas perceinkben belőlünk is ez a rossz gondolat és keserű érzés: „ez azért történt velem, mert elhagyott az Isten”.  

Kérjük Őt:
Uram, nyisd meg fülem, hogy meghalljam hangodat!
Nyisd meg az értelmem, hogy felfogjam, mit akarsz életemmel!
Nyisd meg szemeimet, hogy meglássam, milyen jó a te törvényedben járni!
Nyisd meg az ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséreted (Zsolt.51:17)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk