Tiszta szívvel Jézus előtt
„Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával
közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére (halála) megtisztította a
rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a
piszkot.” (EF)
Zsidókhoz írt levél 10:22
A „Félnél-e találkozni Istennel?” kérdésre valószínűleg
nagyon sokan „igen”-el válaszolnának. De ha ugyanezt a kérdést Jézussal
kapcsolatban tenném fel, minden bizonnyal bátrabbak lennénk. Miért is van ez
így? Másként szeret, másként haragszik az Isten, mint Jézus?
Sátán már az Éden kertben is azt a hazugságot hintette el,
hogy Isten valójában nem is olyan jó, és kedves, mint amilyennek mutatja magát. Sőt,
megvonja az igazán jó dolgokat az embertől.
Valójában azonban az ember csak a
bűn elkövetése után kezdett félni, menekülni Teremtőjétől. Nem Isten lett
félelmetes, csak az ember nem tudott szembe nézni szégyenteljes állapotában az
Úrral.
Jézus emberré létele, és földi szolgálata közel hozta az
Istent hozzánk(Immanuel=velünk az Isten). Jézustól már nem féltek az
emberek - legfeljebb azok, akiknek leleplezte bűnös természetüket.
Önfeláldozó élete bizalmat adott, és reményt ébresztett. Oda
ment hozzá a kivetett, a leprás, a bűnnel terhelt ember is, és bízott abban,
hogy kérése meghallgatásra talál.
A legnagyobb ajándék mégsem ez. Azok az évek már elmúltak.
Jézus viszont, mint ma is közbenjáró mennyei Főpapunk örömmel közvetíti
kéréseinket, bűnbánatunkat Mennyei Atyánkhoz. Ő lett a kapocs, a közvetítő, aki
„egy közülünk”, aki véghez vitte pályáját győztesen.
Ezt az győzelmet és
békességet kínálja most fel mindenkinek, aki veszi a bátorságot, és rajta
keresztül bűnbocsánatot kér. Ez a mi legnagyobb szükségletünk. Ez a mi igazi békés
örömünk forrása.