Az Úrban bízók áldása
„De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik,
és akinek bizodalma az ÚR. Mert olyan lesz,
mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél,
ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik
meg gyümölcsöt teremni.”
Jeremiás 17:7-8
Mennyit ér egy üveg víz? Az attól függ hol vagy, és milyen
körülmények között. Sajnos, van úgy hogy annyira el vagyok foglalva dolgaimmal,
hogy elfelejtek inni. A szervezetem persze aztán jelez, és bepótolom a hiányzó
folyadékmennyiséget. Kimegyek a konyhába inni egyet, vagy ha úton vagyok
előveszem a flakonomat a táskámból, vagy az autóban az ülés alól… és iszom. A
víz ma Magyarországon szinte mindenhol kiváló minőségben elérhető.
Amikor volt alkalmam végigjárni Palesztina tájait, megtanultam értékelni a vizet.
Amikor a pusztai forróságba kiszálltunk a buszból, minden korty vizet
beosztottam és értékeltem. Ott a víz nem magától értetődő és nem mindig és
mindenhol elérhető. Ott, akkor kincset ért ugyanaz a flakonnyi víz, amit itthon észre sem veszünk.
A mai útravalónk kétféle
emberről beszél. Az előző néhány vers azt mondja, hogy aki az emberekben bízik
olyan, mint „a cserje a pusztában, amely nem látja,
hogy jó következnék, hanem sivár helyen lakik a sivatagban, kopár és kihalt földön.”
(6.v.)
Az Úrban bízó férfi (és nő, és gyermek, és fiatal…), ezzel
szemben olyan, mint egy folyóvíz mellé ültetett fa. A legnagyobb szárazságban
is zöld marad, mert gyökere képes a mélyről felszívni az életadó vizet.
Amíg nincs „szárazság” – válságok, nehézségek, próbák, addig
nem látszik lényeges különbség. De eljön az idő mindenki életében, amikor a
maga erejére nem számíthat – és amikor más ember sem segíthet. Egy fa is, talán
egy ideig megáll víz nélkül, de aztán menthetetlenül elszárad, és egy nagyobb
viharban kidől.
Ma gondolkozzunk el komolyan azon, hogy kiben bízunk a
leginkább. Mire alapozzuk az életünket, a jövőnket? Milyen mélyen gyökereztünk
meg Krisztusban? Magunkba szívjuk-e naponta Isten „élő vizét”, a
Szentlélek megújító erejét?
