Az igazi öröm napja


„Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!”
(118. Zsoltár 24. vers)

Egyszer egy lelkész az imaházba menet majd felbukott egy kockakőben. Nézegette, nézegette. Felvette és magával vitte, gondolta épp kapóra jött.

Ahogy felment prédikálni, a követ kitette a szószékre. Természetesen mindenki feszülten várta mi lesz mindebből. Prédikált, majd a beszéde végén Áment mondott és lejött.

Ekkor odalépett hozzá az egyik presbitere és megkérdezte; Ne haragudj lelkész, hogy megkérdezem, de mindenki kíváncsi, minek raktad azt a követ a szószékre. Mire a lelkész; - Ja, a kő, az csak a figyelem fenntartására kellett.

De miért is van az, hogy oly sokan unják az istentiszteletet, feleslegesnek tartják az imádságot, elhanyagolják a Biblia tanulmányozását?

Többen javasolták már nekem is; az imaházakat el kéne adni és a szabadban kéne tartani az istentiszteletet; a megszokott liturgiát, a prédikációt el kéne felejteni és helyette csak leülni körbe, beszélgetni, meg ki mit akar; a Bibliát át kéne írni modern nyelvezetre, és ha fiatalos énekek lennének, az jobban feldobna mindenkit…

Én azonban nem hiszem, hogy ez az igazi megoldás.

Már csak azért sem, mert a legutóbb egy ifjúsági összejövetelen saját magam tapasztaltam, hogy a fiatalos énekeket ugyanolyan unottan énekelték a résztvevők, mint mást, a külföldi előadó prédikációja alatt pedig nem egy előttem ülő a mobiltelefonján videojátékozott.

Be kell látni; ha az Istennel való találkozás pillanatai és a szombat számomra nem az öröm napja, akkor a probléma gyökere nem a külső körülményekben keresendő, hanem belül.

Mi tehát a megoldás?

Amit Dávid is hangsúlyoz a zsoltárban, észrevenni és arra figyelni, amit az Örökkévaló tett és tesz értem. Nem magammal, hanem Isten nagyságával foglalkozni. Ez pedig automatikusan hálára fog ösztönözni bennünket.

Így adjunk hálát ma is Szabadítónknak:

„Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! A kő a melyet az építők megvetettek, szegletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!” (Zsolt.118:21-23)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia