Az igaz ember


„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz.”
(János első levele 3. fejezet 7. vers)

Sátán egyik legnagyobb csalása, amivel a bennünk levő önzést simogatva még a ma hívő embereit is el tudja hitetni: Te vagy a jobb. Te vagy a szentebb. Adj hálát, hogy nem vagy olyan, mint egyéb emberek…

Te hetente kétszer böjtölsz, dézsmát adsz mindenből, amit szerzel, nem késel az istentiszteletről, a te gyermekeid nem hangoskodnak a templomban… Másokkal ellentétben te igaz ember vagy.

Igaz ember, aki nem árt senkinek, nem lop, nem öl… Nincs bűne és így nincs szüksége Megváltóra sem.

Ezzel szemben a Biblia azt tanítja: „Különbek vagyunk-é? Semmiképpen nem. … nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Róm.3:9-12)

S ha így van, kicsoda állhat meg Isten ítélőszéke előtt? Kicsoda üdvözülhet? Kicsoda lehet igazzá - ahogy János írja - amiként Ő is igaz?

A görög Dikaiosz - igaz ember - pontosabban a megigazult vagy még pontosabban a megigazított, az igaznak nyilvánított ember. Ki most még a bűn testében van, de elméjével már döntött, hogy Isten rendelése szerint akar élni.

Aki naponta felkiált: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm.7:24)

S naponta megtalálja a megoldást; Jézus szeretetét:

„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:37-39)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia