Tanmese a természetről!

„Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és akik lakoznak benne. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet, megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.” Zsolt.98,7-9.

„Jajj! Nem hiszem el! Újra egy tragédia történt! – kiált a tenger a sziget erdejének. Nem bírom már elhordozni ezt a sok olajat! Egy újabb tankerhajó kezdett szivárogni, és teljesen megfertőz mindent! Hihetetlen mit kell kibírnom! Szörnyű látnom a sok halat és vízi állatot, amely bennem sínylődik! Segítségért kiált, de nem tudok semmit tenni. Meddig fertőz még az emberiség???  ” Óh, neked még könnyű elviselni mindezt! De én mit szóljak? – válaszol az erdő. Hallod ezt a fülsüketítő hangot? Csak ritkítanak, vágnak ki minden fát belőlem! Ezért, hogy nekik jobb legyen. Közben nem veszik észre, hogy maguk alatt vágják a fát… Nem tudom miért, de az utóbbi időkben teljesen értelmetlen dolgokat tesznek az emberek. Nem veszik észre, hogy mennyire ártanak mindenkinek! Ez már nem mehet sokáig így….” Na, és ehhez a sok szeméthez mit szóltok? – szól közbe a folyó. Gigantikus mennyiségben megnövekedett a hulladék a városokban! Ezt mind nekem kell elhordoznom! A piszok, a mocsok már az egeket súrolja! Mi lesz így tovább??? ” Ez semmi! Eddig engem békén hagytak –szisszen fel a hegy. De már annyira nem elég nekik az eddig birtokolt terület, hogy engem is elértek és teljesen meg akarnak hódítani! De ne csüggedjetek! Bár nyögünk és sóhajtozunk mindezek miatt, de hallottam, hogy ez már nem sokáig fog tartani! Nem élhet vissza tovább az emberiség az erejével! Ami Teremtőnk és Alkotónk elhatározta, hogy véget vet ennek a gyalázatnak és elpusztítja azokat, akik pusztítanak bennünket. Hamarosan ítéletet gyakorol az Úr mindenek felett, és nem lesz többé szennyezés, szemét és piszok! Újjáteremti az erdőt, mezőt, folyót, tengert és mindent, ami látható a földön! Örüljünk és örvendezzünk, mert ami Istenünk nem hallgat! Soha többé nem lesz semmi olyan, amitől szenvednünk kellene!” Ezek után hatalmas nevetés, kacagás hangja verte fel a tenger folyó és erdő csendjét! Együtt örvendeztek a természet erői és dicsőítették Isten, Aki méltó arra, hogy az egész világ magasztalja Őt!

És Te, kedves olvasó! Nem csatlakozol ehhez a dicsőítő csapathoz? „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8,19. Tégy ma te is valamit a teremtett világért!

Kormos Tivadar