Vigyázni kell!
„De
vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek
dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne
jöjjön az a nap:”Lukács evangéliuma 21.
fejezet 34. vers
Egész
életünk meghatározója a fenti cím: „Vigyázni kell!”
Bizonyára
mindannyiunk gyermekkorát meghatározták az alábbi mondatok: „Vigyázz! Ne nyúlj
hozzá, mert forró! Vigyázz! Nehogy elvágd a kezed! Vigyázz! Ne mássz fel oda,
mert leesel!” Aztán később; „Vigyázz, kisfiam, ne hajts gyorsan! Vigyázz,
vigyázz, vigyázz!
És
persze csupán a behegedt sebhelyeink árulkodnak arról, hogy mennyire vettük
komolyan a rengeteg figyelmeztetést. De miért is vigyáznánk magunkra, velünk
úgysem történhet semmi baj, rajtunk nem fog a golyó, ránk nem hat a gravitáció…
S
talán, mikor már összetörve megöregszünk, akkor merjük bevallani, apámnak volt
igaza. Vigyázni kellett volna.
Vigyázni,
nemcsak a testünkre, nemcsak a megélhetésünk körüli dolgokra, hanem arra, ahogy
Jézus mondja; a legfontosabbra; a lelkünkre, az örök élet lehetőségére.
Vigyázni
kell, mert az ősellenség el akarja lopni életünkből a szeretetet, az örömet, a
békességet. Meg akar nyomorítani, össze akar törni, a félelem börtönébe akar
zárni. „a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén,
kit elnyeljen” (1Pét.5:8)
Jézus
halála bemutatja a bűn komoly következményét. Ő hagyta, hogy a ’Kígyó’ megmarja
Őt, azért, hogy mi életben maradjunk. S mikor azt mondja; ’Vigyázz!’, ebben a
szóban óvó szeretete nyilvánul meg.
Felhívja
figyelmünket azokra a dolgokra, amit kerüljünk el. Ugyanakkor bátorít és erőt ad
azokhoz a dolgokhoz, amelyek boldogsággal tölthetik meg mindennapjainkat, és amelyek
jellemünk épülését szolgálják.
Így,
fogadd meg szavát: „Vigyázz! Maradj ma is mellettem!
