Lehet-e Istennel szembeszállni?
„Látom
őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi
pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a
koponyáját.”
4Mózes 24,17
Bálák, Moáb országának királya
megijedt, amikor meghallotta az Egyiptomból kivonuló nép közeledtének a hírét.
El is határozta, hogy minden eszközzel megvédi hazáját velük szemben. Valaha
testvér nép voltak, hisz a moábiták Lóttól, Ábrahám unokaöccsétől származtak.
Most azonban rettegés töltötte el az uralkodó szívét. No, nem a rabszolganéptől
félt, hisz Izrael nem bírt jelentékeny haderővel, sem haditapasztalattal. A
félelem oka, Isten jelenléte volt. Tény, hogy Isten csodái mentették meg a
zsidókat és vezették ki őket a fogságból legyőzve a kor szuperhatalmát,
Egyiptomot. Bálák talán azt gondolta, a fáraó és serege azért maradt alul, mert
nem a néppel, hanem Istennel harcolt, ezért neki meg kell nyernie a Menny Urát.
Ezért küldetett annak prófétájáért, Bálámért. A gazdag adományok rávették a
látót, hogy jöjjön el, átkozza meg Izráelt, de arra nem volt elég, hogy
teljesíthesse feladatát. A szolgát igen, de Istent nem lehet lekenyerezni.
Bármennyit is fizetett neki, bármennyi áldozatot mutatott is be az udvartartás
költségén, a száját csak áldás hagyta el és ez a jövendölés. Egy ígéret az
eljövendő Megváltóról, ami alapján a napkeleti bölcsek eljutottak a betlehemi
jászolhoz. Egy még be nem teljesedett jövendölés a Megváltóról, aki uralkodni
fog mindörökké minden népek felett, legyőzve Isten gyermekeinek ellenségeit.
A történet tanulságai máig
hatnak:
* Akik az Úr gyermekeivel szállnak szembe,
magával, Istennel hadakoznak és a küzdelmük eleve kudarcra van ítélve.
* Istent sohasem tudom a saját oldalamra állítani.
Az a fontos, hogy én legyek az Ő oldalán.
* Isten
ígéretei végül beteljesednek, ezért fontos a számunkra, hogy azokkal
összhangban legyen az életünk.
