Illés imája
"Hallgass meg engem, Uram, hallgass
meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod
vissza az ő szívöket!"
Királyok 1. könyve 18:37
Ha minden imára olyan gyors és látványos válasz érkezne, mint
Illés esetében, kevés ateista lenne a földön. A tömegek ugyanúgy leborulva
zengenék: "Az Úr az Isten! Az Úr az Isten", mint miután megszégyenültek
a Baált imádó papok, és megdicsőült Izrael Istene.
Sokszor egy kis szikra is meggyőzne bennünket, vagy másokat Isten
jelenlétéről és hatalmáról. Az imáink többségét mégsem követik ilyen hatalmas
csodák. Pedig milyen jót tenne Isten hírnevének, ha látványos dolgok
történnének az életünkben.
Illés története a Kármel hegyen egyfajta vallási "párbaj",
melyben a hűtlen népnek döntenie kell, kit akar imádni, ki az igazi Isten.
Baál, agy Jahve? A választ ebben az esetben az adta meg, hogy az előre
elkészített oltár tüzét ki gyújtja meg. Ha a Baál prófáták oltárán gyúl fölt a
tűz, ők "nyertek", ha Illésén, akkor ő. A tét nagy. Isten tekintélye,
és a nép jövője.
A próféták egész nap imádkoztak, jajgattak, kiabáltak rimánkodtak,
"de nem jött se hang, se semmilyen felelet." Később már elkezdték
vagdalni is magukat, és még hangosabban kiabáltak… de semmi nem történt. Hogyan
is felelt volna egy nem létező valaki?
Illés egy halk fohászt küldött és Isten válaszolt. A nép döntött.
Illés győzött, a papoknak vége.
Nagyon sok, és mély tanulsága van a történetnek. Egyet hadd
emeljek ki, mely az imádsággal kapcsolatos. Az ima ereje nem a külsőségekben
van, hanem abban, hogy egy élő, létező, mindenható Istenünk van.
