Az Úr védelme
„Velem
van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem?”
118. Zsoltár 6. vers
Még
egyetemre jártam, mikor testközelből találkoztam ennek az Igének valóságával.
Ekkor gondolkodtam el igazán a félelem fogalmáról is.
Hogy vidékről az első órára beérjek, szükséges volt a legkorábbi vonattal 4 óra
körül indulni. Bizony nem volt kellemes érzés az éjszaka derekán ébredni majd félálomban
kimenni az állomásra. No
persze a több órás zötyögés ismét álomba ringatott.
Egy ilyen hajnalon éppen
felszálltam a Pestre induló szerelvényre. Nem lepett meg, hogy teljesen üres
volt a kocsi, de nem sokáig. Az első állomáson felszállt egy elég rossz arcú,
középkorú férfi.
Bár
rengeteg hely volt, mégis velem szemben ült le. Majd megkérdezte meddig megyek.
Mivel aludni akartam, szűkszavúan és egykedvűen vágtam oda: Pestig. Erre azt
mondta, ő is Pestre megy, mert most szabadult a börtönből, ahol több évet
húzott le emberölésért, pedig csak baleset volt az egész…
Talán
mondanom sem kell, azonnal felébredtem, a táskámat még szorosabban fogtam az
ölemben, és azon gondolkodtam mit mondjak, és mit tegyek.
Ekkor
juttatta Isten eszembe Jézus szavait; „És ne féljetek azoktól, a kik a testet
ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki
mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” (Máté 10:28) Ez az
ember megfoszthat ugyan vagyontárgyaimtól, esetleg életemtől, de az
üdvösségemet nem veheti el.
Ennek
tudatában, a magabiztosság látszatát keltve elnézést kértem tőle; hogy nincs
kedvem társalogni, fáradt vagyok és aludni szeretnék, majd lehunytam a szemem. A
férfi megértő volt. Egy kicsit még maradt, aztán néhány perc múlva hallottam,
hogy feláll és egy másik kocsiba megy.
Hogy
ezután féltem-e? Igen, féltem, a félelem pozitív értelmében. Ahogy Isten belénk
programozta, hogy féljünk a veszélytől, viszolyogjunk a rossztól, az
erőszaktól. Viszont Jézus szeretete, amitől semmi és senki nem foszthat meg elűzött minden más félelmet szívemből:
„Mert
meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem
magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az
Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:38-39)
