Jó döntés
"És útra kelve el is ment az apjához. Még
távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és
megcsókolta őt."
Lukács evangéliuma 15:20
Büszkeség, vagy józan ész? Mire hallgatunk, ha tudjuk, hogy csak
magunknak köszönhetjük nyomorult helyzetünket? Beismerjük rossz döntéseinket,
veszünk egy nagy levegőt, és kimondjuk: "hibáztam, tévedtem, nincs
mentségem"; vagy veszünk egy még nagyobb levegőt és azt mondjuk: "csakazértsem".
Jézus Krisztus jól ismert példázatában két testvér közül az egyik
fiú azt hitte, megcsinálhatja szerencséjét, élheti világát. Az apja pénzéből,
de nem az atyai ház számára nyomasztó szolgai légkörében. Jussát kikövetelte,
el is ment, öröme, barátai addig tartottak, míg a pénze el nem fogyott. Jó
ötletnek tűnt elszakadni az atyai háztól, de a moslékos vályúnál már másként
látta a helyzetét. Az otthonról csábítónak tűnő "kinti" szabad világ,
közelről már mocskos, üres, és kiábrándító.
Nem erre számított, de most mihez kezdjen magával? Döntött.
Hazamegy. Megírta magában a védőbeszédét, és reménykedett az apja
jóindulatában, hátha legalább béresként meghúzhatja magát – merthogy milyen jogon
is kérhetne ezek után bármit is?
Nem ismerte jól apja szívét, de jól döntött. Elindult a helyes
irányba, bár még szíve tele volt kérdésekkel, önváddal és keserűséggel.
Te hogy döntesz? Megmakacsolod magad, vagy elindulsz Isten felé, a
helyes irányba? Még akkor is ha nem ismered, nem érted teljesen?
Nézd…! Már fut is feléd!
