A Bárány dicsérete
"és új éneket énekeltek ekképpen: "Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet,
és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket
Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;"
Jelenések könyve 5:9
Méltó a Bárány a hatalomra és a dicsőségre! A Jelenések
könyve miközben felvillantja az eljövendő eseményeket, újra és újra Jézust
magasztalja, mert ő Teremtőnk és Megváltónk. Magunk előtt látva ezt a
magasztos, ünnepélyes éneklést és beleképzelve magunkat a dicsőítő kórusba,
gondoljuk át mit is köszönhetünk Jézusnak, és mit tett ő értünk.
Sokszor halljuk azt a szószékekről, hogy a mi bűneink miatt
kellett Jézusnak meghalni. Ez olyan értelemben igaz is, hogy ha mi emberek nem
vétkezünk, mindaz ami a kereszten történt elkerülhető lett volna. Én úgy
fogalmaznék, hogy Jézust a SZERETETE vitte a keresztre. Nem volt az
Szentháromság számára más kényszerítő erő a megváltási terv végrehajtására,
csakis egyedül a szeretet ereje. Erről beszél a János evangéliuma 3:16: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
A bűn bennünket öl meg, a szeretet Isten Bárányát!
Keresztelő János, amikor meglátta Jézust a Jordán partjánál így
mutatott rá: " Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" (János 2:29) Igen, Jézus magára vette, hordozta a világ
minden emberének minden bűnét, hogy ne nekünk kelljen a bűn végső átkát a
végső, teljes halált elszenvedni. Ha mi is ott leszünk abban a kórusban, nem
mondhatunk mást, minthogy méltó a megöletett Bárány…
Jézus szeretetének dimenzióit nagyon nehéz
emberi ésszel felfogni. Röviden azt mondhatnánk: MINDENT megtett értünk, amit
csak tehetett, hogy vele, örökké vele lehessünk. Mindent odaadott azért, hogy
lehetőséget kapjunk helyrehozni életünket, és reménységgel nézhessünk előre.
Imádjuk, dicsérjük, szeressük, szolgáljuk
őt!
