Nem felejt el az Úr
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e
méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!"
Ézsaiás 49:15
Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad,
hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezt
hangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért: "De
Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!" (14.v.)
Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakú
népét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az Ígéret
Földjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Isten
népéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, és
felhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez.
A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyik
anyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk elhagyott,
eldobott gyermekekről, de nem ez a jellemző, nem ez a normális magatartás.
Isten azt mondja: soha, de soha nem leszünk egyedül. Mellénk áll, kitart
mellettünk. Mi mit teszünk vele? Viszonozzuk-e hűségét?
