hétfő, december 31, 2012

Igazán ismersz, Uram!


„(A karmesternek: Dávid zsoltára.) URam, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered.  Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem. 
Zsoltárok könyve 139:1-6

Egy mindent tudó, mindent látó, sőt még a gondolatainkat is ismerő Isten gondolata először talán rémisztő lehet – de ha jobban belegondolunk, csak egy ilyen Istennek „van értelme”.

Milyen lenne az „isten”, aki semmit sem tud rólunk? Ez csak egy egyoldalú kapcsolat lenne. Én adok magamból, imádom őt, áldozatot mutatok be neki, de ő nem ismeri személyes helyzetemet, nem akar és nem tud válaszolni.
Erről a tragikomikus helyzetről írt már Ézsaiás próféta is az alábbiak szerint:

(Ézsaiás  44:9-18) „A bálványok készítői mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért megszégyenülnek. Ki alkotott istent és öntött bálványt, amely nem használ semmit? Íme, minden társuk megszégyenül, mert a mesterek maguk is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Félni fognak, megszégyenülnek mindnyájan.
(…) Az ács mérőzsinórt feszít ki, vörös krétával rajzol, majd meggyalulja a fát, körzővel megrajzolja, és férfi formájúra készíti azt, díszes emberi alakra, hogy elhelyezze a házában. Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és fölneveli az erdő fájával együtt; fenyőt ültet, amelyet az eső fölnevel.  Ezekből tüzet rak az ember, vesz belőlük, hogy megmelegedjen, elégeti, és kenyeret süt. Sőt istent is csinál belőle, és imádja, bálványt készít, és leborul előtte. Felét tűzben elégeti, felével a húst készíti. Pecsenyét süt, és jóllakik, aztán melegedik, és így szól: De jó melegem van, látom a tüzet! Maradékából istent készít magának, bálványszobrot. Leborulva imádja, könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy az istenem! Nem tudnak és nem értenek semmit, mert be van hunyva a szemük, és nem látnak, és szívük nem eszmél.”

Nos, ehhez képest mennyivel jobb érzés, hogy a Teremtő Istenünk, nem ember barkácsolta dísztárgy, hanem egy élő, személyes, érző – SZERETŐ Isten. Személyesen kitüntet figyelmével, tervet készít életünkre nézve, gondot visel rólunk, támogat és célt mutat. Reményt adva kiemel a bűn rabságából, és örök élettel ajándékoz meg.

Talán szánakozó mosollyal gondolunk arra, hogy micsoda ostobaság, ha valaki saját maga készítette tárgyakat imád. Áldoz nekik (időt, pénzt, energiát, önmagát…), segítséget, boldogságot remél tőle. De ha jobban belegondolunk, mennyivel kevésbé ostoba dolog, amikor az ember készítette tárgyak (autó, TV, telefon, ékszerek, stb.) megszerzésért, megtartásáért hozunk nem kis áldozatokat. Mennyivel kevésbé ostoba dolog, ha nem egyedül Istentől várunk választ és megoldást életünk kérdéseire?

Isten a mi oldalunkon áll. Ő nem megfigyel, vagy ellenőriz bennünket, hanem egyszerűen ISMER. Jobban, mint bárki más, vagy mi magunk magunkat – mert ő az Örökkévaló, Teremtő Isten. Jó ezt tudni, jó őt Imádni!

vasárnap, december 30, 2012

Tiszta lappal


„Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg és éljetek!”
Ezékiel könyve 18:32

Pedig te azt remélted, hogy ez az év jobb lesz, mint az előző. Könnyebb, de legalábbis több örömmel teli, mint amit tavaly magad mögött hagytál. És ismét csalódtál, mert a kocka nem úgy fordult, és most már alig mersz remélni. 

Istennel hadilábon, éppen fegyverszünetben. Egy sortűznyi kérdéstől kifáradva keresed a kapaszkodót. És keresed mégis Őt, aki átsegítene a két év közt tátongó szakadékon, a lezáratlan fejezeteken, a megválaszolatlan élet-kérdéseken, és erőt adna, hogy számot vess a mögötted álló idővel. 

Nem tudom, milyen lesz a jövőre, barátom. Nem tudom, jobb-e vagy rosszabb, csak azt, hogy Isten veled lesz. Ő nem akar rosszat neked. Nem azért szurkol, hogy a végén elbukj, hanem igyekszik mindent úgy alakítani, hogy te élhess örökké. Arra vár, hogy végre igazán megtérj Hozzá. Hogy elengedd a téves elképzeléseket, és hagyd, hogy Önmaga lehessen a te életedben. Hagyd, hogy megmutassa igazi lényét, valóját, és életet adhasson megfáradt lelkednek. 

Emeled fel a fejed, és nézz reménnyel telve előre! Hidd: akármi is jön a kérdőjelen túl, Vele akkor is boldogabb lesz az új éved!

szombat, december 29, 2012

Csere-bere


„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”
2Kor 8,9

- Csak tessék, csak tessék! Vegye, vigye! – hangzott mindenfelől a piacon, ahol álmomban sétáltam. Az eladók széles mosollyal fordultak oda, hol némi érdeklődést véltek felfedezni portékáik iránt. Az emberek legtöbbje kerülte a pillantásukat, mert az árujuk valódi értéke érdekelte őket, és nem a kirakat beszéd. Volt, akinek elég volt egy pillanat, mások hosszasan vizsgálódtak. Eleinte mindenki igyekezett mindent megnézni, mindent kikutatni egészen addig, míg meg nem szólalt a csengő, majd egy hang közölte:
- Még 6 óra a zárásig.
Ekkor többen, aggodalommal az arcukon, sietni kezdtek, mert úgy vélték, már nem járhatják be az egész teret a kijelölt időig és lemaradnak a legnagyobb üzletről. Érdekelni kezdett engem, hogy mit lehet itt vásárolni, így hát megkérdeztem az egyik kapuőrtől.
- Életet, mi mást – válaszolta, és közben úgy bámult rám, mintha a holdról jöttem volna.
- Milyen életet? – kérdeztem tovább.
- Hát, amilyet magának szeretne – és láttam a megrökönyödést a szemében. – No, meg amilyen jut.
- Ezt meg hogy érti? – kérdeztem tovább.
- Nézze, mindenki jobb életet szeretne magának, és rohan, hogy hátha megtalálja. De ezen a piacon csak egyszer lehet vásárolni, azt is csak addig, amíg be nem zár. Az üzlet, ha megköttetett végleges és nem lehet visszacsinálni, ezért az emberek szeretnék jól meggondolni, mielőtt döntenek.
- Értem. És mivel fizetnek azért, amit leginkább szeretnének?
- Hát, természetesen a sajátjukkal. Életért élet jár cserébe.
- Ó, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben – bámészkodtam tovább. – És mondja, ha nem zavarom, köttetnek itt sikeres üzletek?
- Tudja, nagyon régóta itt vagyok és sok mindent láttam már – fordult hozzám csodálkozva, amit eleinte nem értettem. Majd folytatta:
- Először mindenki azt gondolta, hogy sikeres volt a csere. Aztán később mindannyian rájönnek a csalásra. Mert itt mindenki csal, mert mindenkinek van takargatni valója, de azt senki sem teszi ki a kirakatba. Igyekeznek eltitkolni, másnak beállítani magukat, mint amik.
- Mondjon egy példát, hogy értsem! – kértem.
- Például aki akaratos, úgy állítja be magát, mint aki eltökélt. Aki okoskodó, bölcsnek mondja magát. A szegény lelki értékeit hangsúlyozza, de takargatja benső irigységét a nála jobbsorsúak iránt. A gazdag meg jótékonykodásával leplezi hivalkodását és még sorolhatnám.
- Így valóban nehéz. De nem lehet válogatni? Tudja, hogy ebből csak ezt kérem, abból meg csak azt?
- Ha így lenne, nagyon sokan pórul járnának, mert végül mi maradna nekik. Nem, itt mindenki teljes csomagban kapja meg, amit akar, annak jó és rossz oldalával együtt. A siker mellé sokszor magányosság jár. A törekvők barátaikat veszítik. Ami kívülről szép életnek látszik, az sok esetben belülről romlott. De mondja, maga miért nem siet? Nem akar jó üzletet kötni?
- Ó, nem. Én csak nézelődöm – fészkelődtem egy kicsit, megértve előbbi csodálkozását. – Mi van, ha én nem akarok életet cserélni?
- Azt nem lehet.
Döbbenten hallgattam:
- Miért?
- Aki belépett a piac területére, annak cserélnie kell. Ez a törvény.
- De itt szinte lehetetlen jó üzletet kötni! – csattantam fel ijedten haragomban. Mondja! – fogtam kérlelőre a dolgot – Nem tudna valami jót ajánlani? Legalább egy becsületes eladót mondjon nekem, kérem!
- Hát - vakarta a fejét –, na jó, legyen. Ajánlhatok magának valakit, de úgysem fog hinni nekem.
- Miért? – kérdeztem döbbenten.
- Mert ő kínálja itt a legjobb életet mindenki számára, de nem kér cserébe semmit. Ad boldogságot, örömöt, barátokat, reményt. Igaz, nem ad nagy gazdagságot, hatalmat, de ad teljes életet.
- Ez nagyszerű, és mondja, valóban ingyen kínálja mindezt? – kérdeztem gyanakodva.
- Igen. Azt mondja, ő megfizette már az árát.
- Engem érdekel – mondtam lelkesen. – Mondja, kit keressek! Hogy hívják ezt a kereskedőt?
- Jézus. Csak így: Jézus.

péntek, december 28, 2012

Tudatos döntés szükséges



„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”
Jakab 4:7-8. (Új prot.ford)

Öt felszólítás: Engedelmeskedj! Állj ellent! Közeledj! Tisztítsd meg! Szenteld oda!
1.)    Engedelmeskedj! Nem szereted hallani. Már gyerekkorodban sem szeretted ezt a szót. Pedig mennyi bajt elkerülhettél volna, ha engedelmeskedsz! Emlékezz csak vissza! Az Úr azt kéri ma tőled: Engedelmeskedj nekem gyermekem. Tudom, mi válik javadra! Nem kérek tőled olyat, amivel ne az előrelépésedet, az üdvösségedet munkálnám!
2.)    Állj ellent az ördögnek! Akkor is, ha olyan meggyőzően csábít. No, még ezt az egy szál cigit szívd el nyugodtan! Csak még most az egyszer menj be a játékterembe, biztos, hogy MOST nyerni fogsz! Úgysem tudja meg a feleséged, hogy megcsalod! Csak egy pohárkával – tudod, a feszültségoldás miatt! Állj ellent neki! És ha jól begyakoroltad már a visszautasítást, elfut tőled, elhagy téged!
3.)    Közeledj Istenhez! Csak egy lépést tégy felé, és Ő kettőt tesz feléd! De nem akarja rád erőltetni magát. Ezért neked kell elindulnod. Ő már azt is látja, ha csak gondolatban indultál el felé. Hidd el, eléd megy!
4.)    Tisztítsd meg kezedet! Hát ezt aztán senki nem tudja helyetted megtenni. Vagy azt gondolod, hogy amíg délelőtt dühöngtél, meg adót csaltál, meg megloptad, és elárultad, és pletykáltál rá, és rossz hírét keltetted… aztán este „felemeled kezedet” az Úrhoz, azaz imádkozol, mintha semmi nem történt volna – és áldását kéred családodra, életedre, munkádra… - minden rendben van? Gondolkozz el ezen!
5.)    Szenteld oda szívedet teljesen az Úrnak, Te tétovázó, ingadozó lélek – ezt mondja ez az Ige ma neked, s nekem.
És mindehhez valóban tudatos döntés szükséges!

csütörtök, december 27, 2012

Félelem nélkül

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben."
János első levele 4:18
Muraközy Gyula: Az erő
- Ugye, édesapám, amikor a sziklát
véres zivatarban villámok hasítják,
viharok rárontnak, habok ráomolnak,
s magas szikla volt ma, s kőszirt marad holnap;
ha a századok nem tudták porrá tenni,
sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?
- Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,
csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.
- Akkor, édesapám, az a hősi ember,
aki egymaga vív gyilkoló sereggel,
s küzd, ha hősi teste csupa vér, merő seb,
ugye, a világon az a legerősebb?
- Nem fiam. Nézd a föld valamennyi hősét,
mind csak bátor ember. Ez nem az erő még.
- Hát a zsarnok, apám, ki népeket tör le,
s előtte mindenki csak térdelő törpe,
és amerre halad, hervadás a lábnyom,
ő a legerősebb ezen a világon?
- Fiam. Bár ha a föld mind neki teremne,
a zsarnok hatalmas, nincsen erő benne.
- Édesapám! Akkor nincs is erős ember?
- Kedves kicsi fiam! Egy bús, őszi reggel
- kicsiny gyermek voltál, sápadt, apró, gyenge -
az édesanyádat temettük el csendben.
Szép, sápadt arcával, fekete szemével
betegágyad mellett lelte minden éjjel.
Kétes hajnalórán lázas álmod leste,
fáradt volt szegénynek a gyönge, kicsi teste.
Téged sötét árnyak hallgatózva vártak,
ám ő elébe állt a rideg halálnak.
Virrasztva, ápolva, ringatva becézett,
s halovány arcodra visszatért az élet.
Őszi napsugárnál már te ránevettél,
betegséget, könnyet, fájdalmat feledtél.
S őszes sötét felhő könnyét, hogy kisírta,
szegény édesanyád leroskadt a sírba.
Nem volt erős szikla,
nem is termett harcra.
Hervadó virág volt szelíd, sápadt arca.
Magahunyó napfény,
kettétörött nádszál,
s mégsem volt nagyobb hős az édesanyádnál.
Tudod már fiam, hogy az erős ki lehet?
- Tudom, édesapám: aki nagyon szeret.

szerda, december 26, 2012

Pál vallomása


„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek ő benne az örök életre.”
Timótheushoz írt első levél 1. fejezet 15-16. vers

Az Újszövetség egyik legizgalmasabb könyve; az Apostolok cselekedetei. Csodás gyógyulások, megtérések, szabadulások, az evangélium fáradhatatlan hirdetése, mártíromság…

És ez a 28 rövid fejezet csak parányi töredéke mindannak, ami az első századok hithőseivel történt. Pedig milyen érdekes lenne olvasni a leghétköznapibb dolgaikról is, mit ettek, hol aludtak, mennyit és mit dolgoztak, hogy zajlott egy istentisztelet, egy keresztség…

No és persze, milyen érzés önthette el szívüket, mikor börtönbe zárták őket, mikor menekülni kellett Thesszalonikából, mikor hajótörést szenvedtek, mikor Pált megmarta a kígyó, vagy mikor Euthikus kiesett az ablakból…

Igen, mi szeretjük ecsetelni, milyen nehéz körülményekkel kell megküzdenünk, mennyi áldozatot hozunk, amit mások nem becsülnek. Olyan jó kicsit sajnáltatni magunkat.

Ám a szaftos részletek, holmi szenvedéstörténetek helyett Pál és az apostolok Isten szeretetéről és kegyelméről beszélnek, mely nem rideg dogma, hanem személyes tapasztalás.

S ennek a szeretetnek a fényében, elhalványul minden fájdalom, felszáradnak a könnyek, a Saulusok Paulussá válnak bizonyságul mások számára.

Pál vallomása ma felhívás feléd is.

Felejtsd el, aki vagy, ami veled történt, csak az a fontos, amit Jézus érted tett és tesz ma is. 

kedd, december 25, 2012

Szeretet, igazság, bizonyosság



 Amikor értetek imádkozom, azt kérem, hogy egyre jobban növekedjen bennetek az isteni szeretet, meg ezzel együtt az igazság ismerete és mindenféle megértés, hogy ezáltal minden helyzetben képesek legyetek felismerni, ami a legjobb, és azt is válasszátok, hogy ilyen módon tiszták és ártatlanok legyetek a Krisztus eljövetelének napjára, hogy Jézus Krisztus segítségével sok olyan dolgot vigyetek véghez, ami tetszik Istennek, és ezzel dicsőséget és dicséretet szerezzetek Istennek.
Fil 1,9-11

Ezekben a napokban sokat hallunk a szeretetről.  A szerencsésebbek kapnak is belőle, azok, akik tudatosan szeretnek még adni is képesek az övékből.
Néhány kisgyerek tollából a szeretetről:
Zsolti, 4 éves: "A szeretet az, amikor ha kiesik a matchboxom kereke, az apukám nem kiabál velem, hanem visszaszereli."
Antal, 6 éves: "Szerintem az a szeretet, hogy ha a felnőttek megígérnek valamit, akkor azt betartják. Még akkor is, ha csúszik az út."
Verus, 6 éves: "Ma az anya nagyon megijedt, mert magas volt a nagypapa vérnyomása. Felszökött az égig a vére, azt mondták... szerintem az ijedés a szeretet."
Réka, 5 éves: "A múltkor beleestem a medencébe. Rúgkapáltam, mert nem tudok még jól úszni. A tesóm is utánam esett, direkt, hogy segítsen. A papa halászott ki mindkettőnket. És aztán csak ölelt minket és úgy dörömbölt a szíve, majdnem kiugrott a vizes öltönyéből."
Rozi, 5 éves: "Az anyukám minden vasárnap süt piskótát. Néha epreset, és én segíthetek tejszínhabozni. Szeretetből."

Az idézett bibliaszöveg eredetiében a szeretet helyén álló kifejezés az agapé, azaz az isteni szeretet. Miben más ez a szeretet, mint a többi? Röviden annyit mondhatunk el róla, hogy ez a típusú szeretet a görögben található négy közül a legkülönlegesebb. Gyökössy Endre így fogalmazza meg lényegét: Szeretlek, mert szeretlek. Az ember szeretete önző. Azért szeretünk valamit, vagy valakit, mert fiziológiai, lelki, szellemi igényünket szolgálja. Az isteni szeretet más. Szeretetének oka a másik puszta létezése. Ez az a lelki magaslat, ahova Pál hívja a barátait. Megtapasztalni Isten mindent elsöprő, személyválogatás nélküli szeretetét, és továbbadni azt, tehát növekedni benne.
Akárcsak az igazságban, ami nem papírra írt bölcsességek gyűjteménye, vagy paragrafusokba foglalt törvénykönyv. A bibliai gondolkodásban inkább a legfőbb erkölcsi jó, a Mindenható megismerését jelöli. Ismerni az igazságot azt jelenti tehát, hogy napi, növekvő kapcsolatban vagyok az egyedül tévedhetetlennel, hogy olthatatlan vágyat érzek megismerésére a kijelentés erejéig.
Azonban ez utóbbi nem pusztán ismeret, annál több. Egy az életemet átalakító döntés, elköteleződés a megismert Mintához.
Hogy mit ad ez a döntés nekem? Bizonyosságot, biztonságot, vezetést. Amire a ma embere annyira vár. Egy biztos pontot ebben az állandóan változó, viszonylagos értékeket valló világban.

hétfő, december 24, 2012

Az Atya és a Fiú


„Istent soha nem látta egyetlen ember sem. Az egyszülött Fiú — aki maga is Isten, és nagyon szoros közösségben van az Atyával —, ő mutatta meg nekünk, és ismertette meg velünk, milyen az Isten.” (Egyszerű fordítás)
János evangéliuma 1:18

A Biblia sohasem akart meggyőzni bennünket Isten létezéséről. Teljesen természetesnek tekinti létezését, és azt, hogy mi az ő teremtményei vagyunk. Az ember mégis sokszor kétkedő, gyanakvó vele kapcsolatban, mert nem ismeri – nem jól ismeri.

Tény, hogy a bűnös ember már láthatja személyesen Istent. Szentsége, dicsősége nem teszi ezt lehetővé számunkra. Bűneink ellenére Isten mégis mindig keres bennünket, közeledni szeretne hozzánk – ismerkedni. Szeretné, ha megértenénk szándékait, megismernénk jellemét – megtanulnánk bízni benne.
A bizalomépítés nem könnyű kihívás. Sátán kezdetektől azon mesterkedett, hogy hamis képet mutasson Istenről. Tekintsék önzőnek, zsarnoknak, kérlelhetetlen, kegyetlen úrnak. Ezzel valójában saját jellemét akarta leplezni.

Isten Jézus által férkőzött leginkább a bizalmunkba.

Egyrészt soha nem hagyott el bennünket. Ő az Örökkévaló, vagy ahogy Jézus születése kapcsán elhangzott: Ő az "Immanuel", vagyis "Velünk az Isten".

Másodszor, Isten előbb adott, előbb szeretett, előbb szolgált, mint, hogy azt tőlünk kérné. Jézus Krisztusban önmagát adta. Ennél többet nem tehetett.

Harmadszor, az emberré lett Isten mutatta be legérzékletesebben, milyen is az Isten. Ahogy ő szertett, ahogyan ő szolgált, ahogyan vigaszt, és reményt adott... ez mint Istent képviselte.

Most karácsony idején ne feledkezzünk el, arról, hogy Velünk az Isten! Egyelőre a Szentlélek által, de hamarosan személyesen!

vasárnap, december 23, 2012

Ködbe burkolt álom


„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”
Lukács evangéliuma 2:20

A ködös, reggeli tájat kémlelve, kezedben egy csésze forró teával összeadsz és kivonsz, osztasz és szorzol, és reméled, hogy a vége pozitív lesz. Az év végéhez közeledve kell, hogy számot vess magadban, hogy végignézz a mögötted álló időn, és újragondold az életed. 

Tudom, sokszor nem értetted Őt. Nem értetted, mit miért hagyott, miért nem lépett közbe úgy, ahogy szerinted jó lett volna. Miért adott és miért vett el, miért szólt vagy miért hallgatott? Szemed a keleti égboltot kémleli, hátha meglát egy jelet, valamit, amit követve eljuthatsz te is a régi csodák színhelyére, és találkozhatsz igazán Istennel, hogy feltehesd neki a benned oly régóta szunnyadó kérdéseket. 

Ma reggel itt a lehetőség, hogy megtedd ezt az utazást. Ma reggel elindulhatsz, mint a bölcsek és a pásztorok, és találkozhatsz Isten Fiával. Ma reggel esélyt adhatsz neki, hogy megmutassa feléd igazi arcát, és elvegye szívedből a nyomasztó terheket. Ma reggel megtörténhet a csoda a te életedben is, hiszen Jézus Krisztus érted született meg az időnek teljességén, hogy odaadja neked Isten legdrágább ajándékát: békét, bocsánatot, egy új életet. 

Hát zárd pozitívan ezt az évet! Indulj el ma Isten felé, és fogadd el a feléd nyújtott kegyelmet. 

szombat, december 22, 2012

Az Igazi öröm


Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

Lukács 2,8-14

Karácsony van újra. Kigyúltak a fények az otthonokban, lassan díszbe öltöznek a fenyőfák, finom kalácsok és sütemények illatoznak a konyhaasztalon és lázasan azon gondolkodunk, miként tehetnénk még teljesebbé, gazdagabbá, maradandóbbá az ünnepet. Hogyan szerezhetnénk igazi örömöt a szeretteinknek. Azt gondoljuk, hogy na, most minden úgy lesz, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva: még a havazást és a mínuszokat is „megrendeltük”. És ha minden rendben lesz, akkor az igazi öröm is becsenget hozzánk időben és leül mellénk a vacsoraasztalhoz. Az igazi öröm azonban ritka vendég, és a vásárlási láz, meg a sok ünnepi sürgés-forgás is gyakran elijeszti. Van, hogy nem látod őt a sok-sok ajándéktól, de mégis megtalálod egy mosolyban, egy meghitt pillanatban. Milyen is ő valójában?

Az Igazi öröm nem válogat az emberek között. Nem nézi, hogy valaki gazdag, vagy szegény, magas beosztású egy hivatalban, vagy csak egy pásztor a mezőn. Nem veszi figyelembe a bőrünk színét, az eltérő szokásainkat, csak a szívünket figyeli. Az Igazi öröm mindig egyszerű, mint a jászol, sohasem felcicomázott. Épp ezért nehezen találják meg azok, akik szeretik bonyolítani, komplikálni a dolgokat. Sohasem valami nagy dologban köszön ránk, valami egetrengető csodában, mindig szerény és alázatos eszközökön keresztül hat, szinte nem is gondoljuk. Az Igazi öröm forrása Isten, Tőle származik. Ebből következik, hogy sohasem önző. Nem azt keresi, hogy neki legyen a legjobb, hanem mindenkinek. Ezért túláradó és mindenkié.

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”

Márai Sándor

péntek, december 21, 2012

A hívő kiváltsága



Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!” 

Zsoltár 37:4-7. (Új prot.ford.)

Mi a hívő ember kiváltsága? Hogy van valaki, akiben bízhat. Aki tökéletesen ismeri őt. Az indítékokat. Szíve vágyát. A bűn miatti könnyeit. Az elhibázott lépéseket. A jóvá-tenni-akarást. És ez a Valaki a végén előhozza az igazságot.
Egy bírósági tárgyalóterem képe jelenik meg lelki szemeim előtt. A vádlott ül a vádlottak padján. A tanuk ellene vallanak, az események, az időpontok kuszák, egyre jobban belekeseredik a reménytelenségbe. Aztán feláll az ügyész, és tökéletesen bebizonyítja bűnösségét. Sehol egy kiskapu, sehol egy menekülési ajtó. A vádlott már hallja belső fülével, hogy hány év szabadságvesztésre ítélik. És ekkor történik valami. Feláll az ügyvéd. Méltóságteljesen előre megy. És elmondja védőbeszédét. A teremben néma csend. Lélegzetvisszafojtva figyel mindenki. Aztán a bíró ítéletére várnak. „Álljanak fel!” És kihirdetik az ítéletet: A vádlott – SZABAD! Elmehet!
„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra!”
Még ma kezdd el a teljes Rá-hagyatkozást! Holnap már késő lehet!

csütörtök, december 20, 2012

Mindenható Isten

URam, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.
Krónikák Második Könyve 20:6

Mindenható Isten. Eszünkbe jut egy haragos tekintetű, ősz szakállú személy, aki egy hatalmas égi trónon ül. Csodákat tesz, és ha épp úgy van kedve, akkor meg szörnyű csapásokat mér az emberiségre. Úgy tűnik, hogy az istenképünk "plagizált" istenkép. Van benne egy kicsi a görög istenekből, néhány mozi élmény, egy-két mondat hívő nagyszüleinktől, no meg egy kis télapó... A Biblia nem ilyen istent mutat be. Mire is célzok ezzel? Isten nagysága sokkal mélyebb, mint amiről a ez a kép szól.

Egy rabbinikus tanítótörténet szerint tíz rabbit, akik istenfélő és kegyes életet éltek, elfogták a rómaiak. Kínpadra vonták őket és szörnyű szenvedések között lelték a halálukat. Amikor a mennybe érnek, azonnal reklamálni kezdenek Istennél. "Hát ez a húségesek jutalma? Hát ilyen véget kell érnie a kegyeseknek?" Erre Isten válasza: "Csitt! Vagy eltörlöm a világot!"

Isten olyan hatalmas, hogy van kegyelme és türelme kezelni a bűnt és a gonoszságot, még akkor is, ha a könnyebbik megoldás az lenne, hogy mindent eltöröl! De Istennek olyan hatalmas a szeretete, hogy még vár egy kicsit, hátha meg tud menteni bennünket is!

szerda, december 19, 2012

A megtartó törvény


„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.”
119. Zsoltár 92. vers

Aki elkezdi olvasni a Szentírást szinte azonnal észreveheti, hogy Isten már az Édenkertben egy sor törvényszerűséget fektetett le, melyet persze az első emberpár rögtön megszegett.

Azóta pedig az önmagát, bűnös természetét, vágyait megtagadni nem akaró ember minden porcikájával tiltakozik az isteni szabályok és parancsolatok teljesítésétől, miközben, - milyen érdekes - mindenféle mondvacsinált szabályt önmagára erőltet (kelet nyugati irányba kell az ágyat elhelyezni, hogy kipihenjük magunkat, savas gyümölcsöket nem fogyasztok, stb.)

És még keresztény körökben is hallani: Törvény azért van, hogy megszegjük. Különben is, Jézus keresztre szegezte a törvényt. Már nem vagyunk a törvény alatt.

Ugyanúgy lázadunk a Teremtő rendeletei ellen, akárcsak anno szüleink szabályai ellen. Mert ki fogadta szívesen? Tanulnod kell! Nem mehetsz moziba! Vedd fel a sapkád! Tessék köszönni!

A valóság az, hogy lelki kiskorúságunk miatt nem értjük a törvény szerepét, mert még nem ismertük fel a mögötte meghúzódó isteni gondviselést és szeretetet.

Mint a kis óvodások hisztizünk, aztán ha kikapunk duzzogva engedelmeskedünk. Kamaszként persze már kinyílik a csipánk és a szánk: Jól van Vater, mondjad csak… Harmincasként, teljes öntudatra ébredve mondjuk: Anyukám, ma már más szelek fújnak, ez ma már ideje múlt.

S aztán negyvenesként, kissé már megtörve: Apa, mit csináljak? Tudnál segíteni? Mikor pedig már nincsenek, jön a beismerés: Anyámnak volt igaza, csak nem hallgattam rá.

Ha hiszed, hogy Isten a Szeretet, akkor azt is fogadd el, hogy amit kér, parancsol, azt a te érdekedben teszi, hogy megvédjen.

„Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága” (5Móz.30:19-20)

kedd, december 18, 2012

Istenre figyelj - hozzád szól





 „Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.”  
                                                      Zsolt. 119,140


Amikor Vácról Budapest felé autózom, és a kedvenc rádióadómat hallgatom, az egyik kanyarban mindig elmegy az adás, és csak fura zajokat hallok. A kanyar után egy szempillantás alatt visszaáll minden, és tisztán szól a csatorna. Ilyenkor nem a rádióállomással van a probléma, hanem a vételt zavarta meg valami.

Néha valami ilyesmi történik az Istennel való kapcsolatunkban is. Utazunk az élet útján, minden rendben van, majd hirtelen azt hisszük, hogy nem halljuk Istent. Pedig Isten ott van, az Ő beszéde tisztán szól hozzánk csak Rá kell hangolódnunk, és nem szabad hagynunk, hogy a világ elvonja a figyelmünket.

Sokféle hangra hallgathatunk. Ott van a világ, ami azt mondja: „Tedd, ami jólesik. Csak magaddal törődj.” Ott van az emberektől való félelem hangja, ami így szól: „Az a legfontosabb, hogy mit szólnak mások. Azt tedd, amit mások elvárnak tőled.” Ott van a kárhoztatás vádló hangja: „Semmit sem tudsz jól csinálni. Eddig is mindig elszúrtad!” 

Azután ott van a félelem hangja: „Hagyd abba! Ne csinálj semmit!” Ezek csupán zavaró hangok. Nem az igazság hangjai. Ha ráhangolódsz Isten hangjára, és szeretettel hallgatod azt, Ő megszabadít téged.

Az Ő hangja ezt mondja: „Nyugodj meg. Én mindig veled vagyok, vezetlek téged. Az én erőmmel megsegítelek, és alkalmassá teszlek, hogy legyőzd a nehézségeket. Van egy tervem veled, Bízz Bennem. Figyelj Rám, és nagy dolgokat mutatok neked.”

Ha a világ hangjai belefészkelték magukat az elmédbe, tekerj arrébb, és hangolódj rá a Mennyei Atya csatornájára. Most szánj rá időt, hogy a szíveddel és az elméddel Rá összpontosíts. Engedd, hogy betöltsön a békességével. Engedd, hogy betöltsön az örömével. Hagyd, hogy az Ő jó tervében vezessen, amit már előre elkészített a számodra.

hétfő, december 17, 2012

Lélekben és igazságban


De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.
János evangéliuma 4:23-24

Az „imádat” és „dicsőítés” népszerű fogalmakká váltak bizonyos keresztény körökben. Különböző külső eszközökkel és légkörrel olyan hatást lehet elérni, amely elhiteti a résztvevőkkel, hogy igazi Istent dicsőítő tapasztalatot él át. Jól felépített és megfelelően adagolt ritmikus, és/vagy érzelmes „dalokkal” az embert valami kellemes érzés keríti hatalmába, és úgy érzi teljesen a Lélek hatása alá került. Igen, valamilyen Lélek biztosan hatalmába kerítte.

Mások próbálnak minden érzelmet érintő elemet kizárni az istentiszteletből. Mindennek tervszerűen, precízen, „ékesen” kell történnie, különben elvész az irányítás, és mindenki feszeng, mert 5 perces csúszás kövezett be.

Lehetne még beszélni a törvény, vagy a kegyelem túlhangsúlyozásáról a másik oldal ellenében. Lehetne az egyházak és egyházakon belüli táborok, csoportok és irányzatok közötti vitás helyzetekről hosszasan beszélni.

Jézus, a mai történetben viszont a lényegre mutat rá. Isten igaz imádókat keres. Olyanokat, akik lélekben és igazságban keresik az Istent. Azokat várja, akik elszakadnak végre a saját kis „Garizim” - hegyüktől, akik mernek szembenézni életük valós problémáival és nem üres és végeláthatatlan teológiai vitákkal próbálják elhárítani a figyelmet saját magukról.

A samáriai asszony akkor kezdett hirtelen „fontos” teológiai kérdést feszegetni, mikor érezte, hogy Jézus átlát rajta, és leleplezi bűnös életmódját. Nagyon jól el lehet bújni vallásosnak tűnő kérdések és „problémák” mögé, miközben úgy tűnik, hogy Istenért harcolunk, őt imádjuk és átadtuk magunkat neki.

Csakhogy Isten Lelkének legfontosabb szolgálata, hogy „elvezet majd titeket minden igazságra. (János 16:13) Ha úgy akarjuk Isten imádni, vagy dicsőíteni, hogy közben a ránk (is) vonatkozó örök érvényű igazságokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem vagyunk „igazi” imádók.

vasárnap, december 16, 2012

Az élet játéka


„Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.”
Pál második levele Timóteushoz 2:5

A játékszabályok rég a dobozban maradtak, és már senki sem gondol rájuk. Dobnak és lépnek, ütnek és fizetnek, büntető kártyát húznak, és már megint eléd kerülnek. Hatosok sora egymás után a cinkelt kockával, és te persze megint kimaradsz a dobásból. 

Talán belefáradva a szinte értelmetlennek tűnő játékba, belefáradva az igazságtalanságba, úgy gondolod, hogy Ő csak nézi ezt az egész szabálytalan küzdelmet, és mint a játék megalkotója, fejét csóválva konstatálja, hogy nem erre számított. Vagy esetleg kaján vigyorral arcán tenyerét dörzsöli, hogy te veszíteni fogsz. 

De Ő nem ilyen. Tudod, barátom, Isten nem maradt ki a körből. Beállt közénk, és engedte, hogy helyetted és helyettem üssék ki. Engedte, hogy helyetted és helyettem érjék szabálytalanságok, hogy hátrányba szoruljon, és veszítse el látszólag a játékot. Mert talán egy ponton úgy tűnt, hogy veszít, hiszen milyen győzelem az, ahol a főhős meghal? 

És igen, Ő ezzel aratott mindent elsöprő győzelmet. Megnyerte érted, neked a játékot, és a te bábúd már biztosan célba fog érni, mert Ő ezt kiharcolta neked. A győztesek között állhatsz, mert Ő végigvitte helyetted a pályát. 

A kérdés ma reggel az, hogy te is akarod-e ezt? Akarsz győzni? Akarsz célba érni? Ha igen, akkor fogadd el a Helyettes játékát, és hálából vedd elő újból a játékszabályokat: játssz, élj azok szerint. Ha igazán megérted, mit tett le Isten helyetted és érted az asztalra, akkor másként fogsz a néha hátráltató utasításokra nézni. Ha megérted igazán Isten érted hozott lépéseit, akkor te is beállsz önként a szabályos játékosok sorába, mert Isten Fia már győzött helyetted!

szombat, december 15, 2012

Mennyibe kerül?


Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
Efézus 5,15-16

A kérdések közül talán ez a leglényegretörőbb, leggyakorlatiasabb, amit felteszünk mostanában. Vagyis ez a lényeg. A választól függ, hogy mit lépünk. Sok ember jó sok pénzt hajlandó fizetni olyan tanácsokért, amik segítik őt az üzleti életben, megóvják a rossz lépésektől. Egyre népszerűbbek az életmódtanácsok is, hiszen kifizetődő hallgatni rájuk; és egyre több ember érdeklődik az életvezetési, szervezési útmutatók iránt. Kelendő lett a bölcsesség és nem is adják olcsón.

Mivel világunk nagyon anyagiassá vált, azt gondoljuk, hogy ami ingyen van az már nem is értékes. Ez alatt konkrétan azt értjük, hogy amiért nem kell fizetnünk, az nem lehet igazán jó. De tévedünk, ha a Bibliáról van szó. Isten Igéjéhez bárki hozzáférhet, szinte ingyen. Mégis ezernyi könyv és hiteles író állítja milyen sok értékes tanáccsal szolgálhat, és valóban Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. (Dn 2,21)
Habár nem kell pénzt adnunk érte, az Isten bölcsessége azonban mégis drága tudomány. Lássuk, mibe kerül!

Először is időbe. Ha Teremtőnktől szeretnénk tanulni, arra időt kell szánnunk. Sőt ezzel kell kezdenünk a napot (Zsoltár 63,2: Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem…”). Szükségünk van rá naponta, mint mindennapi kenyerünkre, ha a bölcsességben is növekedni szeretnénk úgy, mint ahogy testünk az ételből épül újjá. (Máté 4,4: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.)

Másodszor alázatba. Sokan kérnek tanácsot, de szeretnek válogatni abban, amit kaptak a maguk ízlése szerint. Így azonban még mindig saját eszükre hallgatva élnek és Isten áldásai csak részben válhatnak valóra életükben. Ha a teljességet szeretnénk, át kell engednünk az irányítást Urunknak és ehhez alázat kell. Olyan alázat, mint annak a vaknak volt, aki megtapasztalta Jézus gondoskodó szeretetét és soha többé nem akart mást követni. (Márk 10,52: Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.)

Harmadszor gyakorlatba kerül. Mert az Istentől kapott bölcsesség nem csupán kimondott szó, hanem azonnali történés is az életünkben. Ha nem engedjük, hogy így legyen, ha nem ültetjük át Isten tanácsát a gyakorlatba, ha nem engedelmeskedünk neki, akkor az nem változtat semmit sem az életünkön és minden marad úgy, mint azelőtt.

Szeretnél bölcs lenni? Szeretnél okosan élni úgy, hogy nem kell megbánnod döntéseidet? Akkor hallgass Isten tanácsaira! Ne sajnáld az időt, hogy megismerd azokat! Engedd, hogy vezessenek téged gyakorlati módon a mindennapokban!