Isten gondoskodása
„Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jó voltoddal.”(104. Zsoltár 27-28. vers)
E Zsoltárt olvasva eszünkbe juthat a Hegyi beszéd, melyben Jézus az Atya szerető gondokoskodását hangsúlyozza, a természet rendjét állítva a figyelem középpontjába. Hiszen ezt szemlélve eltűnhet szívünkből a jövőtől való félelem, aggodalom.
Ennek ellenére mégis oly sokan félreértelmezik az isteni gondoskodás fogalmát. Elvárják, hogy mint csecsemőt etesse, itassa és öltöztesse őket a Teremtő. Milyen kényelmes is lenne, ha még ma is csak úgy szánkba repülne, az az öt kenyér és két hal, főleg, ha már előre meg is lenne rágva…
Bizony sokan kiáltják ma is: Etess! Etess! És akkor elhisszük, hogy létezel.
Isten azonban nem ad enni. Ahogy az állatoknak sem rakja a szájába az eledelt. Viszont megtanít arra, hogyan juthatunk az adott alapanyagból a legmegfelelőbb táplálékhoz.
Ő adja az életet, az erőt, a bölcsességet, hogy képességeink szerint kitartó munkával felhasználjuk a felkínált lehetőségeket és áldásokat.
S milyen jó tudni, ahogy a Zsoltár írja, mindezt a maga idejében adja. Nem akkor esik az eső, nem akkor süt a nap, amikor mi szeretnénk, hanem amikor Ő akarja.
Tekints fel rá bizalommal és tanulj meg élni a ma utadba kerülő szépségeivel.
Ennek ellenére mégis oly sokan félreértelmezik az isteni gondoskodás fogalmát. Elvárják, hogy mint csecsemőt etesse, itassa és öltöztesse őket a Teremtő. Milyen kényelmes is lenne, ha még ma is csak úgy szánkba repülne, az az öt kenyér és két hal, főleg, ha már előre meg is lenne rágva…
Bizony sokan kiáltják ma is: Etess! Etess! És akkor elhisszük, hogy létezel.
Isten azonban nem ad enni. Ahogy az állatoknak sem rakja a szájába az eledelt. Viszont megtanít arra, hogyan juthatunk az adott alapanyagból a legmegfelelőbb táplálékhoz.
Ő adja az életet, az erőt, a bölcsességet, hogy képességeink szerint kitartó munkával felhasználjuk a felkínált lehetőségeket és áldásokat.
S milyen jó tudni, ahogy a Zsoltár írja, mindezt a maga idejében adja. Nem akkor esik az eső, nem akkor süt a nap, amikor mi szeretnénk, hanem amikor Ő akarja.
Tekints fel rá bizalommal és tanulj meg élni a ma utadba kerülő szépségeivel.
