Adjuk Istennek gondjainkat!

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.”

Péter 1. levele 5:7

Vannak-e most olyan terheid, amelyeket nem tudsz letenni? Lehet ez a „mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk” kategóriája (magyarul: megélhetési kérdések), de lehetnek lelki gyötrelmek a családi, munkahelyi, egyéni lelki életünkben is. Talán épp a határidők nyomása alatt vagy, és nem tudod hogyan fér bele, az adott időbe a sok-sok feladat. De az is lehet, hogy saját, vagy szeretteid egészségi állapota aggaszt, és nem tudod mit hoz a jövő… Frusztrál a tehetetlenség, mert nem áll hatalmadban változtatni a zavaró dolgok nagy részét.

Nem szeretnék további „ötleteket” adni, mert még inkább gondterhelt leszel. Helyette gondoljuk végig, hogyan lehet kitörni az örökös aggodalmaskodás és belső fezsültség igájából? Hogyan lehet békesség a szívünkben, miközben a dolgok még mindig nem oldódtak meg?

Nézzünk néhány példát Jézus életéből.
A tanítványok a viharos tengeren küzdenek életünkért. Minden erejüket, tapasztalatukat latba vetik, de semmi eredmény. Jézus ugyanebben a hajóban van, és békésen alszik. Mikor számon kérték Jézust, hogy miért nem törődik velük, azt kérdezte: „Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?"

Amikor a tengeren járó Péter süllyedni kezd, Jézus ezt mondja neki: „Te kishitű! Miért kételkedtél?”

Egyszer Jézus meginti a tanítványokat, hogy őrizkedjenek a farizeusok és szadduceusok kovászától (tudományától), mire értetlenkedve, aggodalmaskodva rájönnek, hogy nem hoztak kenyeret magukkal (Máté 16:8,9). „Jézus ezt észrevette és így szólt: Kishitűek, miért tanakodtok magatok közt azon, hogy nincs kenyeretek?  Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és hogy hány kosárral szedtetek fel?”

Mi a kulcsszó mindezekben, és a sok hasonló helyzetben? „Kishitűség.” De úgy is fogalmazhatnánk, hogy kételkedés Isten erejében, szeretetében, gondviselésében. Hiszek is meg nem is. Néha magamban bízok, néha (amikor már nincs más kiút) Istenhez fordulok. Van amit megoldok én (ne szóljon bele Isten), van amit rábízok.

Jézus azt mondja: MINDEN gondunkat őreá vessük. Ez teljes, feltétlen, maradéktalan bizalmat jelent. Nem jelenti azt, hogy tétlenül várjak a csodára, hanem teszem a magam részét, figyelek vezetésére, és még ha nem is úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem, akkor sem esek kétségbe, mert tudom, hogy Istennek gondja van rám.

Sőt! Jézus nemcsak földi szükségleteinket tölti be, hanem örök életet szeretne ajándékozni. Szeretné jellemünket, szívünket is formálni saját képére. Mindent megtett és megtesz a megváltásunkért…

Nos, mekkora a hited? Rábízod-e magad teljesen?