szombat, december 31, 2011

Újévi kívánság

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

Máté 6,19-21

Egy régen tanult vers jár a fejemben, mely egyre követelődzőbb, egyre hangosabb szavakkal kér, sőt nem is kér igazán. Nagy László régi sorai mintha most is tökéletesen visszatükröznék újévi kívánságainkat.

Nagy László:

Adjon az Isten szerencsét,
szerelmet, forró kemencét,
üres vékámba gabonát,
árva kezembe parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen korán az ágyra hevernem.
Kérdésre választ ő küldjön,
hogy hitem széjjel ne dűljön.
Adjon az Isten fényeket,
temetők helyett életet -
nekem a kérés nagy szégyen,
adjon úgyis, ha nem kérem.

A lázadó hang mögött azonban ott van a tisztelet is. Mert minden, ami a mindennapi élet szükséglete – a jó sors, a kenyér, a barátság, a világosság, sőt még a létkérdésekre adott válasz és maga az élet is –, az Isten ajándéka.

Beszédes Nagy László hallgatása is. Mert nem szól kincsekről, gazdagságról és tobzódó élvezetekről sem. Nem kívánja a mindennapi hívságainkat, megmarad az egyszerűségnél, ami a boldogság, a megelégedés igazi forrása.

Újesztendő köszönt ránk. Mindannyian reménységgel és váradalommal a szívünkben tekintünk felé. A különbség csak ezekben az apróságokban rejlik: Mit kívánunk? Kitől reméljük?

péntek, december 30, 2011

Gondolj az Úrra


"Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van."

5Mózes 8:18.

A hálával együtt jár az öröm a hálátlansággal pedig a rosszkedv. Ne felejtsd el megköszönni mindazt a jót, amit Isten ajándékozott és fenntartott neked. Reinhard Zeller, a Beuggen am Rhein-i nevelőintézet vezetője súlyos köszvényben szenvedett. Betegségének 25-ik évfordulóján azt írta: „Azért ünnepelek, mivel semmiféle teremtményt és semmiféle betegség sem választ el engem Istennek Jézus Krisztusban lévő szeretetétől”.

Amikor fáradtak, magányosak, csüggedtek, csalódottak, túlterheltek vagyunk, és nem látunk kiutat, és amikor úgy érezzük, hogy az emberek nem értenek meg, hogy problémáink elárasztanak bennünket, akkor nézzünk fel. Egyszerű gyermeki imában forduljunk a menny felé és fogjuk meg szerető, gondoskodó Istenünk kezét. Ha kezünk és szívünk egyesül Istenével, Ő ezt mondja nekünk: nem hagylak el téged! Mindig bízhatunk Benne! Akkor is higgyünk neki, amikor a látszat ellene szól!

„Elménket gyakran ellepik a fájdalom árnyai. De ne gondoljunk erre. Jézus szeret bennünket. Megérti gyengeségeinket, ezért megcselekedhetjük akaratát, ha egyszerűen megnyugszunk karjai között. Ami-kor kísértések érnek, aggodalom, szorongás és sötétség veszi körül lelkedet, tekints oda, ahol legutoljára láttad a fényt. Nyugodj meg Krisztus szeretetében és az Ő óvó gondviselése alatt!” (MH. 250-251.)

“Isten nem kéri tőlünk, hogy győzzük le a bűnt a magunk erejével. Azt kéri, hogy jöjjünk közelebb Őhozzá, és szabaddá tesz bennünket, bármi legyen is a problémánk. Isten együtt érez gyengeségeinkkel, s azt szeretné, ha félelmünket és nyugtalanságunkat lába elé tennénk, és elfelejtenénk azokat. Magunkkal foglalkozni, saját érzéseinket tanulmányozni nem bölcs dolog. Ha problémáinknál időzünk, Sátán olyan kísértéseket és nehézségeket támaszt körülöttünk, amivel meggyengíti hitünket és megsemmisíti erőnket.”

(MH. 249.)

csütörtök, december 29, 2011

Védelem a rossztól

"A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen."

Zsoltárok könyve 19:14

A kevélység az Istentől elidegenedett ember bűne. Az első bűn is ez volt. Lucifer szívében a kevélységből született a lázadás minden bűnre kiterjedő palettája.

A kevély ember nem akar Istentől függni. Önmagában látja a dolgok kezdetét és végét. Végességét nem hajlandó felfogni, hanem légvárakat épít, nosztalgiázik és hiábavalóan reménykedik.

A kevély ember csak önmagára számíthat. Nem becsüli és nem igényli a másik embert. A kevély nem használ, csak kihasznál.

A kevélység nem csak a királyok kísértése. A kisemberek, a hátránnyal élők és az elnyomottak szintén találkozhatnak vele. Senkit sem fog elkerülni a kísértése. Lehet, hogy mi önérzetnek nevezzük sokszor, de lehet, hogy emögött a kevélység bűne lapul.

Isten Fia ezen a Földre alázatos istenemberként érkezett. Nem is változott meg. Neki lett volna mire felvágnia - hiszen Ő teremtette a világot, az övéi közé jött, azaz a saját keze munkájaként megteremtett emberek közé. Ő viszont nem tett ilyet. Alázatosan elviselte a kereszthalált és mindent, amit gonosz emberek rá mértek. Nem hajolt el egyetlen pofon elől sem.

Ha az Úr alázatos volt, mi porból alkotott teremtmények nem lehetünk kevélyek.

szerda, december 28, 2011

Isten gondoskodása

„Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jó voltoddal.”
(104. Zsoltár 27-28. vers)


E Zsoltárt olvasva eszünkbe juthat a Hegyi beszéd, melyben Jézus az Atya szerető gondokoskodását hangsúlyozza, a természet rendjét állítva a figyelem középpontjába. Hiszen ezt szemlélve eltűnhet szívünkből a jövőtől való félelem, aggodalom.

Ennek ellenére mégis oly sokan félreértelmezik az isteni gondoskodás fogalmát. Elvárják, hogy mint csecsemőt etesse, itassa és öltöztesse őket a Teremtő. Milyen kényelmes is lenne, ha még ma is csak úgy szánkba repülne, az az öt kenyér és két hal, főleg, ha már előre meg is lenne rágva…

Bizony sokan kiáltják ma is: Etess! Etess! És akkor elhisszük, hogy létezel.

Isten azonban nem ad enni. Ahogy az állatoknak sem rakja a szájába az eledelt. Viszont megtanít arra, hogyan juthatunk az adott alapanyagból a legmegfelelőbb táplálékhoz.

Ő adja az életet, az erőt, a bölcsességet, hogy képességeink szerint kitartó munkával felhasználjuk a felkínált lehetőségeket és áldásokat.

S milyen jó tudni, ahogy a Zsoltár írja, mindezt a maga idejében adja. Nem akkor esik az eső, nem akkor süt a nap, amikor mi szeretnénk, hanem amikor Ő akarja.

Tekints fel rá bizalommal és tanulj meg élni a ma utadba kerülő szépségeivel.

kedd, december 27, 2011

Az Ige utáni éhség



"Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után."  Ámós. 8,11
  




Mikor jönnek ezek a napok?

 „Azoknak, akik nem méltányolták, nem tanulták és nem becsülték Isten Igéjét, amit szolgái szóltak, most okuk lesz a keserves siránkozásra. Láttam, hogy az Úr az ítéletben az idők befejeztével a földön keresztül megy; a félelmes csapások kitöltetnek. Akik megvetették Isten Szavát, akik könnyelműen tisztelték azt, azok "vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól, fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg" (Ámos 8:12). Az Ige hallása utáni éhség van a földön. - Ms 1, 1857.

NINCS TÖBB IMA A GONOSZOKÉRT
   
Isten szolgái befejezték utolsó munkájukat. Elmondták utolsó imáikat, elhullatták utolsó keserű könnyeiket a lázadó egyházért és az istentelen népért. Elmondták utolsó, ünnepélyes figyelmeztetésüket. Ó! mily gyorsan odaadnák akkor a házakat, a földeket, a pénzt, amit fösvényen felhalmoztak, dédelgettek és szorosan markoltak, némi vigaszért azoktól, akik az igazságot tanították és nem éltek aszerint, az üdvösség útjának magyarázatáért, vagy papjaiktól reményteljes szavak, ima, vagy buzdítás hallásáért. De hiába, nekik éhezni és szomjazni kell; szomjúságuk sohasem lesz csillapítva, semmi vigasztalást nem kaphatnak. Esetüket  meghatározták és örökre rögzítették. Ez félelmes, rettenetes idő. - Ms 1, 1857.
  
  Abban az időben Isten ítélete kegyelem nélkül hull. Mily irigylésre méltó lesz a gonoszok számára azoknak a helyzete, akik "a fenséges rejtekében" maradnak - az olyan épület, amelyben az Úr mindenkit elrejt, aki szerette őt és engedelmeskedett parancsolatainak! Az igazak serege valóban irigylésre méltó oly időben azok számára, akik szenvednek bűneik miatt. De a kegyelem ajtaja be van zárva a gonoszok számára. Többé nem imádkoznak érettük a megpróbáltatás befejezése után. - 3BC 1150 (1901).

„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel”    Gal. 6,10

hétfő, december 26, 2011

Isten ismerete


"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."
János evangéliuma 17:3

Ismeret. Miféle ismeretről van itt szó? A mai Facebook-os IWIW-es világban elég tágan értelmezzük, hogy ki tartozik az ismerőseink körébe. Ismerjük a családunkat, házastársunkat, de ismerős lehet az is, akivel egyszer valahol találkoztunk, de talán még a nevét sem tudjuk.

Jézus elmondott egy példázatot, melynek csattanója elmondja miért létfontosságú kérdés az igazi ismeret. 
"Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.  Öt közülük balga volt, öt pedig okos.  A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.  Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.  Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.  Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.  Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!  Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket." (Máté evangéliuma 25:1-12)

Sok keresztény megelégszik azzal, hogy évente egyszer-kétszer elmegy a templomba. Mások úgy gondolják, hogy ismerik az Urat, de még saját Bibliájuk sincs, és egyszer sem olvasták el Isten üzentét. Van, aki megelégszik egy teljesen felszínes és időszakos kapcsolattal. "Engem az "xy" egyházba kereszteltek, ebben is fogok meghalni" – mondják a jellemzően "nagy" egyházak tagjai. "Én a "wz" egyház tagja vagyok, akik a "tiszta" igazságot képviselik… és hátradőlve, hamis biztonságban ringatják magukat. "Én már újjászülettem, megtértem, biztosítva van az üdvösségem"…

Ezerféle gondolat, vélemény, melynek közös jellemzője éppen az a gondolkodásmód, amit Jézus példázatának öt bolondja is képvisel. Megelégszenek felszínes, sekélyes, sablonos vallásossággal, és mikor be akarnak lépni Isten országába, akkor jön a fájó kijelentés: " Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket."

Mit jelent számodra, hogy ismered az Urat? Mennyi időt töltesz vele? Beszélsz-e róla, vállalod-e mások előtt? Hasonlít-e a jellemetek? Örömmel követed-e parancsait vagy csak szolgaként engedelmeskedsz? Rábízod-e magad teljesen, még ha összedől is a világ?

"Lájkolja" majd az életed bejegyzéseit? Vajon, visszajelöl-e ha te is bejelölted?

vasárnap, december 25, 2011

Azon a napon…

„Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”
Zakariás próféta könyve 14:9

Karácsony az egész világon. Lakások millióiban ott kering a gyertya és az örökzöld illata. A békéről és szeretetről beszélünk, arról, hogy Isten Fia emberré lett az emberért, hogy kész volt odaadni értünk a mindent, hogy élhess te és én. Hogy megélhess hétköznapokat, ünnepeket, hogy emlékezz és várj, míg a történet vége megérkezik. 

Mert Betlehem „csak” egy pontja Isten tervének. Egy megmásíthatatlan eseménysorozat méltó-méltatlan kezdete. Isten Fia földi életének első állomása, de nem az utolsó. A történet még nem ért véget, mert az isteni csoda városát betonfal veszi körül, és vannak, akik számára nincs hely a falon túl. Mert országok százaiban nem fér meg testvér a testvér mellett, mert a békéről csak beszélünk, de igazán talán senki sem tudja, mit is jelent. Mert ember szíve a másik szívtől áthatolhatatlan távolságban van. Mert bár egy nyelvet beszélünk, de elbeszélünk egymás mellett, és csak gyűlölet marad végül. Mert bár néha össze tudunk fogni, de ahhoz egy közös ellenség kell, akinek léte, és az ellene való fellépés feledteti velünk a hétköznapok üvöltő ellentéteit. Mert még mindig vannak, akik éhen halnak, míg máshol oly nagy a pazarlás. Mert nem él az ember emberként, és elfelejtettük helyünket a világban.

De jön egy nap, amikor minden megváltozik, és újra egy Úr lesz a Föld felett. Újra Isten lesz az egyetlen, és meglátja mindenki az Ő hatalmát. Neve lesz az egyetlen név milliók hálás ajkán, mert az advent reménye végre beteljesült.

szombat, december 24, 2011

A mai nap egy kicsit más...

„Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét”
Lukács 4,18-19

A mai nap egy kicsit más, mint a többi. Ma jobban igyekezünk sok-mindenre, szeretnénk, ha a tőlünk telhető legjobbat nyújthatnánk. Ma legyen a legtisztább a házunk, ma legyen a legjobb ebéd és vacsora. Gyermekeink és családunk ma érezze a legjobban magát. Ma sikerüljön legjobban a meglepetés, most igazán érjen célt az ajándék, igazi örömöt nyújtva. Ma legyen teljes a boldogság!

Miért ma? Mert karácsony van, ünnep, Jézus Urunk születése napja.
De mi történik, ha ma mégse jut idő mindenre és mindenkire? Mi történik, ha nem fejeződik be időre a takarítás; ha nem jön föl elég magasra a sütőben a piskóta? Mi lesz, ha odaég a karácsonyi pulyka; ha a gyerekeknek, unokáknak nem tetszik az ajándék? Akkor nem lesz teljes az öröm?

Mitől ünnep, az ünnep? Az ajándéktól függ, amit adok, vagy amit kapok? De nem vehetek megbecsülést, tiszteletet, szeretetet. Sem elégedettséget és jóakaratot. Így az ünnepet sem lehet megvenni boltban, nem lehet oda adni szépen becsomagolva sem, mert az ünnepet Isten rejti el a szívünkben., ahogy az igazi ajándék a gyermek Jézusban is még csak rejtve van, és csak kevesen ismerik fel. Néhány pásztor a mezőn, napkeleti vándorok, egy öregember és egy öregasszony a templomban. Jézus még a szülei számára is csupán titok, amit meg kell érteni, amit tanulni kell. Ezért jegyzi meg Mária a pásztorok bizonyságát, és ezért cselekszik mindenben az isteni vezetésnek József. Mert tanulni csak így lehet, alázattal. Csak később hallják meg, mégpedig magától a Megváltótól, csak később értik meg, miért is jött Ő ebbe a világba. Ahhoz pedig, hogy elfogadják, hogy ők maguk a önzés által kifosztott szegények, akiknek az örömhír szól; ők az élet által megtört szívűek, akik Isten gyámolítására szorulnak; ők azok, kiket vakká tesznek a körülmények, és/vagy saját hibáik; ők a vágyaik által megkötözöttek, bűneik rabságában sínylődő szabadulásra vágyók, akikhez Jézusban elérkezett az Isten kedves esztendeje; mindehhez Jézusnak meg kellett halnia.

Vajon mi, értjük-e már, hogy az igazi ünnep az, amit Isten cselekszik velünk. Értjük-e, hogy az égi gyermek imádata legfeljebb csak a család szeretetéhez vezet el, míg a felnőtt Krisztus követése beteljesedést jelent. Ha nem, ha az ünneplés cicomás forgatagában a jóakarattól fújtatva mindezt elfelejtjük, akkor minden erőfeszítésünk hiábavaló.

péntek, december 23, 2011

Angyalok dícsérete


„Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"

Lukács 2:13-14.

Megérkezett! 2000 évvel ezelőtt angyalok hozták hírül az embereknek, hogy Jézus megszületett!

El tudod képzelni a jelenetet? Pásztor vagy. Este van. A nyáj a karámban – a pihenőhelyen. Ülsz a többi pásztorral a zsarátnok körül. Beszélgettek. Álmos este van. Aztán hirtelen fényesség! És közeledik! És csak közeledik! Egyenesen kis csoportotok felé. Szemellenzőként teszed kezed a homlokodhoz. Mi akar ez lenni?

Aztán nagyon hamar meglátod, hogy egy angyal. Mikor épp arra gondolsz, hogy talán a fáradtságtól álmot álmodsz – látod, hogy a többi pásztor is ugyanazt látja. Már ragyog az egész mező. Egyetlen angyal fényétől! Amikor szemed kezdi megszokni a fényességet – újabb csoda: Istent dicsérő mennyei angyalok sokasága! Aztán tisztán, jól érthetően a következő szózatot hallod:

„Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek öröme lesz. Mert megszületett ma a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik az Istent dicsérték és ezt mondták. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”

Ez történt 2000 évvel ezelőtt. Tudod, hogy ez hamarosan ismét megtörténik? Nemsokára, azaz nagyon hamar Jézus Krisztus ismét eljön. De nem egy istállóban, egy szegényes jászolban. Hanem angyalok sokaságától kísérve – hatalommal és dicsőséggel.

„És akkor feltetszik (meglátszik) az ember Fiának jele az égen… és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig…Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

Szeretnék azok között lenni, akik meglátják az ég felhőiben visszatérő Jézus Krisztust!

Remélem, találkozom veled majd ott a nagy tömegben!

csütörtök, december 22, 2011

A kitartás jutalma

"Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket."

Lukács evangéliuma 21:19

Néhány percig nem nehéz kitartónak lenni. A gond azonban az, hogy az még nem kitartás. A kitartás hosszú idő alatt tanúsított rendíthetetlen hűség.

Ádám és Éva nem a kitartásnál rontották el, hiszen őket a kígyó nem kellett, hogy sokáig kísértse, hogy hűtlenek legyenek, szinte azonnal kötélnek álltak.

Noé 120 éven át hirdette az akkori világnak szóló utolsó kegyelmi üzenetet, nem figyelve a csúfolódó hangokra, amelyekből azt hallhatta ki, hogy felesleges vállalkozásra adta a fejét.

Ábrahám elfogadta Sára egyszeri ajánlatát az ágyas-kérdéssel kapcsolatban. Őt sem kellett hosszasan győzködni, hogy egy apró lépéssel elinduljon egy veszedelmes lejtőn, aminek ma is láthatjuk a szomorú következményeit.

József kitartóan, és következetesen nemet mondott Potifár feleségének nap, mint nap jelentkező kísértésére, egyszer sem könnyítve a nyomáson azzal, hogy engedelmeskedik a hívó hangnak.

Dániel 70 éven át volt hűséges szolgája Istennek egymást váltó két bálványimádó birodalomban is fogolyként. Halálos rendelet sem tántorította el az Istentől.

Mi a helyzet velünk?

Engedünk az első kísértő hangnak, mondván, hogy ez nem lényeges kérdés?

Vagy engedünk, mert apellálunk Isten végtelen kegyelmére, aminek mélysége valóban kimeríthetetlen, de olcsóvá tesszük így a felbecsülhetetlent?

Vagy tántoríthatatlanok vagyunk hosszú éveken át és egyetlen egyszer lazítunk a gyeplőn, mondván, hogy biztonságos a terület, vagy kimondjuk, hogy engem ez már nem veszélyeztet, én ebben már sokszor megálltam, és akkor bukunk el? A saját ígérgetéseinkkel mondtuk meg az ellenségnek, hogy hol vagyunk a leggyengébbek, mert abban csak a saját erőnkkel védekezünk, és az Istenét nem igényeljük.

Vagy tudjuk magunkról, hogy az első adandó alkalommal nagy esélyünk van rá, hogy eláruljuk Azt, akiben hiszünk, de kérjük az erőt Tőle, hogy védjen meg, mert a magunk ereje csak a bukásra elég?

Az Úr a kitartást kéri tőlünk, de az Ő segítségét ígéri meg hozzá segítségül. A mi részünk nélkül viszont nem segíthet.

szerda, december 21, 2011

Megkeres és megtart az Úr

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács evangéliuma 19. fejezet 10. vers)

A felfedezések korában, mikor vitorlás hajók cirkáltak a világ óceánjain, nem volt ritka, hogy a természet erőivel szemben még a legjobban megépített fregattok is gyenge lélekvesztőknek bizonyultak. S ha partot is ért egy-egy hajótörött, csekély kilátása volt a megmenekülésre és még kevesebb, hogy valaha is hazaérhet egy arra tévedt hajó fedélzetén.

Egy hajótörött, aki túlélte a vihart, a lakatlan sziget viszontagságos adottságait, nap nap után felment a sziget legmagasabb pontjára és onnan leste a reménylett fehér vitorlát.

Mikor már-már feladta, megtörtént a csoda. Egy közeledő kis pötty a nagy kékségben. Igen, ez egy hajó. De vajon meglátják a jelet? Észrevették. Lehorgonyoznak az öbölben. Csónakban emberek jönnek. Nagy öröm, ölelkezés.

Ám, mikor beszállnak az ide-oda himbálódzó csónakba, hajótöröttünk kiugrik a vízbe és a part felé szalad. Fél. - Én nem akarok elveszni - kiáltja, - minden hajó elsüllyed!

Ne félj! - jön a válasz - Amíg a víz kívül van nincs gond.

Ó, hányszor vagyunk mi is ilyen esetlen, félelmekkel teli hajótöröttek, akik magunk fúrtuk meg, futattuk zátonyra és vesztettük el életünk hajóját.

S milyen jó, hogy az Isten, Jézus ennek ellenére megkeresett és megtalált. Sőt. Az Ő saját hajójának fedélzetére invitál, hogy a világ háborgó tengerén keresztül hazavigyen.

Így lehet, hogy ma is nagy hullámok várnak rád, de ne feledd: - Amíg a víz kívül van nincs gond. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn.17:15)

Hidd el, az Ő hajója kiáll minden vihart, nem süllyed el!

kedd, december 20, 2011

Békességet!



„A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van., és nincs bánkódásuk.” Zsolt.119,165.









Keresztyén körökben gyakran halljuk ezt a köszönést: „Békességet”! Jézus tanította nekünk. Azt mondta, hogy amikor belépünk egy házba, az a békesség, ami szívünkbe van, átszáll a bent lakókra. De van-e békesség a szívünkben? Az egész világ háborog, tele van békétlenséggel! Vajon a mi szívünkben él a jézusi béke? Ami Megváltónk mondta: „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, se ne féljen.” Jn.14,27. Jézus békéje tehát nem függ körülményektől, de személyektől sem. Valaki egyszer azt mondta, hogy „békességem van addig, amíg nem bánt senki…, de próbáljon meg valaki bántani, akkor megtudja,  milyen a bennem lévő békesség!” Sajnos néha mi is ilyenek vagyunk! Persze, könnyű addig békében lenni, amíg minden szép és jó! Mindaddig, amíg úgy történik,ahogy én akarom…. A krisztusi béke ennél jóval több! Nem csak akkor van a szívben, amikor nem történik semmi rendkívüli, hanem akkor is, ha dörög az ég és villámlik, és majdnem összedől az egész világ körülöttem. Pál apostol úgy fogalmaz, hogy „az Isten békessége, amely minden értelmet felül halad…” Fil.4,7. Szinte hihetetlen, hogy mire képes az Isten békessége! Amikor már leomlanak a bevehetetlennek hitt erődítmények, amikor az emberi biztosítékok is véget érnek, az isteni békesség még akkor is tart. Ha összhangban vagyok az Úr akaratával, akkor egy olyan belső békesség árasztja el szívem, amely emberi ésszel fel sem fogható.

Ahogy itt írom ezeket a gondolatokat, egy picit magamba szállok… Vajon él-e ilyen béke a szívemben? Sajnos úgy érzem, még nem! De azt is tudom, hogy ma Jézus ezt felkínálja! Mennyivel másabb így kezdeni a napot, a térdeinken! Kérni Krisztust, hogy költözzön a szívünkbe békéjével. Hogy türelmesebb legyek a másikhoz, hogy ne háborogjak mindenen….

Igen, ez lehetséges! Hiszem megígérte Istenünk….


Kormos Tivadar

hétfő, december 19, 2011

Megőriz az Úr



"Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.  Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor."
Zsoltárok könyve 121:7-8

Nem kis feladat megőrizni egy ember életét, testi-lelki épségét. A tíz hónapos kisfiunk egy ideje igencsak önállóan közlekedik a lakásban, ezért komoly őrző-védő szolgálatot igényel részünkről. Ha elmegyünk egyik szobából a másikba, ő négykézláb mászva utánunk ered. Gyakran indul felfedezőútra, ilyenkor többnyire nekünk kell kiszabadítani a szék, vagy asztal alól, mert bemászni nem volt nehéz, de sem kibújni, de felkapaszkodni nem tud. Sok már kisgyerekhez hasonlóan őt is nagyon érdeklik a műszaki dolgok, így a konnektorok, kapcsolók, kábelek – persze nem az, amit oda adunk neki, hanem ami a falban van...

A nagyobbik gyermekünk, mikor biciklizni tanult, hirtelen nagyon bátor lett, ezért ha elindultunk a városban vele, szerettük mindig a közelünkben tudni, hogy ha baj van segíteni tudjunk…

Manapság, amikor egy új autót terveznek, nagyon nagy gondot fordítanak az aktív és passzív biztonsági berendezésekre. Régebben még extrának számított a légzsák, vagy blokkolásgátló, ma már szinte szériatartozék. A fejlesztések terén az üzemanyag takarékosság mellett talán a biztonság növelése az egyik legfontosabb szempont…

A kötelező biztosítás váltása kapcsán figyeltem fel arra, hogy a biztosítóknál már külön lehet a kisgyermekekre is élet- és balesetbiztosítást kötni az ő élethelyzetüknek megfelelő eseményekre…

Egész életünkre jellemző a biztonságra törekvés. Sokat költhetünk értékeink, lakásunk, autónk védelmére, mégis a legnagyobb kihívás az emberi élet védelme. Például egy államfő, vagy híres ember védelmezésére vagyonokat lehet költeni. Teljes biztonságban azonban senki sem tudhatja magát.

Mai igénk egy zarándokének záró sorain keresztül arra emlékeztet, hogy teljes biztonságot, védelmet és békességet csak az Úr adhat. Az Ő segítsége ráadásul ingyen van, bármikor elérhető, és bármilyen bajban is vagyunk, ki tud menteni.

Mielőtt kitennéd lábadat az ajtón, ne feledd (és ne csak rutinból) oltalmát kérni. Mielőtt lefekszel és elalszol, adj hálát gondviseléséért, erejéért. Az Úr legyen veled ma is!

vasárnap, december 18, 2011

Advent reménye

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”
Ézsaiás könyve 11:1-2

Advent van. A remény és az öröm gyertyái égnek már az asztalon, és talán a szív is nemsokára nyugalmat talál ezekben a napokban. Emlékezés és várakozás fonódik halkan össze, és nem élhet egyik a másik nélkül.

Isten jött közénk, hogy helyreállítsa, amit mi elrontottunk, hogy hidat építsen köztünk és az Örökkévaló között, hogy újra Emberek lehessünk igazán. Fogott egy tollat, és rajzolni kezdett a szívedbe vérvörös tintával egy arcot, az Isten arcát. Akit neked annyian mutattak már be tévesen és torzul, Ő kijavította hibáról hibára a kegyetlen, zsarnoki vonásokat, a "nekem meg kell felelned" ráncait és a "nem vagy elég jó nekem" szemöldök összehúzását.

Betlehem és Názáret és Jeruzsálem kellett ahhoz, hogy megismerd az Isten valódi arcát, hogy végre szívből tudd imádni, és ne félelemből. A puszta, a kert és a hegytető kellett ahhoz, hogy meglásd, mit tett az Isten érted, és, hogy mennyit is ér az ember.

És Jézus jön még. Visszajön, mert a pont még nem került fel az Ember mondatának a végére, és ehhez a te válaszodra is szükség van.

Már csak néhány nap, és itt a Szenteste, a Karácsony. Kérlek, gondolj arra, aki miatt ünnepelhetsz. Engedd, hogy szíved elinduljon a csillag után a keleti égbolton, és találkozhass a Megváltóval. Engedd, hogy lénye átjárjon, és élj tovább az advent várakozásában!

szombat, december 17, 2011

Milyen a bölcsesség?

„A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.”
Példabeszédek 16,23

Azon tűnődtem, ha a bölcsesség ember lenne, milyen lenne? A legtöbben azt a választ adnánk erre a kérdésre, hogy öreg, mert a bölcsesség az eltelt idő, és az alatta megszerzett tudás gyermeke. Erre azonban egy újabb kérdés merül fel bennem. Minden öregember bölcs is egyben, és a megszerzett tudás valóban bölcsé tette gazdáit? A válasz azonban erre is hasonló, mint az előbb. Láttunk már sok férfit és nőt, akik fölött az évek úgy szálltak el, mintha csak kívülről érintette volna őket. Az arcuk megráncosodott, a hajuk megőszült, mégis ifjúkori tévedéseik rabjai maradtak. Ismerek több tanárt is, akik hibái nem javultak meg tudományuk által, sőt sokszor saját „igehirdetéseink” is leginkább önmagunkra pirítanak.

Milyen akkor a bölcs ember? Ha a bibliaszöveg alapján próbálom egyszerűen megfogalmazni, azt kell mondanom: Bölcs az, aki másokra olyan hatást gyakorol, hogy azok többek lesznek általa a szeretetben.

„Bölcsnek és boldognak csak az az ember mondható, aki reggel fölébredvén azt mondja: Ma jobb akarok lenni, mint tegnap.”

Fenelon

péntek, december 16, 2011

A kedves szó


„A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.”

Példabeszédek 16:24.

Szeretnék ma egy igaz történetet megosztani Veled.

Egy napon a tanárnő azt kérte az osztálytól, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.
Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Kis idő múlva mindegyik nevetett.

„Tényleg?" – hallatszott a suttogás… „Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!" – és „Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" – szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek a koporsóhoz, és lerótták kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és elcsendesedett a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik
koporsóvivő katona megszólította: „Ugye Ön Márk matematika tanárnője volt?" Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: „Márk nagyon gyakran beszélt Önről."
A temetés után összegyűltek Márk régi osztálytársai. Márk szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.
„Valamit szeretnénk mutatni" – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből.

„Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni." A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet összeragasztottak, sokszor össze- és széthajtottak már.
A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Márkról.
„Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az
osztálynak" – mondta Márk anyja. „Amint látja, Márk nagyon megbecsülte."
A többi tanítvány is a tanárnő köré gyűlt. Károly elmosolyodott és azt mondta: „Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm."
György felesége pedig így szólt: „Gyuri megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba." „Az enyém is megvan még" – mondta Mária. „A naplómban tartom". Ekkor Viki, a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek. „Mindig magamnál hordom" – mondta Viki, és hozzátette: „Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."

Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy

minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.

A barátságos szó a mézhez hasonlítható. Tégy ma valami kedves, barátságos, szép és őszinte gesztust valakinek! Mézet csepegtetsz életébe! Próbáld meg!