Minden reggel

"Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!"

Zsoltárok 143,8

A kisfiú lágy mosollyal bújt az anyja ölébe:
- Mond nekem! – súgta a fülébe.
- Mit? – kérdezte a szülő.
- Tudood. Amit úgy szeretek hallaníí. – nyújtotta a beszédet kérőn. Közben felnézett a szemébe és az anya haját kereste a kezével.
- Ja, azt. – de nem folytatta, csak hallgatott.
- Anyúúú, légyszi!
Az asszony odanyújtotta az arcát és szinte azonnal kapott rá egy édes puszit. Rámosolyodott a gyermekre, a szemébe nézett és azt mondta:
- Szeretlek.
- Akkor is szerettél, amikor még a pocidban voltam?
- Igen, ott is szerettelek.
- És akkor is szeretni fogsz, ha majd megnövök és olyan nagy leszek, mint apu?
- Igen, akkor is. Mindig szerettelek és mindig szeretni foglak.
- Oké, akkor mostmár felöltözöm.

Szüntelen védelem

"Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!"

Zsoltár 121 7-8.

A 121. Zsoltár úgy kezdődik: ’Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet!’
És ha valóban a hegyekre, a magasba emelem szememet, figyelve, honnan jön a segítség, akkor az Úr megőrzi lelkemet.
Tanulóvezető koromban – hú de rég volt már! – az oktató hányszor mondta: ’Ne a kocsi orrát nézd! Nézz előre!’ Ha szemeimet a hegyekre emelem, ha felfelé nézek, nem a mocsokra, ami körülvesz, nem a bántásokra, akkor – de csakis akkor tudja lelkemet megőrizni az Úr minden gonosztól, rossztól. Nem azt írja, hogy ’megőrzi testedet’ – hanem a lelkedet. Hány emberrel találkoztam már beteg testben – tökéletesen ép lélekkel – mert szemüket szüntelen Istenre emelték. Napi – vagy talán percről perci kapcsolatban voltak Vele. Sokan mennek át az ellenség támadásain, de győztesen jönnek elő. Lepereg róluk a mocsok. A gonosz.
Ismeri, tudja az Úr, hogy mikor megyünk ki, és mikor be, mit teszünk, hol járunk, milyen gondokkal küzdünk – Ő nem szendereg, napi 24 órás védelmet tart felettünk. Örökre a barátunk szeretne lenni. Akkor mégis miért ér néha baj, bánat, rossz? Valószínű azért, mert kiléptünk a védelmet nyújtó esernyő alól. Vagyis – levettük szemünket a ’hegyekről’.
Az, hogy ’mostantól fogva’ – azt jelenti, hogy ma elkezdheted szemeidet a hegyekre emelni. És mostantól fogva – egész életeden át élvezheted Isten őrző-védő szolgálatát. Csupán figyelned kell Rá!
Isten adja, hogy mostantól fogva mindörökké megtapasztald, milyen jó Hozzád az Úr! Legyen szép napod!

http://www.adventista.hu/nagykallo/csp/psalm.htm

Isten hatalma

"Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel."

Zsoltárok könyve 77:15

A Vörös-tenger szétválasztása természeti csoda. A vizek vérré válása az ítélet csodája, azaz csapás. Mannahullás jó helyen, meghatározott időben és előre lefektetett szabályok szerint: a gondviselés csodája. Mózes megmenekülése a gyékénykosárban és a fáraó lányának irgalma nem természetfeletti csoda, de teljesen logikátlan, azaz kulisszák mögötti isteni beavatkozás nélkül teljesen elképzelhetetlen. Isten Fia két angyal társaságában meglátogatja Ábrahámot és együtt esznek vele: az egyik legnagyobb csoda, amit a Biblia leír, nem a monumentalitása, hanem éppen az egyszerűsége miatt. Elizeus a halálból feltámaszt egy kisfiút: az élet csodája. Isten átadja Mózesnek a saját írásával készült kőtáblákat a Tízparancsolattal: a tanító-nevelő Isten egyszerű csodája.

Amikor Isten olyan csodát tesz, amiben nem a népe kedvezményezett, akkor Isten megmutatja, hogy Ő nem személyválogató és minden nép közül kedves Neki, aki Őt szereti. A ravasz gibeóniak, akik csellel szereztek szövetséget Izrael népével, amikor bajba kerültek, Isten az egyik legnagyobb csodát tette értük, amekkorát még saját népéért sem, megállt a Nap egy napra. Az Úr meggyógyította Naámánt, pedig ő Isten népének ellensége volt. Isten meggyógyítja a gőgös Nabukodonozort és elállatiasodott szintjéről visszahelyezi a királyi székbe.

Isten hatalmas csodákat tesz népéért, néha még hatalmasabbakat az idegenekért, hogy meglássuk: Ő nem országhatárok szerint osztja az áldásokat és csodákat, hanem a szív állapota szerint.

Vegyük észre mi is a mi mai csodáinkat: látok, hallok, tudok járni, van étel a tányéromon, ugyanaz a párom, aki tegnap, ugyanott dolgozom, mint a múlt héten. Ne feledjük el Isten kis csodáit sem! Csak azért, mert nem füstfelhőbe burkolva érkeznek, vagy nem adja hírül trombita a jelenlétüket, még nem azt jelenti, hogy az nem ugyanakkora csoda!

Istennek tetsző áldozat

„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!”

(51. Zsoltár 19. vers)

Amióta a bűnbeesés miatt elhagytuk az Éden kertjét, örökké visszatérő kérdés, hogyan tudnánk méltóan tisztelni az Istent. Vajon reggel, vagy este, hangosan, vagy elcsendesedve. ’Jeruzsálemben, vagy Garizim hegyén’…

Milyen legyen az istentisztelet liturgiája, milyen legyen a zene, ki és hogyan prédikáljon, egyáltalán kell-e prédikáció?

Mikor ezekre a kérdésekre keresünk választ, be kell valljuk, legtöbbször válaszunkat saját érzéseink határozzák meg. Azaz a jó istentisztelet az, ahol jól érzem magam.

Ám a Szentírás szerint az igaz istentisztelet Istenre összpontosít, nem pedig az emberre. Nem az a fontos, hogy én, hogyan érzem magam; a lényeg, hogy a tisztelet Neki tetsző legyen.

Káin viselkedése jól példázza ma is azokat, akik saját vágyaik kielégítésének igényével jönnek Istenhez. És a számukra a legkevesebb nehézséggel járó áldozatot hozzák, feleslegükből adakozva (Mk. 12:42-44).

Dávid, mint király rengeteg jószágot mutatott be áldozatként az Örökkévalónak, viszont, mikor Nátán próféta rámutatott bűnére, akkor mutatta be a legnagyobb áldozatot, melynek az 51. zsoltár a hű bizonyítéka. Ez az áldozat pedig ő maga volt.

Ez az, amire Pál apostol is bíztat bennünket; „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm.12:1-2)

Letéve önző nagyravágyásunkat, álljunk Jézus szolgálatába.

Isten ma reggel azt mondja neked:

Gyere hozzám úgy, ahogy vagy! És mindenedet, terveidet, vágyaidat, testedet és lelkedet tedd az én oltáromra!

Őszinteség

„Igazán mondom nektek: Ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint ez a kisgyermek, nem mehettek be a mennyek királyságába.„

(Máté evangéliuma 18,3)

Vajon mire gondol Jézus, amikor ezeket a hozzá intézett leveleket olvassa…?

„Szerintem senki sem lenne jobb Isten, mint Te. Csak azt akartam, hogy tudd. Nem csak azért mondom, mert Te vagy Isten.”

”Kedves Isten! Hogy vagy? Jól? Én is jól vagyok. Anyukámnak 5 lánya és egy fia van. Én vagyok az egyik.”

„Azt tanultuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad. Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted.”

„Fantasztikus, hogy a csillagok mindig jó helyre kerülnek.”

”Kedves Isten! Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.”

„Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam a naplementét, amit te készítettél. Klassz volt.”

„Hittanórán meséltek, hogy mit csinálsz. Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész?”

„Honnan tudtad, hogy Te vagy Isten?”

„A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj?”

„Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk?”

„Ilyennek tervezted a zsiráfot, vagy csak véletlenül alakult így?”

„Ahelyett, hogy hagyod, hogy az emberek meghaljanak, és mindig újakat kelljen csinálni,
miért nem tartod meg azokat, akik most vannak?”

”Isten! 900 évig szeretnék élni, mint az a pasas a Bibliában.”

„Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez OK?”

„Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egyből megírtad vagy sokat kellett törnöd a fejed? Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom.”

„Te tudsz a dolgokról, mielőtt feltalálják őket?”

„Komolyan gondoltad, hogy csak azt szabad tenni másokkal, amit magunknak is szeretnénk? Ha igen, akkor megvigasztalom a kisöcsémet.”

„Nagypapa azt mondja, hogy Te már akkor is voltál, amikor o kisfiú volt. Milyen régi vagy?”

„Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam.”

„A nyaralás alatt végig esett. Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem nem fogod bántani. A barátod (nem mondom meg, ki vagyok)”

„Kérlek küldj nekem egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit. Utánanézhetsz.”

„… Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van, és kaptam injekciót is.”

„Hogy lehet, hogy régen annyi csodát műveltél, most pedig nincs egy se?”

„Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és sakk-készletem.”

„Hogyhogy az utóbbi időben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak.”

„Kérlek, tegyél még egy ünnepet karácsony és húsvét közé.”

„Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna egymást, ha külön szobájuk lett volna. Nálunk ez működik a bátyámmal.”

”Szeretném, ha pont olyan lennék, mint apu, csak egy kicsit kevesebb szőrrel.”

„Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.”


Az őszinteség az első lépés Isten felé. Akarjunk „megváltozni”!

Jó futást mára!

"Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant."

Pál első levele a Korinthusiakhoz 9:24-25

Ahogy kinyitod ma reggel a szemed, a futócipő már rajtad is van, és indul a mai táv. Gondolataid elkezdenek szélsebesen pörögni, cikázni, és bajban lennél, ha mindet szavakba kéne önteni, és most nem is a minőségre, hanem a mennyiségre gondolok. Tervezel, azután nekiállsz megvalósítani. Beszélsz, szervezel, végrehajtasz, emberekkel kerülsz kapcsolatba, utazol egyik helyről a másikra, végzed a hivatásodat, és éled az életet. Nincs megállás. Ha fizikailag szabadságot is veszel ki, a futócipőt nem tudod a sarokba vágni. Minden nap minden percében futnod kell, csak az nem mindegy, hogy miért.

Miért futottál tegnap és egész eddigi életedben, és miért futsz ma? Milyen cél lebeg lelki szemeid előtt? Pénz, siker, anyagi javak, magasra ívelő karrier? Esetleg csak egy csekély "túlélni ezt a napot" mottó? Isten ma reggel arra hív, hogy ne a mulandó dolgokért fuss, hanem azért, ami örökre megmarad. Fuss a menny felé, ahol Ő vár a célszalagnál, és fejedre teszi a győztesek koronáját. Hidd el, a győzelem biztos, Jézus Krisztus már megszerezte neked; és csak arra kér, fusd le köreidet Emberként Vele!