A föld legszelídebb embere…

„Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.” 4Móz.12,3

Manapság, ha azt a szót halljuk, hogy szelíd, mi jut eszünkbe? Hogyan írnánk körül ezt a meghatározást? Lehet, hogy nem túl népszerű az ilyen ember napjainkban, hiszen már a kisgyermekeknek azt tanítja a szülök többsége, hogy „ne hagyd magad” „üss vissza” „szerezd meg mindenáron”. Miért ilyen tiszteletlen a társadalmunk? Miért áldozzák fel az emberek elveiket és ha kell egymást is? Éppen azért, mert a köztudatba az a gondolkozás került be, hogy csak akkor érvényesül az ember, ha eltapossa a másikat, ha könyököl, és átgázol mindenen és mindenkin… Akárhogy is nézem a mai ember életvitelét, semmiképpen sem azt sugallja, hogy közelítenénk a „szelídség” fogalmához.

Mózes sem így kezdte! 40 év alatt a fáraó palotájában megtanították arra, hogy ne kíméljen senkit, harcoljon az igazáért, és emelkedjen mindenki fölé! Bár emberileg teljes mértékben készen állt arra, hogy egy nép uralkodója legyen, mégsem lett az, mert Isten még nem látta alkalmasnak arra. Egy másik 40 évre volt szüksége a bárányok mellett, hogy kész legyen egy nép vezetésére…. Jézus azért mondja, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok”, mert ez nem természetes a bűnös emberi szívnek. Talán most arra gondolsz, hogy azért mi keresztények már csak eljutottunk erre a szintre. Lehet, hogy békességben vagy addig, amíg nincs semmi gond és nem bánt senki, de piszkálja csak meg valaki a rejtett dolgaidat, kérdőjelezze meg tisztességedet, majd megtudja, milyen a benned lévő békesség! Sokszor csak ekkor szembesülünk azzal, hogy milyen gyarlók vagyunk…..

Miért kérjük ki magunknak, ha igazságtalanság ér bennünket? Miért háborodunk fel, ha tiszteletlenek velünk? Ellen White rámutat a probléma igazi gyökerére….
„Önimádatunk rontja meg békénket. Amíg önző énünk él, folyton szükségét érezzük a kellemetlenségek és bántalmazások elleni védekezésre. Ha azonban önző énünk már halott és életünk Krisztussal Istenben elrejtett élet, akkor a velünk szemben éreztetett lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk a gúnnyal és bántással szemben.” (Gondolatok a hegyibeszédről - „Boldogok a szelídek” részből)

Talán egy kicsit szigorúnak tűnnek e szavak, mégis nagy igazságokat tartalmaznak! Hogyan válhatunk más emberré? Hogyan lett Mózes szelíd?
Ellen White erről is ír!
„Amíg a földön élünk, szüntelenül támadásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára türelmünket. De ha jó lelkülettel viseljük el őket, keresztény vonások fejlődnek ki jellemünkben. Ha Krisztus bennünk lakik, türelmesek, kedvesek és elnézőek leszünk, vidámak a bosszantások és ingerlő körülmények között is. Napról napra és évről évre mindinkább legyőzve énünket nemeslelkü hősökké formálódunk.

Szívből kívánom, hogy ez így lehessen ma!

Kormos Tivadar

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia