Soha nem halunk meg

"Aki hisz a Fiúban, örök élete van;aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta." János evangélima 3:36


Sokunk nem bírja feldolgozni a veszteségeket és legszívesebben visszahoznánk, azt, akit elveszítettünk. Megpróbálunk halottidézéssel kapcsolatba lépni az elhunytakkal, azt képzeljük, hogy fenntről figyelnek ránk stb. Szeretnénk a halál misztikáján és szörnyűségén átlépni. De nem tudunk.
A Biblia alvásnak titulálja ezt az állapotot, amikor az ember nem tud magáról semmit, nem beszél, nem érez, nincs jelen... Pedig milyen jó lenne ha egyszer nem lenne többé halál.
Isten pontosan ezt az álmunkat váltotta valóra abban, hogy elküldte Jézust, aki meghalt és feltámadt- ezzel biztosítva nekünk az örök életet.
Milyen furcsán is hangzik az az ígéret, hogy öröké élünk, ha hiszünk Jézusban, és sosem halunk meg. Időtlen időkig foghatjuk társunk kezét, családunkkal egy szebb világban élhetünk majd.
Igaz megszoktuk a mai világunkat, de milyen lesz majd, ha egy másikban élhetünk majd.Nem tudom. De egyett igen. Szeretném ha Jézus vezetne el abba az országba.
Ma, amikor felkelek és végzem a szolgálatomat arra gondolok, hogy valami olyan dolog létrejöttében szeretnék részt venni, amire szívesen visszaemlékszek, és ha Jézus kérdezz fülig érő szájjal meséljem el, milyen érzés volt ezt a mai napot is vele átélni. Higgyünk és élni fogunk!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia