Mi van a szívedben?
„A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.” Lk.6,45.
„Jaj! Kicsúszott a számon! Bocsi….!” –mondjuk néhányszor! Pedig lehet, hogy most voltunk a legőszintébbek! Mi tud kicsúszni a szánkon? Ami belül van!... Néha megrémülünk, amikor nem tudjuk kontrolálni magunkat, hogy milyenek is vagyunk! „Ez nem lehet igaz, hogy ilyen vagyok!” –mondjuk, pedig igaz. „A szívnek teljességéből szól az ő szája!”
Mi van a szívemben? Ettől függ az egész keresztény életem! Arra a szintre kell eljutnom a keresztény élet területén, amikor már nem kell odafigyeljek a szavaimra, hogy nehogy elszóljam magam, hanem a lehető legtermészetesebb módon jönnek ki belőlem a lehető legnagyobb áldást jelentő szavak. A beszédem, nyelvem jelenthet áldást és átkot is. Nyugalmat hozhat ott, ahol békétlenség van, háborúságot ott, ahol eddig béke volt. „Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”Jakab 3,5-6,8
Mi akkor a megoldás? Járjak el kommunikációs szemináriumra, hogy megtanuljam, mit, hogyan kell mondanom? Fogjam vissza magamat, nem számít, hogy mit gondolok, lényeg, hogy mit mondok? Vegyek fel egy bizonyos pózt, egy un. amerikai mosolyt, és sohase legyek őszinte? „Ami a szívemen, az a számon”! –mondja a magyar közmondás! Ez így igaz!
Nem a külsőt kell megváltoztatni, nem a szavainkat kell „kulturáltabban” megfogalmaznunk, mert ez csak ideig-óráig nyújt védelmet! A szívünket kell rendbe raknunk, hogy alapból ne gondoljak rosszat a másikról, ne rágalmazzak, ne sértsek szavaimmal.
Hogyan lehetséges ez? Csak egy módon! Ha Jézushoz jövünk, ismerve önmagunkat, rossz nyelvünket, csúnya szánkat, és alapvető változásra szánjuk el magunkat.
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” – kiált fel a zsoltáros. (Zsolt. 51,12.) Igen! Ez a megoldás! Szívünk velejéig megromlott! Nem a régi foltozgatásáról van itt szó, nem valamilyen illemtan órák sokaságáról, hanem egy új teremtésről, amelyet egyedül csak Isten tud megtenni.
Ma reggel legyen nekünk ez az imánk: „Uram! Érzem, hogy bűnös gondolataim vannak. Szavaimmal megbántok embereket! Békétlenség van körülöttem, amiért a körülményeket, vagy másokat okolok. Ma reggel rávilágítottál Igédben a bajok gyökerére. A szívemmel van baj! Ezért kérlek, újítsd meg életemet, tiszta szívet teremts bennem, és add, hogy ne legyenek szavaim olyan kérlelhetetlenek, szigorúak, könyörtelenek. Formáld át életemet, és vezesd lépteimet, kerüljön bármibe….! Ámen
Kormos Tivadar
„A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.” Lk.6,45.
„Jaj! Kicsúszott a számon! Bocsi….!” –mondjuk néhányszor! Pedig lehet, hogy most voltunk a legőszintébbek! Mi tud kicsúszni a szánkon? Ami belül van!... Néha megrémülünk, amikor nem tudjuk kontrolálni magunkat, hogy milyenek is vagyunk! „Ez nem lehet igaz, hogy ilyen vagyok!” –mondjuk, pedig igaz. „A szívnek teljességéből szól az ő szája!”
Mi van a szívemben? Ettől függ az egész keresztény életem! Arra a szintre kell eljutnom a keresztény élet területén, amikor már nem kell odafigyeljek a szavaimra, hogy nehogy elszóljam magam, hanem a lehető legtermészetesebb módon jönnek ki belőlem a lehető legnagyobb áldást jelentő szavak. A beszédem, nyelvem jelenthet áldást és átkot is. Nyugalmat hozhat ott, ahol békétlenség van, háborúságot ott, ahol eddig béke volt. „Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”Jakab 3,5-6,8
Mi akkor a megoldás? Járjak el kommunikációs szemináriumra, hogy megtanuljam, mit, hogyan kell mondanom? Fogjam vissza magamat, nem számít, hogy mit gondolok, lényeg, hogy mit mondok? Vegyek fel egy bizonyos pózt, egy un. amerikai mosolyt, és sohase legyek őszinte? „Ami a szívemen, az a számon”! –mondja a magyar közmondás! Ez így igaz!
Nem a külsőt kell megváltoztatni, nem a szavainkat kell „kulturáltabban” megfogalmaznunk, mert ez csak ideig-óráig nyújt védelmet! A szívünket kell rendbe raknunk, hogy alapból ne gondoljak rosszat a másikról, ne rágalmazzak, ne sértsek szavaimmal.
Hogyan lehetséges ez? Csak egy módon! Ha Jézushoz jövünk, ismerve önmagunkat, rossz nyelvünket, csúnya szánkat, és alapvető változásra szánjuk el magunkat.
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” – kiált fel a zsoltáros. (Zsolt. 51,12.) Igen! Ez a megoldás! Szívünk velejéig megromlott! Nem a régi foltozgatásáról van itt szó, nem valamilyen illemtan órák sokaságáról, hanem egy új teremtésről, amelyet egyedül csak Isten tud megtenni.
Ma reggel legyen nekünk ez az imánk: „Uram! Érzem, hogy bűnös gondolataim vannak. Szavaimmal megbántok embereket! Békétlenség van körülöttem, amiért a körülményeket, vagy másokat okolok. Ma reggel rávilágítottál Igédben a bajok gyökerére. A szívemmel van baj! Ezért kérlek, újítsd meg életemet, tiszta szívet teremts bennem, és add, hogy ne legyenek szavaim olyan kérlelhetetlenek, szigorúak, könyörtelenek. Formáld át életemet, és vezesd lépteimet, kerüljön bármibe….! Ámen
Kormos Tivadar
