Isten ígérete

“Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.”
Zsoltár 91:14-15

Sok mindentől várjuk a megnyugvást. Vannak közöttük élettelen dolgok és vannak közöttük személyek. Néha a biztonságérzést szokás, a hely vagy az idő adja. A Biblia szerint a békesség forrása Isten közelsége: a vele megélt közösség.

Volt gyermekkoromban egy idős hívő ember, akinek történeteit ámulattal hallgattam. Megjárta a háború poklát úgy, hogy hűséges maradt elveihez. Ahogyan mesélte, a Don-kanyarban a lövészárokban ismételgette magában ezt a zsoltárt. Hogyha ő el is felejtette volna ígéretét, a társai emlékeztették volna őt. Versenyeztek ugyanis azért, hogy minél közelebb lehessenek hozzá, sőt, szinte a köpenyébe bújtak. Mert tudták azt, hogy körülötte nem suhognak a golyók.

Isten ígérete hogyan működik életünkben? Élvezzük azt a békességet, amit a Zsoltáríró él át? Ha nem, akkor burkolózzunk Isten köpenyébe egy imával! És a legnagyobb csata közepében is megőriz bennünket az örök életre.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia