A szeretet

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
(Pál apostol első levele a korinthusbelieknek 13. fejezet 13. vers)
A minap a fogorvosi rendelőben érdekes beszélgetésem volt egy idősebb hölggyel, miközben sorunkra vártunk. Az időjárástól indultunk, majd az „ez meg van írva” mondatokon át eljutottunk oda, hogy sajnos, ma a legtöbb ember közömbös a keresztény hit iránt.

S valóban, felekezettől függetlenül az önvizsgálatra buzdító prédikációk, a változtatást szorgalmazó laikusok, a kreatív módszerekkel gyakorolt evangelizációról szóló könyvek ezrei, mind azt bizonyítják, hogy valami nagyon nincs rendben. Valami hiányzik.

De mi az?

A Szentlélek ereje által végbement gyógyulások, csodák?
A mai napra, vagy a jövőre vonatkozó prófétálás?
Hegyeket mozgató hit?
Szíveket megremegtető prédikációk?
Fiatalos zene?
Kiscsoportok?
Céltudatos gyülekezet?

E.G.White így válaszol:
„Semmi nem hiányzik jobban az egyházból, mint a krisztusi szeretet világos megnyilvánulása. Amint az egyház tagjai szent szövetségbe forrnak össze Jézussal együttműködve, Isten velük lesz, és ő munkálkodik bennük… Ez a jelenvaló igazság most és mindörökké.” (George R. Knight; hogy el ne feledjük 275.o.)

Mi pedig sokszor úgy beszélünk arról, mit és hogyan kellene változtatni, mintha attól függne minden. Pedig „ha szeretet nincs bennem”, semmi hasznunk mindezekből.

Nem leszünk jobbak, mint a farizeusok, akik igazat szóltak, jót akartak, imádkoztak, böjtöltek, de csupán azt szerették, aki őket szereti.

Viszont, ha azt szeretnéd, hogy Jézus önzetlen szeretete éljen benned, borulj le és kérd:

„Tiszta szívet teremts bennem!” (Zsolt.51:12)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet