Hallgass meg, kérlek!
„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Máté 18,19-20
Olyan jó, hogy Isten meghallgat minket, odafigyel az imáinkra! Annyi minden van, amit kérni tudnék Istentől, hogy akár több órán át tudnám írni a listát. De, meg is hallgatná? Teljesítené is a kéréseimet?
Amikor régebben megnéztem az imanaplómba írt imádságokat, azt vettem észre, hogy túlsúlyban szerepelnek azok a kérések, amik velem, szeretteimmel kapcsolatosak. Akkor nagyon önzőnek éreztem magam és elhatároztam, hogy többet fogok imádkozni másokért. Napokkal később, amikor egy vitában alulmaradtam, rájöttem, hogy nem is minden jó, amit másoknak kérek. Ez egy kicsit elkeserített és azon gondolkodtam, mit tegyek.
„Amit egy akarattal kérnek...ketten vagy hárman... az én nevemben...” Legalább ketten, vagy hárman! De hisz ez a legkisebb emberi kapcsolat, a család! Férj, feleség, egy gyerek. Vagy barátok, én és a legjobb barátom. Gyerekét egyedül nevelő szülő, özvegy nagymama és az unoka és sorolhatnánk.
De csak akkor, ha Jézus is akarná. Az igazi szűrő, a teljes erkölcsi tisztaság! Hát ez elég nehéz feltétel, de ennek van csak értelme. Azt kérni, amiben egyetértünk, és amiről meggyőződtünk, hogy Jézusnak is tetszene. Így rengeteg minden kihullik a listánkból. De mik is? Minden önző vágy szülte kérés, minden helytelen, csapdába csaló akarat. Azt gondolom, azokért nem kár...
Restás László
Amikor régebben megnéztem az imanaplómba írt imádságokat, azt vettem észre, hogy túlsúlyban szerepelnek azok a kérések, amik velem, szeretteimmel kapcsolatosak. Akkor nagyon önzőnek éreztem magam és elhatároztam, hogy többet fogok imádkozni másokért. Napokkal később, amikor egy vitában alulmaradtam, rájöttem, hogy nem is minden jó, amit másoknak kérek. Ez egy kicsit elkeserített és azon gondolkodtam, mit tegyek.
„Amit egy akarattal kérnek...ketten vagy hárman... az én nevemben...” Legalább ketten, vagy hárman! De hisz ez a legkisebb emberi kapcsolat, a család! Férj, feleség, egy gyerek. Vagy barátok, én és a legjobb barátom. Gyerekét egyedül nevelő szülő, özvegy nagymama és az unoka és sorolhatnánk.
De csak akkor, ha Jézus is akarná. Az igazi szűrő, a teljes erkölcsi tisztaság! Hát ez elég nehéz feltétel, de ennek van csak értelme. Azt kérni, amiben egyetértünk, és amiről meggyőződtünk, hogy Jézusnak is tetszene. Így rengeteg minden kihullik a listánkból. De mik is? Minden önző vágy szülte kérés, minden helytelen, csapdába csaló akarat. Azt gondolom, azokért nem kár...
Restás László
