Zsoltárok könyve 145:13
Királyok jönnek és mennek, de Isten még mindig ugyanaz. Még élet sem volt a Földön - sőt még a Föld sem létezett - Isten már akkor is Uralkodója volt a Világegyetemnek.
Isten végigkíséri az eseményeket, Lucifer bukásától kezdve az ember bűnbeesésén át, a megváltáson keresztül egészen az idők végezetéig. Isten együtt szenvedett Ádámmal, amikor el kellett hagynia az Édenkertet, vigyázott Noéra a bárkában, megmutatta Magát Jákóbnak, amikor bátyja haragja elől szaladt idegenbe, Józseffel volt a börtönben, de a palotában is, tűzben jelent meg Mózesnek egy csipkebokorban, felhő és tűzoszlop alakjában kísérte népét az Ígéret Földjére. Szólt Gedeonhoz és Sámuelhez, prófétai intést küldött Dávidnak és Akhábnak, figyelmeztette népét a kegyelmi idejükre, melyet 490 évben szabott meg. Amikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta a Fiát, hogy a Megváltónk legyen. Isten ott volt, amikor Jézus tanítványait a hitükért kivégezték, amikor az inkvizíció áldozatai Hozzá kiáltottak segítségért, amikor minden korok megvetettjei az Ő nevében mondtak áldást az átokért cserébe.
Egyetlen bolygó van a végtelen Világegyetemben, ami kilóg a sorból, mert nem akarta Isten uralmát elfogadni az életében. Az emberiség az egyetlen, aki Istentől függetlenül akar élni, mert úgy gondolja, hogy valami jót veszít, ha Istennel tart. Bár a Földön sem lehet kitérni Isten uralma elől - pl. az életünk ideje nem a mi hatalmunkban van, az időjárást és a természeti jelenségeket sem tudjuk irányítani -, azaz nem tarthatjuk csak a saját ellenőrzésünk alatt az életünket. Így az jár jobban, aki maga belátja, hogy úgyis veszít Istennel szemben, mert Ő az erősebb. Ha viszont Vele tartunk, akkor a legtöbbet és a legjobbat adja nekünk, amit még el sem lehet képzelni. Bár ezen a Földön nem minden sikerül úgy, ahogyan szeretnénk, sok szenvedés és könny lehet osztályrészünk - még akkor is, ha Istennek adtuk az életünket -, de a végső állomás az az örök élet, amelyben a rossznak árnyéka sem mutatkozik.
Számos király ült úgy trónjára, hogy az általa megalapítandó rendszer örökké fog tartani - de egyik sem sikerült. Az örökké tartó rendszer nem az elnyomottak véréből és könnyeiből épül, hanem abból a szenvedésből, amit Isten Fia élt át értünk, hogy Isten örök uralmából mi, bűnös emberek is részesülhessünk.
Isten akkor is örökké uralkodni fog, ha mi nem akarjuk ezt elfogadni. De Isten velünk szeretné megosztani örökkévaló uralmát, velünk, akik a bűn áldozatai és elkövetői vagyunk, hogy a Világegyetem előtt bemutassa azokat, akikért mindent odaáldozott Fiában.
Legyünk ott mi is ezen a hatalmas bevonuláson, hogy ne legyen hiába Isten Fiának áldozata!
Isten végigkíséri az eseményeket, Lucifer bukásától kezdve az ember bűnbeesésén át, a megváltáson keresztül egészen az idők végezetéig. Isten együtt szenvedett Ádámmal, amikor el kellett hagynia az Édenkertet, vigyázott Noéra a bárkában, megmutatta Magát Jákóbnak, amikor bátyja haragja elől szaladt idegenbe, Józseffel volt a börtönben, de a palotában is, tűzben jelent meg Mózesnek egy csipkebokorban, felhő és tűzoszlop alakjában kísérte népét az Ígéret Földjére. Szólt Gedeonhoz és Sámuelhez, prófétai intést küldött Dávidnak és Akhábnak, figyelmeztette népét a kegyelmi idejükre, melyet 490 évben szabott meg. Amikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta a Fiát, hogy a Megváltónk legyen. Isten ott volt, amikor Jézus tanítványait a hitükért kivégezték, amikor az inkvizíció áldozatai Hozzá kiáltottak segítségért, amikor minden korok megvetettjei az Ő nevében mondtak áldást az átokért cserébe.
Egyetlen bolygó van a végtelen Világegyetemben, ami kilóg a sorból, mert nem akarta Isten uralmát elfogadni az életében. Az emberiség az egyetlen, aki Istentől függetlenül akar élni, mert úgy gondolja, hogy valami jót veszít, ha Istennel tart. Bár a Földön sem lehet kitérni Isten uralma elől - pl. az életünk ideje nem a mi hatalmunkban van, az időjárást és a természeti jelenségeket sem tudjuk irányítani -, azaz nem tarthatjuk csak a saját ellenőrzésünk alatt az életünket. Így az jár jobban, aki maga belátja, hogy úgyis veszít Istennel szemben, mert Ő az erősebb. Ha viszont Vele tartunk, akkor a legtöbbet és a legjobbat adja nekünk, amit még el sem lehet képzelni. Bár ezen a Földön nem minden sikerül úgy, ahogyan szeretnénk, sok szenvedés és könny lehet osztályrészünk - még akkor is, ha Istennek adtuk az életünket -, de a végső állomás az az örök élet, amelyben a rossznak árnyéka sem mutatkozik.
Számos király ült úgy trónjára, hogy az általa megalapítandó rendszer örökké fog tartani - de egyik sem sikerült. Az örökké tartó rendszer nem az elnyomottak véréből és könnyeiből épül, hanem abból a szenvedésből, amit Isten Fia élt át értünk, hogy Isten örök uralmából mi, bűnös emberek is részesülhessünk.
Isten akkor is örökké uralkodni fog, ha mi nem akarjuk ezt elfogadni. De Isten velünk szeretné megosztani örökkévaló uralmát, velünk, akik a bűn áldozatai és elkövetői vagyunk, hogy a Világegyetem előtt bemutassa azokat, akikért mindent odaáldozott Fiában.
Legyünk ott mi is ezen a hatalmas bevonuláson, hogy ne legyen hiába Isten Fiának áldozata!
