Segítség a tanácstalanságban

„Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk.”
Példabeszédek 12,26 (Újfordítás)

Napjaink kényszerei alatt sínylődve nem könnyű jó döntéseket hozni. A tanácstalanság percei sokszor eltékozolt időnek tűnnek a szemünkben, ezért szeretnénk határozottan, gyorsan és helyesen választani. De ki segítsen, ha nem tudunk? Tanácsot kérni azt is jelenti, hogy bevonjuk a segítség-adót a felelősségi körünkbe, tanácsot adni ezért mindig komoly felelősség, a bizalom felelőssége is egyben. Bízom benne, hogy a másik valós ismerettel rendelkezve az útról, engem is jó irányba terel. A legnagyobb gondunk azonban az, hogy mély bizalmi válságokat élünk át. Saját bizalmatlanságunk tovább méylíti tanácstalanságunk medrét. Hallottad már, hogy a hit egyszerűvé teszi a dolgokat? És azt, hogy a hit bölccsé tesz? Az Istennel való járásban az a legjobb, hogy az emberi, a hiányos, kiegészítődik, teljessé lesz, mert Isten kipótolja az övéből. A hívő ember, aki igazán követi mesterét, így válhat mások segítő, igaz felbarátjáva; és tanácsot kérni is, csak tőle érdemes...
Restás László

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet