Szabadító Istenünk
"Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából"
"Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából"
Ézsaiás próféta könyve 12. fejezet 2-3. verse
Mindannyian küzdünk különböző félelmeinkkel, amik lehetnek valósak ("talán elveszítem az állásomat, a következő leépítéskor?") és lehetnek minden valóságot nélkülözők ("nem is biztos, hogy komolyan gondolja a dicséretét"), de egy biztos, hogy ezektől a félelmektől kétségbeesett igyekezettel próbálunk szabadulni.
Ézsaiás próféta szavai egyszerű útmutatással vágnak ösvényt a mi legtöbbször elvetélt kísérleteink között. A szabadulás egyszerű és világos útját tárja fel előttünk, amelynek kapuja akkor nyílik meg előttünk, ha képesek vagyunk a következőkre: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik" (Zsolt 37:5). Manapság azonban talán épp ez okozza a legnagyobb gondot, tudniillik, hogy nem tudunk bizalommal lenni, és sokan azért riadnak vissza a hitbeli megoldásoktól, mert úgy gondolják, hogy nekik kell Isten felé a bizalmat megelőlegezni. De ez nem így van! Hiszen az Atya Isten volt az, aki Jézus Krisztus önfeláldozása által kifejezte bizalmát és ragaszkodását hozzánk, emberekhez. A bizalom megszületése és megadása a félelem legyőzősét eredményezi, "mert bízom és nem rettegek"; sőt, nem csak a félelmem múlik el, hanem erőt és reményt is nyerek a jövőm alakítására.
Ézsaiás próféta szavai egyszerű útmutatással vágnak ösvényt a mi legtöbbször elvetélt kísérleteink között. A szabadulás egyszerű és világos útját tárja fel előttünk, amelynek kapuja akkor nyílik meg előttünk, ha képesek vagyunk a következőkre: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik" (Zsolt 37:5). Manapság azonban talán épp ez okozza a legnagyobb gondot, tudniillik, hogy nem tudunk bizalommal lenni, és sokan azért riadnak vissza a hitbeli megoldásoktól, mert úgy gondolják, hogy nekik kell Isten felé a bizalmat megelőlegezni. De ez nem így van! Hiszen az Atya Isten volt az, aki Jézus Krisztus önfeláldozása által kifejezte bizalmát és ragaszkodását hozzánk, emberekhez. A bizalom megszületése és megadása a félelem legyőzősét eredményezi, "mert bízom és nem rettegek"; sőt, nem csak a félelmem múlik el, hanem erőt és reményt is nyerek a jövőm alakítására.
