Nála letett kincsem

„A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”
2 Timóteus 1,12

Bárhol is járt Pál - haragos tekintetű farizeusok vagy a római hatóságok előtt, a dühös tömeg előtt Listrában vagy az elítélt bűnösök között a macedóniai börtönben, akár a megrémült hajósokkal tárgyalt a zátonyra futott hajón, vagy egyedül állt Néró előtt, hogy élete megtartásáért védekezzék - sohasem szégyellte az ügyet, amiért harcolt. Keresztény életének egyetlen célja volt: annak szolgálni, akinek neve őt egykor megvetéssel töltötte el. Ettől a céltól semmilyen ellenállás vagy üldöztetés nem tudta eltántorítani. Hite gyakorlat által erősödve és áldozatok által megtisztítva megtartotta és megerősítette őt.

Így folytatja: »Te annak okáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; és amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízd hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozd, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.« (2 Tim. 2, 1-3)

Isten igazi szolgája nem tér ki a nyomorúságok vagy felelősségek terhe elől. Erőt nyer abból a forrásból, amely soha nem apad ki azok számára, akik őszintén keresik az isteni erőt, amely képessé tesz szembeszállni a kísértésekkel, azokat legyőzni, és a kötelességeket elvégezni, amelyeket Isten helyezett vállaira. Az a kegyelem, amelyet elnyer, kibővíti felfogóképességét Isten és Fia megismeréséhez. Lelke feloldódik abban a vágyban, hogy a Mesternek kedves szolgálatot végezzen. Mialatt továbbhalad a keresztényi ösvényen, megerősödik a »Jézus Krisztusban való kegyelemben«.
E.G. White: Az evangélium szolgái 67. oldal

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia