Csak engedd el a fűszálat…

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
Példabeszédek könyve 3:5-6

Nem, köszönöm, nem kell segítség, és mosolyogva lépsz tovább, hiszen elég nagy vagy már ahhoz, hogy magad is boldogulj az élet dolgaiban. Vagy összeszorított foggal sziszeged: „Majd én megoldom!”, mert fogva tart a büszkeséged, és kell az önérzetednek is az, hogy egyedül vigyél véghez mindent. Esetleg teljesen elveszett helyzetben vagy, de még mindig ragaszkodsz a magad meglátásához, a megoldásodhoz, és ha megszakadsz, sem fogadsz el segítséget.

Ma reggel Isten arra hív, hogy engedd el a fűszálakat, melyekben kapaszkodva lógsz a szakadék felett, és merj „belezuhanni” a karjaiba. Hidd el, Ő a bölcsebb kettőtök közül; látja döntésed következményeit, ismeri a jövődet, és megígérte, hogy gondot visel rólad. Isten ma azt kéri tőled, hogy hagyd abba a hősködést, a „nekem egyedül is megy” filozófiát, és bízd Rá az életedet. Tedd a kezébe terveidet, vágyaidat, gondjaidat, kérdéseidet, és hidd el, minden úgy fog történni, ahogy az neked a legjobb. Nem mondom, hogy nem érnek ütések, hogy nem kapsz sebeket, de van, Aki bekötözze azokat. Nem mondom, hogy nem kapsz megvetést, sőt utálatot az emberek részéről, de van, aki téged mindennél jobban szeret, és hidd el, a javadat akarja.

Ma reggeltől fogva Ő, a világegyetem Teremtője és Fenntartója szeretné egyengetni az ösvényedet. Kérlek, ne okoskodj tovább, bízd Rá az életed, és hidd el, Ő ehhez jobban ért.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet