Az igaz nép
„Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma.”
Ézsaiás 26,2-3 R.kat. fordítás
Zárva a szívem. Nem tudok bízni, hinni, hisz nincs miért. Csak én vagyok, magam és ez jó, mert magamat ismerem. Nem csalódhatok.
Nyitva a szívem. Ismerni akarok, minden újat felfedezni, tudni. Hinni akarok, tapasztalni mindent, ami nem csak én vagyok.
Zárva a szívem. Nincs bennem semmi kételkedés, csak a biztos tudás. Mindig minden ugyanaz, de így jó nekem, világomat nem bontja meg semmi sem. Célom a változatlanság, a megmaradás.
Nyitva a szívem, tele van kérdésekkel és az úton válaszokat kapok. Néha jót, néha rosszat. A jó felemel, szárnyakat ad, motívál; a rossz porba-, sárba ránt, megtiporja lelkem. A próba mégis jó, innen tudom, mi a kegyelem.
Zárva a szívem. Ajtómon sokan kopognak, álmok, élmények, emberek. Ilyenkor átsuhan egy gondolat, mi lenne, ha...? De, gyorsan elvetem. Volt-e, hogy bántam? Nem, soha. Ha láttam, hogy másnak jobb, tudtam mennyi sok embernek mennyi mindene lett oda. Ilyen árat én nem fizettem, nem akartam. De békességem mégis sokszor elveszett.
Nyitva a szívem. Már nem vagyok egyedül. Utam során társakra leltem, a talált kincseink mind megosztásra várnak. Tudás, hogy mi a jó és a rossz; tapasztalat, hogy merre érdemes haladni, hogy mit eredményez a kitartás; hit, hogy van remény, mert minden változik és egy cél felé halad és, hogy ez a cél végül jó nekünk. Mert Aki beteljesíti, az a mi Istenünk!
Zárva a szívem. Nem tudok bízni, hinni, hisz nincs miért. Csak én vagyok, magam és ez jó, mert magamat ismerem. Nem csalódhatok.
Nyitva a szívem. Ismerni akarok, tudni mégtöbbet és megosztani mindent, mire jutottam. Addig menni, keresni, míg csak egy is akad, kinek szívén lakat van.
Nyitva a szívem. Ismerni akarok, minden újat felfedezni, tudni. Hinni akarok, tapasztalni mindent, ami nem csak én vagyok.
Zárva a szívem. Nincs bennem semmi kételkedés, csak a biztos tudás. Mindig minden ugyanaz, de így jó nekem, világomat nem bontja meg semmi sem. Célom a változatlanság, a megmaradás.
Nyitva a szívem, tele van kérdésekkel és az úton válaszokat kapok. Néha jót, néha rosszat. A jó felemel, szárnyakat ad, motívál; a rossz porba-, sárba ránt, megtiporja lelkem. A próba mégis jó, innen tudom, mi a kegyelem.
Zárva a szívem. Ajtómon sokan kopognak, álmok, élmények, emberek. Ilyenkor átsuhan egy gondolat, mi lenne, ha...? De, gyorsan elvetem. Volt-e, hogy bántam? Nem, soha. Ha láttam, hogy másnak jobb, tudtam mennyi sok embernek mennyi mindene lett oda. Ilyen árat én nem fizettem, nem akartam. De békességem mégis sokszor elveszett.
Nyitva a szívem. Már nem vagyok egyedül. Utam során társakra leltem, a talált kincseink mind megosztásra várnak. Tudás, hogy mi a jó és a rossz; tapasztalat, hogy merre érdemes haladni, hogy mit eredményez a kitartás; hit, hogy van remény, mert minden változik és egy cél felé halad és, hogy ez a cél végül jó nekünk. Mert Aki beteljesíti, az a mi Istenünk!
Zárva a szívem. Nem tudok bízni, hinni, hisz nincs miért. Csak én vagyok, magam és ez jó, mert magamat ismerem. Nem csalódhatok.
Nyitva a szívem. Ismerni akarok, tudni mégtöbbet és megosztani mindent, mire jutottam. Addig menni, keresni, míg csak egy is akad, kinek szívén lakat van.
Restás László
