péntek, december 31, 2010

Istennek engedelmeskedve


„A kérdés az, hogy embereknek akarok-e tetszeni vagy Istennek? Vagy talán azt hiszitek, hogy az embereknek igyekszem kedveskedni? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem lennék Krisztus szolgája”
Galata 1:10. WBTC fordítás


Ma lezárunk egy esztendőt és holnap reggel – ha Isten éltet – egy Új Évet kezdünk.


Ki volt az Úr az életünkben, ebben az évben?

A pénz? A munka? A gyerekek? A ranglétrán való feljebb mászás? A feleségünk? A férjünk? Esetleg egy ’harmadik’?

Kinek akartunk megfelelni?

Mertünk-e nem-et mondani a nem teljesen egyenes útra? Mertük-e vállalni tetteink következményeit? Mertünk-e igazak, becsületesek maradni minden körülmény között? Mertük-e vállalni kereszténységünket? Vagy inkább az emberek tetszését kerestük?

Vigyázat! Ez síkos talaj! Egyik héten: Hozsanna! Másik héten: „Feszítsd meg!”


Sokan január 1-től új életet szeretnének kezdeni. Leszokni a dohányzásról. E naptól kezdve rendszeresen sportolni, és még sorolhatnám.


Határozd el, hogy az Új Évet Krisztus szolgájaként szeretnéd elkezdeni és megélni.


Kérd Isten segítségét, hogy mindenben az Ő jóváhagyásával indulj el! Hogy ne zavarjon, mit mondanak az emberek! Hogy merd vállalni, ki az Úr az életedben.


Ha emberek tetszését keresed, az ő rabszolgájukká válsz. Ha Istenét, akkor az Ő szolgája leszel. Te melyik szolgaságot választod?

Én a világmindenség hatalmas Urának szolgája szeretnék lenni, Aki időközben örökbe fogadott. Téged is vár!

csütörtök, december 30, 2010

Jézus vére árán

"Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén."
P
éter első levele 1:17-19

Magas az ár? Amikor Istennek mérlegelnie kellett, hogy Téged tartson-e meg, vagy egy esetleges bukást feltételezve a Fiát is elveszítse Veled együtt, akkor Isten a kétségest választotta és belement a lehetetlenbe. A csőcselék kezébe engedte a Fiát, hogy megmentsen bennünket az örökké tartó haláltól. FANTASZTIKUS! ELKÉPZELHETETLEN!

Isten nem valamit adott abból, amit megteremtett, amit Neki könnyen lehetett volna pótolni is, hanem Azt a Valakit adta, Akit nem lehet helyettesíteni, mert nem teremtmény, Akiből nincs több és nem is lesz, ha elvész.

A bűn, amit Ádám egy vágyott környezetben, bűntelen tökéletességgel körbevéve, nem kényszerítésre, hanem szabad akaratból hajtott végre, azt Jézus a bűn négyezer éves megnyomorító munkája után, fájdalmakkal körbevéve, kényszerítés és megkínzás ellenére sem követte el.

Hatalmas áldozat Attól, Akit csak a szeretete kényszerített arra, hogy ilyent tegyen. A Világegyetem Uralkodója Fiaként senki sem vehette volna rá arra, hogy áldozza fel az életét értünk, porszem emberekért, akik egy parányi bolygó lakói vagyunk. Erre csak az értünk érzett szeretete késztette.

Adjunk oda mindent, amink van ennek a Jézusnak, mert egyedül Ő Az, Aki megmutatta, hogy a lehetetlent is megteszi értünk.

szerda, december 29, 2010

Jó az Isten házában lenni


„Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!”
(84. Zsoltár 11. vers)


A Zsoltárok könyvében Dávid megfogalmazásában, többször előfordul az Isten háza kifejezés, noha tudjuk maga a Ház csak később, Salamon idejében épült fel (2Sám.7:12-13).

Az ott folyó szolgálatot ismerve pedig egyértelmű, hogy sem Dávid, és egyetlen énekes lévita sem léphetett be magába a hajlékba. Az egyszerű közember pedig legfeljebb az udvarban tartózkodhatott, míg bemutatta áldozatát.

Mai kérdésünk az lehet; mindezek tudatában mégis mi volt az, ami olyan kívánatossá tette az Isten hajlékát? Hiszen üres kézzel nem is lehetett az Úr elé járulni (2Móz.23:15).

Ugyanakkor nem volt prédikáció sem, csupán a papok általi áldozatbemutatás. A pórnép nem mondott költeményt, hanem a léviták előre meghatározott időben és módón szolgáltak énekkel és zenével. És persze nem volt gyermektörténet, színdarab, vetítés…

Azt hiszem, sokan nagyon unalmasnak tartanának egy korabeli istentiszteletet, ahol nem az ember, nem az emberi ’produkció’, hanem a helyettes áldozat áll a középpontban.

Manapság kézzel fogható, ahogy a New Age elveit valló posztmodern ember számára mindenféle kötött liturgiájú istentisztelet unalomba süllyed, Isten háza az ilyennek nem több, mint az a belső szoba, ahol akkor és úgy tiszteli mindenki a neki szimpatikus istent, ahogy éppen jól esik.

Bizony, mi is küzdünk, azzal a kérdéssel, hogyan lehetne vonzóvá tenni Isten házát és az ott folyó szolgálatot, nemcsak környezetünk, hanem hívő tagjaink számára is.

Sokszor láthatjuk, hogy a ’panem et circenses’ (kenyeret és cirkuszt) gyakorlata átmeneti megoldást hoz. Nagy, zajos népünnepélyek, sosem látott szenzáció-istentiszteletek, istenített sztár-prédikátorok, …

És mindeközben Isten templomának közepette ott a trón, melyen nem az ember ül, hanem az igazi áldozat; a megöletett Bárány és körötte az angyalok serege, akik sosem unják meg az örökkévaló hallelúját zengeni.

Bizony én is vágyom már az Úr házában lenni, Megváltóm lábához borulni és hálát adni egy örökkévalóságon át!

kedd, december 28, 2010

Élj Jézus erejével!


„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Máté evangéliuma 28,18-20



A ma reggel olvasott igét Jézus nagy misszióparancsának hívjuk. Amikor idézni szoktuk ezt a jól ismert szakaszt a Bibliából, általában onnan kezdjük, hogy „Menjetek el …”, pedig az előtte álló mondat is szorosan a misszióparancshoz tartozik.
„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”

Jézus egy feladatot adott nekünk, egy célt, amiért érdemes élni. Menjünk el az emberek közé és beszéljünk Jézusról. Mi vagyunk Jézus keze, Jézus szeme és Jézus nyelve.

Hogyan végezhetjük el ezt a szép, de hatalmas munkát amikor sokszor erőtelennek érezzük magunkat, gyengének? Ezért is kezdi Jézus ezzel a bátorítással ezt a részt: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”

Ne félj ma sem beszélni Jézusról, Ő ott van veled minden percben. Erős Istent, hatalmas Istent követsz. Az Ő ereje a tied lehet.

Tatabányán évekkel ezelőtt már csak két adventista élt. Sok szombaton elmentem hozzájuk, hogy együtt ünnepeljük meg ezt a szent napot. Ahogyan az autópályán mentem és fölülről megláttam a várost, mindig egy imát mondtam. „Uram, add, hogy itt sokan kövessenek téged”.
Elkezdtünk egy előadássorozatot a Művelődési Házban. Egy hatvan férőhelyes terembe az első alkalommal kb. 180-an jöttek el. Isten fenntartotta a hallgatók érdeklődését, és egy pár hónap múlva öten megkeresztelkedtek. Egy későbbi sorozat után még többen adták át az életüket Jézusnak és ma egy fejlődő közösség található Tatabányán.

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” – Igényeld és használd ezt a hatalmat!

hétfő, december 27, 2010

Vezess Uram!

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!”
Zsoltárok könyve 143:10


Isten nélkül élni sokféleképpen lehet. A legveszélyesebb formája ennek még csak nem is az, amikor valaki nyíltan tagadja az Isten létezését. Hogy ehhez tartozik-e valamilyen konkrét „hitetlenségi-vallás”, vagy egyszerűen ahhoz sem veszi valaki a fáradtságot, hogy végiggondolja a kérdést – már szinte lényegtelen.

A középút azért veszélyes, mert miközben valaki nem tagadja nyíltan Isten létezését, úgy él, mintha nem lenne Isten fölöttünk, akinek elszámolással, felelősséggel tartozunk. Sajnos sok, magát kereszténynek valló ember is ebbe a csoportba tartozik. Egy előadásra készülve elolvastam néhány írást az ateizmussal kapcsolatban és erre a – keresztények számára elgondolkodtató – gondolatmenetre bukkantam:

(…)nem minden istentagadás jelenti Isten létezésének tagadását. Megesik, hogy olyanok tagadják Istent, akik hisznek benne, tehát elfogadják létezését. Az ő esetükben az istentagadás azt jelenti, hogy szándékosan nem engedelmeskednek Isten akaratának, vagy egyszerűen úgy tesznek, mintha Isten nem létezne. (Az ateizmus mélyebb filozófiai értelme, Kai E. Nielsen írásai és más források felhasználásával összeállította: Szilágyi András)

Azért volt számomra megdöbbentő ez a néhány mondat, mert ezek szerint hihetek úgy Isten létezésében, hogy közben megtagadom őt az életemmel.

Melyik utat választjuk?
„Majd én járom a saját utam.” – „Jó, akkor mutasd te az utat.” – „Rendben, rád bízom magam.”

Isten követni, Krisztus követének (kereszténynek) lenni csak úgy lehet, hogy minden nap, minden helyzetben ezt mondom: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!”

E szavakban ott van az a bizalomteljes ráhagyatkozás Istenre, amely mögött nemcsak egy hitvallás áll, hanem életünkkel, engedelmességünkkel, döntéseinkkel is felvállalt krisztusi élet is.

vasárnap, december 26, 2010

Ima, mint eddig soha

"Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgy hogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"
Apostolok Cselekedetei 16:25-31

Néhány szelet beigli maradt már csak a tálcán egy-két törött lábú mézeskalács-figurával. Az ünnep utolsó napja, és már te is kezdesz némán visszalépni a hétköznapok világába. Magad mögött hagyod az advent csendjét és békéjét; mész, mert menned kell tovább. Vár rád a következő akadály, egy újabb hét, nemsokára pedig egy újabb hónap, egy következő év.

Mielőtt fejest ugranál a tengerbe, kérlek, állj meg néhány percre. Ma reggel, mielőtt innen tovább indulnál az agyadban lévő terveket és a mindennapok kihívásait követve, énekelj velem! Egyszerű szavaiddal, az ének dallamán keresztül imádkozz a menny Istenéhez!

Énekelj Istennek úgy, mint még soha. Énekelj arról, ami a szíveden van, amit érzel, amit gondolsz, aminek örülsz, amitől rettegsz. Énekelj a vágyaidról, titkos álmaidról, arról, amit iránta érzel, és arról a helyzetről, aminek a kellős közepén állsz némán és értetlenül.

Énekelj, és Isten nem hagyja válasz nélkül! Falak, akadályok, börtönök omolhatnak le körülötted, és ha fizikailag nem is történne semmi, a szívedben akkor is érzed: szabad vagy. Szabad vagy, hogy higgy az Ú Jézusban, hogy érezd az ölelését, a jelenlétét, a vele való közösséget az életedben. Szabad vagy, hogy rábízd az életed, és bármit hoz az a bűvös 2011, te tudsz majd énekelni. Lehet, hogy a fájdalom csal közben könnyeket a szemedből, vagy az örömtől nevetsz, de énekelsz Istenhez, és Ő válaszol!

szombat, december 25, 2010

Új hajtás





„Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.”
2 Kor 8,21

Ma arra emlékezik az egész világ, hogy Isten egy csodálatosan új dolgot kezdett az emberiség történetében azzal, hogy Jézus emberként erre a földre született. Igaz, kevés a valószínűsége annak, hogy mindez decemberben történt, de nem is ez a lényeg. Az a legfontosabb, hogy az emberiség új kezdete, új lehetősége Isten kezdeményezése volt. Krisztus első adventjével elérkezett a földre a bűn országának a vége, és elkezdődött Isten országa. Drága Megváltónk ezt a forradalmat nem erővel, nem hatalommal vitte végbe, hanem Atyja előtti engedelmességgel, alázatos, példamutató élettel, értünk tökéletes, teljes áldozattal. Tisztességes, becsületes élete, önfeláldozása áttörte az emberszívek kőgátjait, megbékített bennünket önmagával, megbékített bennünket Istennel, Kihez feltámadása után visszatért. Bennünket, megtért keresztényeket itthagyott ebben a világban, hogy Isten országa kiteljesedjék általunk. Küldetésünk lényege, hogy az Isten előtti becsület mellett az emberek előtt is becsületet találjunk.

Ma az embereknek arról, hogy tisztességes, becsületes, nemes, jóságos, jóindulatú, korrekt, jellemes, erkölcsös, lelkiismeretes, feddhetetlen, rendes, jóravaló, megbízható, gerinces, őszinte, kötelességtudó, szavahihető, szavatartó, nobilis, derék, igazmondó, egyenes, felelősségteljes, hiteles nem feltétlenül az jut eszébe, hogy keresztény. Ezen változtatnunk kell. Kezdjük ezt a változtatást azzal, hogy engedjük: Isten elkezdjen valami újat bennünk és általunk.

Restás László

péntek, december 24, 2010

Dicsőség Istennek



„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” Lukács 2:14.

Megérkezett! 2000 évvel ezelőtt angyalok hozták hírül az embereknek, hogy Jézus megszületett!


El tudod képzelni a jelenetet? Pásztor vagy. Este van. A nyáj a karámban – a pihenőhelyen. Ülsz a többi pásztorral a zsarátnok körül. Beszélgettek. Álmos este van. Aztán hirtelen fényesség! És közeledik! És csak közeledik! Egyenesen kis csoportotok felé. Szemellenzőként teszed kezed a homlokodhoz. Mi akar ez lenni?
Aztán nagyon hamar meglátod, hogy egy angyal. Mikor épp arra gondolsz, hogy talán a fáradtságtól álmot álmodsz – látod, hogy a többi pásztor is ugyanazt látja. Már ragyog az egész mező. Egyetlen angyal fényétől!

Amikor szemed kezdi megszokni a fényességet – újabb csoda: Istent dicsérő mennyei angyalok sokasága! Aztán tisztán, jól érthetően a következő szózatot hallod:


„Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek öröme lesz. Mert megszületett ma a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik az Istent dicsérték és ezt mondták. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”

Ez történt 2000 évvel ezelőtt. Tudod, hogy ez hamarosan ismét megtörténik? Nemsokára, azaz nagyon hamar Jézus Krisztus ismét eljön. De nem egy istállóban, egy szegényes jászolban. Hanem angyalok sokaságától kísérve – hatalommal és dicsőséggel.

„És akkor feltetszik (meglátszik) az ember Fiának jele az égen… és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig…Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

Szeretnék azok között lenni, akik meglátják az ég felhőiben visszatérő Jézus Krisztust!
Remélem, találkozom veled majd ott a nagy tömegben!

csütörtök, december 23, 2010

Az Ige szerint élni



"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat."
Jakab levele 1:22


Kétezer éve Betlehemben és környékén nagyon sok írást ismerő zsidó nem volt ott Jézus születésekor imádni a Megváltót. Ellen White így ír erről:

"Több mint ezer éven át várta a zsidó nép az Üdvözítő eljövetelét. Erre az eseményre összpontosultak legszebb reményeik. S amikor eljött, mégsem ismerték fel Őt.

Az angyalok csodálták a dicsőséges megváltási tervet. Figyelték, hogyan fogadja Isten népe az emberi testet öltött Isten Fiát. Angyalok jöttek a választott nép hazájába. A Messiás útkészítője már megszületett, és küldetését csodák, jövendölések igazolták. Mindenfelé elterjedt a hír születéséről és küldetésének csodálatos jelentőségéről. Jeruzsálem mégsem készült Megváltója fogadására.

A mennyei küldöttek megdöbbenve szemlélték annak a népnek a közömbösségét, amelyet Isten azért hívott el, hogy a szent igazság világosságát eljuttassa a világhoz.

Az isteni világosság minden időben beragyogja a pogányság sötétségét. Mialatt a keleti bölcsek az eget kutatták és a csillagok fényes pályájának rejtett titkait igyekeztek kideríteni, bepillanthattak a Teremtő dicsőségébe. Nagyobb világosság után vágyakoztak, és ezért a héber írásokhoz fordultak. Hazájukban őriztek olyan prófétai írásokat, amelyek isteni tanító eljövetelét jövendölték. A bölcsek örömmel ébredtek rá, hogy a Messiás eljövetele közel van, és az egész földet betölti majd Isten dicsőségének ismerete.


A bölcsek rejtélyes égi fényt láttak azon az éjszakán, amikor Isten dicsősége beragyogta a bethlehemi dombokat. Amint a fény halványodott, egy fényes csillag jelent meg, és ott maradt az égen. Nem állócsillag volt és nem bolygó, ezért a jelenség különös érdeklődést váltott ki. A csillag fénylő angyalok távoli serege volt, de erről a bölcsek mit sem tudtak. Papokkal és bölcselőkkel tanácskoztak, és átkutatták az ősi feljegyzéseket. Álomban utasítást kaptak, hogy induljanak az újszülött Fejedelem felkeresésére. Éjszaka kellett utazniuk, hogy szemmel tarthassák a csillagot. Minden pihenő alatt kutatták a próféciákat; és egyre mélyebben meg voltak győződve arról, hogy Isten vezeti őket.

Eljutottak Izrael földjére, leereszkedtek az Olajfák hegyén, és szemük elé tárult Jeruzsálem. Meggyorsították lépteiket, hiszen bizonyosak voltak abban, hogy mindenki a Messiás születésének örömhíréről beszél. Kérdezősködésük azonban hiábavalónak bizonyult. Amint a szent városba értek, a templom felé vették útjukat. Csodálkoztak, amikor senkit sem találtak, aki valamit is tudott volna az újszülött királyról. Kérdéseik nem örömöt, hanem félelemmel vegyes meglepetést, sőt megvetést keltettek.

A papok a hagyományokat ismételgették. Vallásukat és kegyességüket dicsőítették, miközben a görögöket és a rómaiakat mindenkinél pogányabbnak, bűnösebbnek bélyegezték. A bölcsek nem voltak bálványimádók, és Isten szemében az állítólagos istentisztelőknél sokkal értékesebbek voltak. A zsidók mégis pogányoknak tekintették őket. Buzgó érdeklődésük még a szent iratok hivatott őreinek körében sem keltett rokonszenvet."

Te melyik táborba tartozol?

szerda, december 22, 2010

Felkészülni az erőpróbára



„Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?”
(Jeremiás könyve 12. fejezet 5. vers)


Mikor elsős faipari tanuló voltam, emlékszem, az elméleti egy hét oktatás után, mennyire vártuk a gyakorlati hetet. Végre kezünkbe vehettük a magát a fadarabot, a szerszámokat és ’kedvünkre’ farigcsálhattuk első fecskefarú csapolásunkat, hokedlinket…

Ugyanakkor emlékszem, amennyire élvezetes volt mindez másod és harmadszorra olyannyira unalmas lett, mivel fél évig szinte csak a kalapács és a véső volt a kezünkben, pedig mi már késznek éreztük magunkat, hogy oktatónkhoz hasonlóan gyalugéppel, fűrészgéppel és egyebekkel dolgozhassunk.

Bizony nem sok értelmét láttuk akkor annak a fél évnek. Ugyanezt tapasztalhatják meg azok, aki házat építenek és egy látszólag felesleges, ’látahatatlan’ dologra pazarolnak időt, energiát, mikor alapoznak. Ugyanezt tapasztalják a sportolók is, mikor az olimpiára készülve négy évig monoton végzik ugyanazt a gyakorlatsort. És ugyanezt tapasztalom én lelkipásztorként is.

Sokan a felkészülést, az erőpróbákat kikerülve szeretnének az Isten Országába kerülni. Sokan egyből a ’10. emeletre’ szeretnének felugrani, kihagyva a különböző ’emeletek’ megmászását. Sokan a nagy nyomorúság nagy kihívásaira várnak, de a ma tapasztalatát nem akarják megtanulni.

Bizony hányszor tapasztalom, mikor egyesek túl méltatlannak találnak bizonyos gyülekezeti szolgálatot maguk számára - Én többre vagyok hivatva - felkiáltással.

Sokan, mint Péter kiáltanak: „Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!” (Luk.22:33) Csak ne kelljen a pogányokkal együtt étkezni, csak ne kelljen, mint tapasztalt halásznak megszégyenülni, csak ne kelljen a Júdások lábát ne kelljen megmosni…

S ahogy számukra a Jézus iskolájában eltöltött három és fél év csak látszólag volt hiábavaló, elszalasztott idő. Higgyük el számunkra sem az a visszatérésig való várakozás szolgálata.

Mert, ha ma győzöl Vele a ’medvék és oroszlánok’ ellen, győztes leszel majd a Góliáttal való küzdelemben is. (1Sám. 17:37)

kedd, december 21, 2010

Hűség minden szinten






„A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Luk.16,10.



Sokan arra gondolnak, ha az életükben kapnának valami nagy lehetőséget, bizony jobban kihasználnák, mint egyéb emberek. Gondolataikban, szavaikban mindig ott a kritika, a másik bírálata. Biztos, hogy mindenről és mindenkiről van negatív véleményük…Soha nem lesznek boldogok, mert a jövőtől várják a jobb létet. Miközben reménykednek a szebb életben, megöregednek, és azt veszik észre, hogy mindennek vége. Lehet, hogy egész életükben vártak a felemelkedésre, mégsem jött el! Elszalasztották az értékes pillanatokat, és az élet vonata elszáguldott mellettük…

Ha boldog akarsz lenni, űzd ki életedből az álmodozást! „Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!”
Használd ki a lehetőségeket, amelyek Isten akaratával megegyeznek. A hívő ember élete a mindennapok kötelességeinek a teljesítésében kell kiteljesednie. Legyen az bármilyen kicsinek tűnő feladat, ha odaadással és hűséggel végzed, Isten megáldja azt! Ne vágyj addig nagyobb dologra, amíg a kicsiben nem állod meg a helyed. Ha viszont nem megalázó neked a legegyszerűbb feladat sem, és úgy végzed, mintha valami hatalmas dolgot kellene megtenned, Isten fel fog magasztalni a maga idejében.

Egyszer egy városban székesegyházat építettek. A munkában sokan részt vettek. Egy nap valaki megkérdezte a dolgozókat: mit csinálnak? Valaki azt mondta, hogy téglát hord, valaki azt, hogy falat rak. Megint más, hogy maltert kavar. Míg végül egy egyszerű ember azt válaszolta: székesegyházat építek!
Ha valaki a kicsiben hűséges, a nagyban is az lesz! Ha a kicsiben hamis, ugyanúgy viselkedne, ha nagy feladattal lenne megbízva. „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” I.Pét.5,6.

Kormos Tivadar

hétfő, december 20, 2010

Lehetsz király!

És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
Jelenések könyve 20:4

Általában nem szoktam Ádámig és Éváig visszamenni, de ebben az esetben indokoltnak tartom. Igaz, hogy a Biblia végén található mai Igénk, de a megértését segíti, ha elolvasunk néhány gondolatot az elejéről.

Mózes 1. könyve 1:26-28 ezt írja:
Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
 Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!

Isten hatalmat adott az embernek, hogy uralkodjon a rá bízott földön. Mindez szépen működött egészen addig, amíg az ember már magán sem tudott uralkodni, ezért az Ördög, az ősi Kígyó szolgájává vált. Ádám és Éva elveszítette a gyönyörű Édent, nem voltak többé urai sem az állatoknak, sem a természetnek. Ami eddig áldás, és öröm forrása volt, most már ellenséggé, átokká vált.
A Jelenések könyvében bemutatott győztes sereg nem imádta a fenevadat, hanem Krisztust imádták, neki engedelmeskedtek mindhalálig.

Valójában ez az egyik kulcskérdés. Az engedelmesség. Akit imádunk, akit tisztelünk és szeretünk, annak engedelmeskedünk. Ádám és Éva a Kígyóra hallgatott, és nem engedelmeskedett Teremtőjének.
Ha győzni akarunk, és újra visszakapni az elveszett Édent, feltétel nélküli bizalomra és engedelmességre van szükségünk.

A visszaút biztosítva van Jézus által. Tartsuk a jó irányt!

Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. (Rómabeliekhez írt levél 5:17)

vasárnap, december 19, 2010

Mert megígérted!


"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr."
Ézsaiás könyve 25:8

Percről percre egyre közelebb kerülsz a régóta várt Szentestéhez. Karácsonyi dalokat dúdolsz már hetek óta, és mindennél jobban várod, hogy azokkal tölthesd ezt a néhány napot, akiket igazán szeretsz, akik a családot jelentik a számodra.

Ebbe a boldog várakozásba és készülődésbe a magányos, gondolatokkal teli éjszakákon akaratlanul is belopódzik a fájdalom, és eszedbe jutnak, akik már nem lehetnek ott az ünnepen. Lecsukod a szemed, és magad előtt látod a kedves arcokat; de már csak az emlékeidben kívánnak neked boldog karácsonyt. Menniük kellett, és csak keserű űrt hagytak maguk után. Aztán szertetteidre gondolsz, akik igen, ma még ott vannak melletted, de mi van, ha...

Akármennyire is igyekszel, nem lehetnek itt tökéletes ünnepeid. Valahol valaki mindig hiányozni fog az asztaltól. De hidd el, ez nem tart örökké, mert advent van! Nem a karácsony előtti bevásárlás őrülete, nem a "kinek mit vegyek?" kétségbe esett kapkodása, hanem az emlékezés és a boldog várakozás ideje. Emlékezünk arra a csodára, ami több mint 2000 éve történt, és várjuk az ígéretek teljesedését. Várjuk, hogy Jézus újra visszajöjjön, és véget vessen a halálnak, és minden rossznak, ami ezen a Földön megmérgezte az életed. Nem kell majd többé soha, senkitől elköszönnöd; nem lesz ásó, kapa és nem kondul meg többé az a bizonyos "nagyharang". Ő majd letöröl minden könnyet a szemedről.

Ma reggel kérlek, állj meg egy pillanatra, és emeld fel szemed az ég felé! A Te Istened megígérte, hogy így lesz. Te csak várd, az advent nemsokára célba ér!

szombat, december 18, 2010

Isten országa

„És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.”
Jelenések 19,9

„A nyelv túl gyenge, hogy megkísérelje a menny leírását. Amint a jelenet feltárult előttem, a csodálkozástól a szavam elállt. Elbűvölve a menny túláradó ragyogásától és dicsőségétől, leteszem a tollam és kiáltom: "Ó! mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!" A legmagasztosabb nyelv sem tudja elmondani a menny dicsőségét vagy a megváltó szeretet kikutathatatlan mélységét.” - EW 289 (1858).

„Ha csak egy pillantásunk lenne a mennyei városba, sohasem kívánnánk ismét a földön lakni.” - ST April 8, 1889.

„Az angyalok kíséretét látjuk a kapu mindkét oldalán, és Jézus beszédét figyeljük: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta". Itt elmondja néked, hogy örömének részese vagy, és mi ez az öröm? Atyák, ez lelketek vajúdása eredményének az öröme. Anyák, ez az igyekezet eredményének az öröme, amivel meg vagytok jutalmazva. Itt vannak gyermekeitek; az élet koronája van homlokukon.” - CG 567, 568 (1895).

„Isten legnagyobb ajándéka Krisztus, kinek élete érettünk adatott. Meghalt értünk, feltámadott, hogy előjöhessünk a sírból, a mennyei angyalok dicső társaságában találkozhassunk szeretteinkkel és felismerjük arcukat, mert a krisztusi hasonlatosság nem semmisíti meg arcvonásukat, hanem átalakítja azt dicsőséges képmására. Minden szent ismerni fogja egymást családi rokonságba kapcsolódva. - 3SM 316 (1896).

Erősebb indítékok és a hatóerők hatalmasabbak, sohasem hozhatók működésbe; a rendkívüli jutalom a jó tettért, a menny birtoklása, az angyalok társasága, Isten és Fia közössége és szeretete, erőnknek az örök időkre való felemelése és kiterjesztése, - nem ezek azok a hatalmas ösztönzések és buzdítások, melyek serkentenek Teremtőnk és Megváltónk számára szívünk szeretetteljes szolgálatának átadására? - SC 21, 22 (1891).

Ha békében találkozhatunk Jézussal, és megváltattunk örökre, a legboldogabb lények leszünk. Ó! otthon lenni végre, ahol a gonoszok megszűnnek a kellemetlenkedéstől és a megfáradtak nyugalomban vannak! - Letter 113, 1886.

E. G. White: Utolsó napok eseményei; válogatás kötet

péntek, december 17, 2010

A jó és a gonosz


„Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az”
Példabeszédek 11:27.

Ahogy ezt az Igét olvastam ma reggel, két közmondás jutott eszembe:
„Jó tett helyébe jót várj!”
„Aki másnak vermet ás, maga esik bele!”

Valahol olvastam, hogy általában a kisgyermekek a legdühösebb kutyákat is képesek lecsendesíteni. (Azért most ne indulj el, hogy ezt rögtön kipróbáld!)
Akkor még egy faluban laktunk, amikor kislányunk középiskolába járt. Nem értettük, miért érkezik haza a vasútállomásról 10’ helyett néha 40’- 45’ alatt. Aztán egyszer elmondta. Az utcában, ahol jött volt egy igen vad kutya – szemei vérben forogtak – oda aztán senki be nem mehetett. Kislányunk minden nap odament ehhez a kutyához és beszélgetett vele: „Mi baj van? Haragszol valamiért? Miért vagy ennyire mérges?” Addig beszélgetett vele, míg aztán a kutya már alig várta, hogy megérkezzen a vonat és erre jöjjön az a kislány, aki ’beszélget’ vele. Odatartotta a hátát a kerítéshez egy kis vakargatásra.

A kutya gazdái nem győztek csodálkozni ezen.
Sok időbe tellett, míg ez megtörtént. De kislányunk nap, mint nap odament hozzá, beszélgetett vele, míg végül – irányába – megenyhült. A kutya megérezte a szeretetet.

Vajon megtörtént volna ez az eset akkor is, ha csak egyszer-kétszer ment volna oda? Bizonyára nem. A szeretethez idő kell. Meg odafigyelés. Meg jóakarat. És ismét csak IDŐ!

Bár húzhatott volna egy botot is a kerítésen, hogy ezzel még jobban felhergelje a kutyát.
Mindannyiunk környezetében vannak nehéz emberek. Félelmetes lehet velük együtt dolgozni – egy lépcsőházban lakni.

Te melyik csoportba tartozol? A botosok közé vagy a beszélgetősök, a lecsendesítők közé?
Ma még választhatsz!
Én már választottam – nekem is jobb a békesség – no és persze a jóakaratú emberek közössége. De ezt nem elég várni! Ezért tenni is kell!

Még egy gondolat a mai naphoz: Ha nem felejted el, kapcsold be 13.30-kor az MR1 Kossuth rádiót! Nem bánod meg!

csütörtök, december 16, 2010

Nyugodt álom


„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”
Zsoltárok könyve 4:9


Béke és biztonság – a két legfontosabb belső és külső tényező ahhoz, hogy az ember lelkileg és testileg egészséges maradhasson.

Békében lefeküdni és elaludni – olyan kevésnek tűnik, mégsem olyan egyszerű. Régen, amikor minden munka időigényes és fárasztó volt, mert mindent verejtékes munkával kellett elvégezni, akkor az ember nem ismerte, hogy mit jelent rossz alvónak lenni, kimerülten ébredni, vagy álmatlanul hánykolódni éjszakánként az ágyban. Ma, amikor sokszor úgy fekszünk le, hogy egész nap megerőltető szellemi munkát végeztünk, de igazán semmit sem mozogtunk, mert nem kényszerített rá semmi, akkor átéljük azt, hogy még elaludni sem egyszerű, vagy ha sikerült is, akkor mély álomban maradni és reggel egészen pihenten ébredni, komoly ajándéknak számít.

Álmunk mutatja leginkább, milyenek is vagyunk valójában. A sokat békétlenkedő ember rossz alvó, mert állandóan rémek gyötrik, még álmában sem hagyják békén. A nyugodt ember álmában nem hadakozik rémekkel, hiszen ez a tétel nem szerepel a törlésre váró elemek között, így az agynak nem kell vele foglalkoznia.

Ha este elalvás előtt oda tudjuk tenni a rémeinket Annak az Istennek a kezébe, Aki világokat tart fenn és nem nehéz Neki a mi gondunk sem, akkor békében és biztonságban élhetünk. Akkor nyugodt lesz az álmunk. De ha ezt nem tesszük meg, akkor maradnak a nyugtalanító félelmek, amelyek gondoskodnak róla, hogy ne legyen békességünk még a passzív álomban sem.

Aki Istennek szolgál, sokkal inkább ki van téve a veszedelmeknek és a támadásnak, mint aki nem Istené. Miért? Mert az ellenség mindenáron el akarja tántorítani Isten szolgáit Isten mellől, azt a látszatot keltve, hogy Isten Az, Aki tehet róla, hogy nehézségeket kell elviselni. Pedig nem Isten adja azokat, hanem az ellenség műve minden, ami fájdalmas.

A békesség oka az, hogy bár ezen a Földön mindent elvehetnek Isten szolgájától, de az örök életét nem vehetik el. Azt egyedül Isten adhatja oda ajándékként és elvehetetlenül. Ez a nyugodt álom és a békesség oka – nem az, hogy minden nehézségtől mentes az életünk.

szerda, december 15, 2010

Boldog, aki hisz


„Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.”

(János evangéliuma 20. fejezet 29. vers)




Egy kötéltáncos elhatározta, hogy valami nagyot fog alakítani. A Niagara vízesés felett kifeszítette kötelét és a turisták szeme láttára egy rúd segítségével átsétált a túloldalra és vissza.


Ezután megkérdezte az embereket elhiszik-e, hogy ugyanezt megcsinálja a bot nélkül is. Néhányan halkan mondták: - elhisszük. Így most már bot nélkül sétált át és vissza. A tömeg ujjongva üdvözölte.


Majd fogott egy talicskát és megkérdezte: - elhiszik, hogy ezt át tudom tolni és vissza? Mindenki mondta: - hát persze, elhisszük. Miután megcsinálta az emberek üdvrivalgásban törtek ki.


Aztán fogott egy zsák krumplit és megkérdezte: elhiszik, hogy így, teherrel is sikerülhet? - Naná, hogy elhisszük. - válaszolt a nép. Ezt is megcsinálta. Már mindenki önkívületben volt.


Végül elhiszik-e - kérdezte -, hogy önök közül valakit átviszek és visszahozom? A tömeg egyöntetűen kiáltotta: - Magának már mindent elhiszünk. A kötéltáncos erre megkérdezte: - Akkor ki lesz az első?


Azt hiszem, sejtjük hányan jelentkeztek. Mert hát ilyenek vagyunk. Csak akkor hiszünk, bízunk meg Istenben és egymásban, ha már valamit letett az asztalra, ha már bizonyított.


Jézus szeretne bennünket is átvinni a bűn szakadéka felett. Szeretné, ha nemcsak észrevennénk a minket körülvevő csodáit, hanem részesei is lennénk azoknak.


Az evangéliumot olvasva Tamás negatív színben tűnik fel előttünk. Hitetlen Tamás, szól a mondás. De nem volt hitetlenebb, mint a többiek, hisz ők is azt hitték szellem jelent meg előttük és megijedtek. Sőt ők még közeledni sem mertek.


Tamás az ujjával tapintva tapasztalta meg Jézus valóságát. Nemcsak szemlélője, hanem cselekvője lett a feltámadás csodájának. Caravaggio hűen ábrázolja, az Üdvözítő által megragadott hitetlenül cselekvő kezet és a többiek passzív, kíváncsi vágyakozását.


Ma Jézus Tamáshoz hasonlóan hív:


Gyere! Nyújtsd ki a kezed! Érints meg!


S ha igazán hiszel. Megteszed:


„amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40)

kedd, december 14, 2010

Nem vagy egyedül



„Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” János evangéliuma 14,18




Az egyik ifjúsági alkalmon arról beszélgettünk, hogy mit szoktunk egyedül csinálni. Az egyik fiatal a következőt válaszolta:
„Én soha nem vagyok egyedül, Jézus mindig velem van”

Szeretem János evangéliuma 14. fejezetét, mert igazi reménységet sugárzó szakasza a Bibliának. Jézus a tanítványok hamis reménységét akarta eloszlatni. Ők úgy gondolták, hogy Jézus itt a földön fogja felállítani az országát, úgy hogy elzavarja a rómaiakat Palesztinából. Nagyot tévedtek, elkeseredtek és Jézus vigasztalja őket az első versekben:
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van”

Figyeljük csak meg, nem úgy vigasztalja őket, hogy a jövőről beszél nekik. „HIGYJETEK” – mondja Jézus. A holnapot csak akkor értem meg, ha hinni tudok MA.

Ha ma hiszünk Jézusban, akkor Ő a Szentlélek által mindig velünk van.

Hogyan lehetséges ez?

Sok ember számára a hit csak önszuggesztió, valami kellemes meleg érzés, ami segít elviselni az élet nehézségeit. Jézus szerint a hit – valóság, meggyőződés, bizalom valakiben, aki most is jelen van.

Jézus amikor itt volt a földön egyszerre, csak egy helyen tudott jelen lenni. Amióta elment közülünk, és elküldte a Szentlelket a „pártfogót”, minden emberrel ott tud lenni.

Ezt érezte a fiatalember is azon a beszélgetésen és ezt érezheted Te is ma reggel. Nem vagy egyedül, Jézus minden pillanatban Veled van. Kérdezd őt ma is és válaszolni fog Neked.

hétfő, december 13, 2010

Mindennek meg van az ideje

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”
Prédikátor könyve 3:1


Sok ember fantáziáját megmozgatta már az időutazás kérdése. Én is néha elgondolkozok azon, milyen lehetett egy-egy letűnt korban élni. Máskor a jövőbe látnék szívesen, hogy megtudjam mi vár rám ezután.

Azt gondolom valahol érthető ez a fajta kíváncsiság. Van viszont egy más fajta gyakori vágyakozás: visszamenni a múltba, hogy valamit helyrehozzunk, hogy valamit meg nem történtté tegyünk, vagy megtegyünk valamit, amit elmulasztottunk. Az idő múlásával másként látjuk az eseményeket, tapasztalatokat gyűjtünk, fejlődik jellemünk és szeretnénk kicsit „kozmetikázni” a történelmünket.

A bölcs Prédikátor kijózanít, és azt mondja: „mindennek rendelt ideje van”. Tudomásul kell venni, hogy az idővel folytatott mindennapi harcunkban, nem vagyunk győztes pozícióban. Az idő halad, a jó és rossz dolgok jönnek folyamatosan, egymást váltogatva.

A születésünk és halálunk között van sírás-nevetés, építés és rombolás, ölelés és gyógyítás, háború és béke, szeretet és gyűlölet…
Ezt nem kell valami végzetnek, sorsunk által kijelölt dolognak tartani. A döntéseket mindig mi hozzuk, hogyan használjuk fel időnket. Az Istentől megszabott időszakokban inkább azt látom, hogy Isten kegyelmesen megszabja még a rossznak is az idejét, de a jó dolgok is meg-meg szakadnak, hogy tudatosuljon bennünk valós állapotunk.

Nagyon várom azt az időt, amikor már nem lesz rendelt ideje sem a sírásnak, sem a betegségnek, sem a fájdalomnak, sem a halálnak (lásd: Jelenések 21. fejezete)

Addig viszont fogadjuk meg Pál apostol tanácsát:

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efézusbeliekhez írt levél 5:15-17)

vasárnap, december 12, 2010

Isten erős karja tart!

"magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izrael itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor."
Józsué könyve 4:22-24

Tajtékot vet, tombol előtted a víztömeg, és neked a túlparton folytatódik tovább utad. Át kell jutnod, nincs más megoldás. Orrodban szinte érzed a bukás szagát, ahogy egyre jobban keveredik a lehet és a talán illatával. Csak állsz a parton, és szeretnéd, ha csoda történne. Szeretnéd, ha utad folytatásával egy stabil híd kötne össze, vagy egy kiskapu, ami óvatosan kikerüli ezt az egész helyzetet; de neked lépned kell, előre. Lépned, és bíznod abban, aki eddig is kísért az úton, és aki most sem közömbös irántad.

Lassan rászánod magad, és egyik lábaddal a másik után belépsz a hullámok közé, és ekkor, igen ekkor már érzed, hogy nem vagy egyedül. Isten vezeti a lépésedet, és csodát tesz veled, benned, körülötted. A Jordán kettéválik, és te az Ő oldalán állva jössz ki győztesen a küzdelemből. Isten hatalmas. Isten cselekszik. A te életedben is.

Isten erős karja tart, és ha kell, szétválasztja előtted a vizeket, ha kell, átemel a folyó felett, és ha úgy a legjobb neked, akkor "csak" végigkísér a folyón keresztül. Az Ő hatalma és ereje nem változik.

Egyet kér ma reggel tőled: ne felejtsd el ezeket a csodákat! Emlékezz vissza, amikor megmenekültél egy-egy viharos esetben! Gondolj vissza arra, amikor a Mindenható utat készített neked egy problémán keresztül, és jusson eszedbe az is, amikor Ő veled küzdött keresztül a tengeren. Ne feledkezz meg ezekről a tapasztalatokról, és add tovább őket, hogy mások is megláthassák: Isten erős karja tart!

szombat, december 11, 2010

Ünnepre várva


„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját te reád, és adjon békességet néked.”
4 Mózes 6,24-26

Áld engem az Isten és megőriz engem. Közeleg az ünnep, amit egyre inkább megtart az egész világ. Kínától kezdve Japánig, a keresztény kultúrkörön túl is díszbe öltöztetik az emberek az otthonaikat csupán a hangulat és az örömszerzés kedvéért. Mindenki izgatottan járja a boltokat ajándékok után kutatva, mert valamit adni akar annak, akit közel érez magához. Vajon a nagy sürgés-forgás közepette nem felejtkezünk meg a lényegről, Isten bennünket áldó kezéről? Milyen sokan vagyunk, akik még tudunk adni, mert vagyunk; mert mi is még mindig kaptunk és kaptunk, mert még mindig van miből. Nem csak az anyagiakra gondolok, hanem sok-sok értékes kincsre, amit megoszthatunk másokkal. Van még bennünk szeretet, van még barátság, odafigyelés, jóindulat, kedvesség. Tudunk adni jó szót, és mellé az őszinte szeretet igaz ajándékait.

Világossá teszi előttem az útját, megértem irgalmát. A ragyogó fények között észrevesszük-e az Isten Fiából áradó szelíd fénysugarat? Néha túlságosan is vakítóak az ünnep fényei, eltakarják a lényeget. A „mit kapok” várakozása elnyomja a „mit kaptam” örömét. Vannak, akik nagy ajándékra várnak: elektromos szuperkütyüre, játékra, mások csak a szükségesre, és így mindannyian elfelejtjük, hogy Jézusban milyen gazdagok vagyunk. Világos utat tárt elénk, amin járva Hozzá juthatunk, megértve irgalmát.

Rám néz az Isten, ezért biztos a békességem. A Szentírás történetén keresztül ránk néz az Isten. A mi Megváltónk letette a menny minden gazdagságát, minden értékét hátrahagyta, hogy élete ajándékunk legyen. Példa és váltság, útmutatás és erő. Belépő a lelki békesség világába.
Restás László

péntek, december 10, 2010

Ne hátrálj meg!



„És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9:62

Ha a ma reggeli Igét egy 18 éves fiatal olvassa, csak két kérdése van: Mi az, hogy eke, és mi az, hogy szarva?

Az eke a gépesítés előtt egy olyan szerszám volt, amivel a talajt megforgatták. Kb 25 cm mélyen, ami felül volt, alulra került, és ami lent volt, ’feljött’. Régen az eke elé ökröt, később lovat fogtak, a ló mindig az előző sor mélyedésében, barázdájában haladt, mert ha nem, girbe-görbe lett a sor.
Az eke „szarvát”, amivel irányították az ekét, a gazda fogta két kézzel, figyelve, hogy a ló egyenesen haladjon előre, mert könnyen kiborult az eke a sorból és sok vesződséggel járt helyretenni.

Jézus korában mindenki tudta és maga elé képzelte a gazdát, amint szánt. Ezt a példát felhasználva, Jézus arra akart figyelmeztetni, hogy aki egyszer rátette kezét az eke „szarvára”, nem foroghat össze-vissza büntetlenül. Mert annak következménye van. Munkája nem ér semmit.

Aki lelki értelemben elindult az úton, annak előre kell tekintenie. Nem fordulhat vissza, mert ha ezt teszi, nem lesz alkalmas Isten országára.
Ma olyan időket élünk, amikor sokan félbehagyják az iskolát, kilépnek a házasságból, nem kitartók kapcsolataikban és valószínű, hogy az Istennel való kapcsolatunkban sem. Pedig csak az jut célba, aki végig, töretlenül kitart, hűséges Istenhez és nem tekint vissza.
A jutalom – Isten országa

csütörtök, december 09, 2010

Kegyelmi ajándék


"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."
(Pál levele a rómaiakhoz 6:23)



Akkor van értelme küzdeni, ha van tét - ha van mit veszíteni, és van mit nyerni. Az "ÉLET" nevű szabadegyetemen van tét!!!

Nagyrészt nem mi választottuk magunknak, hanem örökségként kapjuk, de tetemes mennyiség belőle a mi saját döntésünk produktuma - a Biblia bűnnek nevezi. Bagatellizáljuk, vagy félünk tőle, talán túl óvatosak vagyunk vele, ezért fanatikussá, vagy kegyetlenül "tökéletessé" tehet - akárhogy viszonyulunk hozzá, azzal tagadni nem lehet a létezését. A legyintőknek szól az ige első fele: ne vedd könnyelműen a bűnt, mert örök következménye van - az örökké tartó halál. Ha valaki kitartóan nem akar a bűnből szabadulni, pedig van rá megoldás, az az ember nem szereti az életet - úgy, ahogyan Isten eredetileg elképzelte - így nem is kap belőle végtelen mennyiséget.

De miért ez a szigorú ítélet? Isten, Aki örökké tökéletes volt és az is marad, tudja, hogy nem lehet örökké bűnben, fájdalomban és halálban élni. Vagy élet van, vagy halál. A kettő nem fér meg együtt. Ő ingyen felkínálja az embernek a megmenekülés útját, hogy az embernek legyen még egy esélye a választásra. Mindent Isten tesz, nekünk csak annyi a feladatunk, hogy elfogadjuk azt az áldozatot, amit Jézus tett értünk, és ennek az örök élet a következménye. Az örök élet annyit jelent, mint itt a Földön elkezdeni Isten szerint élni, azért, hogy ez az elkezdett élet egy másfajta életformában örökké folytatódhasson.

Isten ajándéka az örök élet. Nem lehet követelni, csak elfogadni. Nem lehet előre számítani rá, és berendezni úgy az életünket, hogy elvetjük a kegyelmet, mégis takarózunk vele. Aki elfogadja Isten kegyelmét, tudja, hogy Istennek mindenébe került kegyelmet gyakorolni az emberiség felett.

Érezd a súlyát, hogy megbecsüld, és részesíts benne másokat is!


szerda, december 08, 2010

Sírás helyett nevetés



„Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.”
(30. Zsoltár 12. vers)



Fájdalommal és szenvedéssel teli világunkban milyen jó e sorokat olvasni. És mennyivel inkább vágyunk átélni azt a lelki megkönnyebbülést, amit Dávid is érezhetett, mikor e mondatok elhagyták ajkát.


Igen, szeretnénk mi is végre szabadon örülni, és megtapasztalni Jézus ígéretét „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4), mert már elegünk van a sírásból. Már persze, ha tudunk még sírni.


Olyan nehezen tudjuk és akarjuk megérteni és elfogadni, hogy igazán csak az tud így örülni, aki megjárta „a halál völgyét”, aki onnan a „mélységből” kiáltott fel.


Sajnos rá kell döbbennünk mi már igazán sírni sem tudunk. Különösen belénk férfiakba nevelik, ’ne sírj egy férfi nem sír’, katonadolog, stb. És a mai világ közönye csak rátesz erre egy lapáttal és szép lassan bekebelezi szívünket.


„Egyre inkább nő, azoknak a száma, akik jóízűen falatoznak és szemük se rebben, míg a TV képernyőjén légikatasztrófa, vagy földrengés letakart áldozatai vacsorájuk ’körítése’.


Beszélnek töltés nélkül, vigadoznak öröm nélkül, vágyakoznak reménység nélkül, szerelmeskednek szeretet nélkül, házasodnak hűség nélkül, vallásoskodnak hit nélkül. Keseregnek könnyek nélkül, élnek célok nélkül s céljaik vannak élet nélkül.” (Gyökössy Endre: A növekedés boldogsága 22.o.)


Dávid harcedzett férfi volt, s ugyanakkor nem szégyellte a könnyeit. Szorultságában, vagy bűnbánatban gyakran a kilátástalanság könnyei folytak végig arcán, majd később, mint ebben a zsoltárban, e cseppek hálakönnyként peregtek alá.


Vagy ott van Mária, aki szintén nem szégyellte kifejezni eltékozolt életének beismerését és könnyeivel áztatta az Üdvözítő lábát. Nem egy-két csepp volt az, amit hajával törölgetett, hanem a szíve legmélyéből feltörő zokogás.


S ha igazán szabadulásra vágysz, te sem kerülheted el Dávid és Mária útját. Borulj Jézus lábaihoz és sírj. Hidd el, ő is veled együtt sír majd és, megláttatja veled a reménységgel teli jövőt, hogy mikor visszajön az örök öröm lesz a tiéd.

kedd, december 07, 2010

Új szövetség - Veled



„Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.” Zsid.8,10

„Jézus nem azt kívánja tőlünk, hogy görcsös módon, megfeszítve minden porcikánkat igyekezzünk Neki engedelmeskedni! Az ilyen engedelmeskedésen nincs áldás, nincs öröm és békesség! Ő azt szeretné, ha teljesen természetes módon nem azért tennénk meg dolgokat, mert a törvény kötelez rá, hanem azért, mert szeretjük Őt, és mindent képesek vagyunk megtenni Érte! Ez az igazi engedelmesség! Ilyen esetben az Isten tudja, hogy bízhat bennünk akkor is, amikor éppen a hétköznapi dolgainkat tesszük!
Isten Igéje alapján tudjuk, hogy az Úr annak idején Mózesnek két kőtáblát adott. Az első négy parancsolatban Alkotónk iránti kötelességeinket szabta meg, a következő hat törvény pedig az ember-ember kapcsolatát szabályozta.
Ha szeretem Istent, nem fogok idegen istenek után menni. Ha szeretem az Istent, nem készítek magamnak bálványokat, és nem fogom azokat imádni isten gyanánt. Ha szeretem Istent, nem fogom az Ő nevét hiába felvenni. És végül, ha szeretem az Istent, megünneplem a szombatot, mint az Úr által adott nyugalomnapot.
Ugyanez van a második kőtáblával is!
Ha szeretem embertársamat, tisztelni fogom szüleimet, nem fogok ölni, paráználkodni, lopni, hamisan tanúskodni a másik ellen, és a bűnös kívánságot is megzabolázom!
Jézus tehát összefoglalta a tíz törvény e két parancsba és azt mondta, hogy a törvényt a szeretet által tudjuk csak megtartani!
Az Ószövetségben a törvény a kőtáblákon volt. Mi változott az Újszövetségben? Nem a törvény, hanem a törvény helye!
Jeremiás próféta által az Úr megjövendöli, hogy „törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be.” (Jer. 31,33)
Amíg tehát az Ószövetségben az emberen kívül, kőtáblán voltak a parancsolatok, addig az Újszövetségben a szív hústábláira írta Isten azt.
Természetesen ugyanarról a törvényről van szó, hiszen a mérce minden korban ugyanaz!
Isten arra vágyik, hogy a törvénynek való engedelmesség belülről jöjjön. Ha a Tízparancsolat a mi szívünk hústábláin vannak, akkor az Istennek való szolgálat nem kényszer lesz, hanem öröm! Ennyi az egész! Ha valakit szeretek, könnyű neki engedelmeskedni, nem?
Nem érzem áldozatnak, ha valamire megkér, hanem igyekszem még „túlteljesíteni” is azt, amit kíván! Így van ez Jézussal is! Ha szeretem Őt tiszta szívemből, nem fogok válogatni a parancsolatok között! Nem fogom azt mondani Neki, hogy ezt megtartom, meg azt is, de kérlek Istenem, ne kérj tőlem többet, mert ez már túl sok, hanem boldog örömmel engedelmeskedek az Ő törvényeinek! A Tízparancsolat megmutatja mi a bűn, de nem tud meggyógyítani, mert nem is azért adatott! Jézushoz küld bennünket, a Nagy Orvoshoz, aki meggyógyítja minden betegségeinket! Így egészül tehát ki az Isten megmentő munkája! Szükség van a törvényre, hiszen az által tudom meg, hogy hol vétettem Isten ellen, de szükség van Jézus megmentő áldozatára is, mert egyedül csak az Ő vére által lehetünk szabaddá minden bűntől! Isten Igéje azt mondja:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem!” (Fil.4,13)”
(részlet A Szeretet törvénye című könyvből)

Miért ne lehetne éppen ez a mai nap, amikor megerősítjük a szövetséget Istennel törvénye által?

Kormos Tivadar

hétfő, december 06, 2010

Ments meg, Uram!

„Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?  Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.
Zsoltárok könyve 13:1-6

Érezted már úgy, hogy „most végem van”? Érezted már azt, hogy egyedül vagy, hogy még talán Isten is elhagyott? Vagy talán voltál már olyan helyzetben, mikor úgy gondoltad mindenki ellened fordult?... Nem vagy egyedül!

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mi bajunk, a mi fájdalmunk, a mi nehézségeink a legnagyobbak, és senki sem ért meg bennünket. A látásunk egyre jobban beszűkül, végül csak mi vagyunk és a testi-lelki kínjaink.
Pedig van ott más is, vannak ott mások is. Csak kicsit ki kellene lépni abból a körből, amibe magunkat zártuk be.

Az Ellenség körülvesz, szinte fojtogat, de soha nem szabad azt gondolnunk, hogy egyedül maradtunk. Ahogy zsoltár szavai mondják: „én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.”

Isten hűsége olyan segítség, ami soha nem marad el tőlünk. Amikor ezt már néhányszor megtapasztaltuk, úgy vagyunk vele, hogy már szinte várjuk, mit tesz értünk legközelebb az Úr.

Kíváncsi vagy Isten szabadítására? Kezdheted gyakorolni a dicsőítő éneket…!

vasárnap, december 05, 2010

Gondolj Rám!

"Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem."
Zsoltárok könyve 63:7

Hányszor gondolsz egy nap arra, akit igazán szeretsz? Hányszor jut eszedbe, hogy van társad, férjed, feleséged, barátod, barátnőd, szeretted? Rápillantasz a kezeden csillogó karikára, és tudod, hogy Ő szeret. Telefonálás közben a tekinteted rátéved az irodád asztalán lévő képre, és belül a szíved mélyén elmosolyodsz. A rádióban szól a zene, és meghallod a ti számotokat. Az utcán elhalad melletted valaki, és ugyanazt a parfüm illatát érzed, amit Ő kapott tőled karácsonyra. A buszon valaki a Kedves kedvenc könyvéről beszélget, valakin látsz egy ugyanolyan pulóvert, mint az övé, és közben azon gondolkodsz, mivel várjad őt este haza.
Nem lehet számba venni a pillanatokat, amikor tudatosan vagy tudat nélkül ott volt a gondolataidban a létezése, szavai, mozdulatai, szeretete; ő az életed része.
Mondd, mikor gondoltál utoljára Istenre? Könyörtelenül számolod a pillanatokat, és hamar a végére érsz. Reggeli, ebéd, vacsora előtt; amikor úgy nézett ki, hogy elkésel az értekezletről; amikor lefeküdtél, és néhány szó elmormolása után már Vak Katival társalogtál kedélyesen.
De ne aggódj. Te sem jutottál most az eszébe. Mert Te mindig az eszében vagy! Ahogy te éled életed a Kedvessel, ahogy mindenről eszedbe jut, ahogy tudattalanul is ott él a szívedben, úgy élsz te Isten gondolataiban. Már azóta gondol rád, hogy te még tervként sem léteztél egyik elődöd fejében. Ő gondol rád, és minden lélegzetvételednél, minden lépésednél, gondolatodnál üzen, hogy találkozni akar veled, és szeretné, ha megismernéd.
Kérlek, ma reggel ne hagyj itt egy elhatározás nélkül, hogy közel engeded magadat Istenhez, és engeded, hogy megismertesse magát veled. Hidd el nekem, fantasztikus út vár rád, ha ezt a döntést meghozod. Különleges kapcsolat fog kialakulni közted és Közte, és egyszer csak azt veszed észre, hogy ott van Veled, a gondolataidban, és te sem akarnád, hogy ez másként legyen. Hát gondolj Rá!

szombat, december 04, 2010

Visszatekintve

Az ember - ki erre a világra született- csak lassan értette meg, hogy élete - éppúgy, mint minden más is- egyszer véget ér. Elmúlt már a boldog gyermekkora, megélt minden, mamája által olvasott mesét. Ő volt a legkisebb fiú, a hétfejű sárkányt legyőző királyfi, a törökverő párbajhős és megmentett mindent és mindenkit, de rájött arra, hogy idős mamáját nem mentheti. A sötét koporsó, a jajgató gyászének széttépték az illúziót.

Ifjonti hévvel vetette magát a tudomány tengerébe és kereste, kutatta a minden-miértre adható választ; de csak újabb kérdéseket talált. Aztán a kétségek, a talányok útvesztőjében egy fénysugár törte meg a szürke egyhangúságot: „Van remény, ez az út, ezen járjatok!” – szólt az Isten Igéje. És ő hitt, mert hinni akart, bizalommal járta az igazak ösvényét, pedig nem volt könnyű. A próbák megedzették hitét, elméje hőn áhított bölcsességre lelt, szíve megnyugodott. Pedig nem gondolta. Mert volt, hogy háborgott, mint a tenger; volt, hogy elcsüggedt, mert törött érzelmeit tudta csak imában Isten elé tárni, és igen, sokszor csak üresnek érezte magát, bűnei miatt hiteltelennek.

Harcát meg kellett vívnia, rájött: a legnagyobb ellenség nem más, mint saját maga. Pedig volt, hogy gúnyolták, szidták, ütötték ellenségei; kihasználták, kifosztották édes-nyelvű, álságos „barátai”. Saját keménysége, hasznavehetetlen tulajdonságai keserítették el legjobban szívét. Ilyenkor mindig jött valaki, egy kedves vigasztaló, egy társ a magányos napokban, aki megvidámította és ő új erőre kapott. Máskor meg ő lett annak vigasztalója. Hálás volt Istennek a társért, a társakért, hogy nem volt többé egyedül.

Ő is Társ akart lenni, és tudott tenni, amikor kellett. Nem magát nézte többé, hanem a másikat. Azt nézte, hogyan segítsen és mikor. Azt akarta adni, amire a másiknak szüksége volt és akkor, amikor szüksége volt. Sokat imádkozott, hogy ne késsen el, hogy ne legyen ennél semmi sem fontosabb. Így találta meg az önzetlenség boldogságát.

Semmi más, csak az idő állíthatta meg. Nem fájt semmilyen veszteség eléggé, nem vehette el kedvét többé semmi átok. Csak a múló idő parancsolt megálljt, és a csont-koptató, ember-faló idő társa, az öregség. Amikor beteg lett, szíve hálával telt meg az úton szerzett emlékei miatt. Hálaimájának szavai az Ige szavai voltak: „Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” (Jób 10,12) Majd lehunyva szemét arra gondolt: „Csak egy pillanatnyi idő, és belépek az Örökkévalóság kapuján…”

Restás László