Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 1, 2009
Könyörülő az Úr „Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.” (86. Zsoltár 15. verse) Mindannyian sokszor és sokféleképpen vitatkozunk, küzdünk az Úrral. Tesszük ezt azért, mert szeretnénk, ha ugyanaz a cél és szándék vezetné az Ő kezét, mint a mienket. A küzdelmünk színtere általában az ima, ami jó esetben nem egy előre megfogalmazott, vagy régóta ismételgetett részekből álló „mondóka”, hanem élő, a jelen problémáival és örömeivel terhelt és áldott, a pillanatnyi gondolatainkat és lelkiállapotunkat híven tükröző önvallomás. „Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.” Dávid az Örökkévalóval szerzett korábbi tapasztalata alapján mondja ki ezeket. Azonban, a kijelentés e pillanatában – és ez nagyon fontos - nem biztos benne, hogy méltó Isten kegyelmére „Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát” (16. vers) . Talán ez az a pont, ahol
A törvénytisztelők békéje „A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.” Zsoltár 119:165 Sajnos ezen a világon a törvénytisztelő magatartás nem mindig hozza meg a békét, illetve a jobb létet. Sokszor találkozhatunk olyan esetekkel, amikor jobban megy a dolga annak az embernek, aki Istent és embert nem ismerve, saját maga törvényei szerint éli az életet. Szokták mondani, ha érvényesülni akarsz, könyökölj, harcolj, legyél szemtelen, stb . Biztos azonban, hogy a törvénytaposó emberek jobban élnek, mint törvénytisztelő társaik? Anyagilag talán többet megengedhetnek maguknak, de biztos, hogy megelégedettek abban, amijük van? Ez már nem olyan biztos, ugye? Amit itt az ige azoknak ígér, akik életüket összhangba hozzák Isten törvényeivel, - úgy is mondhatnám akaratával, az a „nagy békesség” . Mi is ez a békesség? Az itt szereplő héber kifejezés a „ sálóm ”. Ez a szó nem csupán a háborúmentes állapotot jelenti, mint ahogyan mi a békére nagyon sokszor gondolunk. Biblia
A jótettek értéke "A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." Máté evangéliuma 25:40 A legkisebbekkel megtenni a legkisebbeket... Étel, ital, ruha, látogatás betegágynál és börtönben – nem teljesíthetetlen elvárások Istentől. Még mielőtt az ember a bűnt választotta volna, Isten az események teljesedése előtt eldöntötte, hogy pontosan mi lesz a forgatókönyve annak, ahogyan az embert ismét az örök boldogság állapotába helyezheti. Az elhatározott tervnek egyszerre kellett a szeretet és az igazság törvényének megfelelnie. Isten Fiának az emberiségért való feláldozása a legszeretetteljesebb tett, amit valaha ember, vagy angyal el tud képzelni. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezt nem lehetett volna elképzelni sem, ha nem történt volna meg. Mivel megtörtént, csak ezért lehet egyáltalán elképzelni. Jézus Krisztus halálával a szeretet oldal teljesült. De mi történik az igaz
Hála és dicséret az Úrnak! „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!” (100. Zsoltár 4. vers) A századik zsoltár egyike azon dicséreteknek, melyek Izrael népét hívták az istentiszteletre, az Isten imádatára. Hogy milyen is lehetett akkor az istentisztelet, a Szentírás nem ad pontos képet. Annyi bizonyos, hogy a templomban nem volt szószék, nem volt prédikáció, és csak a papok léphettek be a templom épületébe, a nép az udvaron állt. Valószínűleg meglepődnénk, ha egy szombati alkalom olyan formában zajlana, mint akkor. Azt hiszem, sokan reklamálnának, amikor az istentisztelet fő mozzanataként vér csorogna az oltárról és a lelkész, egy a közember számára nem látott helyen végezné szolgálatát. Egy ilyen áldozatbemutatás nem nyújtaná azt az élményt, amit ma egy istentisztelettől a legtöbb ember elvár. Talán, ami leginkább zavaró lenne, hogy ebbe az istentiszteletbe semmi beleszólásunk sem lenne, hiszen Isten mindent elmondott
Szolga vagy fiú? „Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.” Galata 4,7. Ezen a reggelen különös módon szólít meg bennünket az Úr! Vajon mit akar mondani nekem a szolga és a fiú példája nyomán? Miért fontos ez lelki életem szempontjából? Tudjuk, hogy lényeges különbségek vannak a valós életben a szolga és a fiú között. Mik ezek? A szolga, bár ugyanazon a helyen lakik, de mégis más házban, rosszabb körülmények között, mint a fiú. Ugyanolyan alapanyagokat használnak fel az étele készítésénél, de a fiúé ízletesebb, igényesebben van elkészítve, és méltóbb körülmények között van elfogyasztva. A szolgának sokat dolgoznia, ennél fogva kevés ideje marad önmagára, értelme fejlesztésére, a tanulásra, így mindig ugyanazon szinten marad. A szolga fizetést kap munkájáért, de abból sohasem gazdagodik meg, minimális esélye van arra, hogy önálló életet éljen és természetesen a fiúval ellentétben soha nem fogja megörökölni gazdája vagyonát. Láthatjuk tehá
Átváltozás „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18) Mózes élettörténete mindig is lenyűgözött. Már a születése körülményei is kalandosak voltak, aztán az egész élete sok-sok érdekes eseményt vonultat fel. Rendkívüli ember volt, rendkívüli tapasztalatokkal. Isten nagyon közel engedte magához. Barátja volt. A Biblia szerint Mózes ma a mennyben van reménységet adva azoknak, akik az Úrban haltak/halnak meg. Ő már most láthatja az Úr dicsőségét. De menjünk vissza kicsit a rázkódó, mennydörgő Sínai-hegyi eseményekhez. Isten magához hívja a hegyre, ahol negyven napon át időzik, majd lejön a szövetség igéit tartalmazó kőtáblával. Arca ragyog, olyannyira, hogy a nép előtt lepellel kellett elfedni, hogy el tudják viselni. Szemlélte Isten dicsőségét, ő pedig ebből valamit visszatükrözött. Pál apostol az idézett levelében nem engedi, hogy sokáig enné
Erő és várakozás „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” Zsoltárok könyve 27:14 Dávid hányatott életének egyik legszívbemarkolóbb zsoltárát olvashatjuk. Olyan ember képe rajzolódik ki a 27. Zsoltár olvasásakor, akinek nehéz élete van. Dávid életének abban a szakaszában írja, amikor bujdosott és ellenségei űzték mint egy vadat. Sőt, utol is érték és körbe is vették. Mégis, nem panaszkodik emiatt, mintha a félelem teljesen hiányozna belőle. Mintha ez a legegyszerűbb dolog lenne az életben: megbirkózni a rosszakarókkal. Dávid tudatosított magában valamit, ami a mi figyelmünket sokszor elkerüli. A gonosz nem kívül van, hanem belül. Nem az a legnagyobb kérdés, hogy mit tesznek velünk, hanem hogy mi történik a lelkünkkel. Corrie tenBoom leírja életének egyik történetét. A II. Világháború után egy volt német koncentrációs tábor épületében hajléktalanszállót üzemeltetett. A lakóhelyükről elűzött civilek, a sebesült katonák és idős emberek húzták meg itt magukat. Corri