Lelki értékek

„Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
(Máté evangéliuma 6. fejezet 20-21. vers)

A legtöbb dolog önmagában értéksemleges, ezeknek értéket csupán az életünkben betöltött szerep és szükség kölcsönöz. Például nagy kincs a víz, de nem árvíz idején, csodáljuk, kiknek sok pénze van, de még a királyok sem tudtak halálos ágyukon még csak egy másodpercet sem vásárolni.

Természetesen vannak állandó értékkel bíró dolgok is, melyekre mindig szükségünk van. A szeretet, a megbecsülés, és hasonlók, minden helyen és időben jól esnek.

Viszont, ha megvizsgáljuk, mennyi időt fordítunk a maradandó dolgok megszerzésére, elszomorítóan kevés az eredmény. Talán azért is, mert míg pénzt szerezni egyedül is lehet, igaz szeretet, öröm, békesség csak kölcsönös, az önzést mellőző életvitel gyümölcse.

Ezt a kincset nem erszénybe, vagy trezorba zárva lehet gyűjteni, hanem épp fordítva, akkor lesz a miénk és úgy gyarapítható, mikor odaadjuk másoknak.

Mégis annyira fukarok vagyunk, hogy a rászorulóknak is inkább adunk pénzt, mintsem igazi törődést. Persze mondhatjuk; azért tesszük ezt, mert nem is igénylik, meg sem érdemlik.

De gondolj csak bele; ha Isten is így gondolkodna, mi lenne velünk. Ha csak szükség idején keressük fel, akkor is legtöbbször csupán földi célok elérését kérve, miért törődik velünk? Egyáltalán megérdemeljük, hogy az életét odaadta értünk? Mi meg egy órácskát is sajnálunk vele tölteni…

Pedig csak Ő tud felemelni és feltölteni olyan nemes gondolatokkal, mely új, örök perspektívát kínál. Még akkor is, ha eddig nem foglalkoztál Vele és nem igényelted, mint az alábbi történet szereplője:

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember volt és reklámként eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, ahová sok gyermek szempár követte, míg el nem tűnt a szemük elől. Egy sereg fiatal vásárlót vonzott oda a felemelkedő lufi látványa. Azután eloldott egy kék színűt, majd egy sárgát is az árus. Egymás után felszálltak a magasba, egyre kisebbnek látszottak, majd eltűntek.

A kis néger egy darabig álldogált a fekete lufi előtt, majd bátortalanul megkérdezte: - Bácsi ha elengedné, a fekete lufi is felszállna olyan magasra, mint a többi? A léggömb árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegjét és miközben az felszállt a magasba, így szólt: - Kisfiam, nem a színe számít, hanem ami belül van, az emeli magasba!

Ha szeretnél Te is felemelkedni a felhőkbe, mikor Jézus megjelenik, töltődj fel olyan dolgokkal, amely már most Hozzá emel!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet